Vadkeleti kirándulás
2026-05-10 6:55
Emlékek
Nehéz, beküldte:
beke*, szerkesztő: Sandviking
A kietlen préri közepén állt egy szomorú fogadó. Csapkodta a szellő a pózna tetején lógó cégtáblát, nyikorgása messzire hallatszott. Éhen maradt az ide tévedt vándor, és az itt kapható vizezett lőrét is csak a szomjúsága miatt kérte ki. Hosszú keskeny asztal foglalta el a kis helyiséget, rogyadoztak a lábai, két besüppedt pad tartozott hozzá. A félhomályban sejlett a bevetetlen ágy, bizonyosan nem hált benne régóta vendég. A pult mögül néma arcú csapos bámult az ajtóra. Felesége gondozatlan, arca ijesztő volt. Rekedt hanggal politizált, a régi rendszert éltette, mely szintén nem volt jó, de legalább csordult cseppent valami. Gyerekként jártam ott először, egy esős napon, a falra firkáltam akkor koszos kezeimmel. Ma csak néztem ezt a firkát és elöntött a szánakozás. Tovább mentem, bandukoltam a pusztaságban.
Megpihentem a magányos tölgy árnyékában, bámultam ezt a fát. Talán ősei regényes hegycsúcsokon virágoztak és ők voltak a legszebbek az erdőben. Egy szélvihar, irigységből letépett néhány ágat, letépte ezt a fát is és idáig űzte azt. Többszáz éve ennek, immár hatalmas óriássá vált. Sok mindent látott, vagy inkább unalmas volt az élete? Hiszen nem láthatta őseit, testvéreit. Persze sok ember jött és enyhet remélt lábánál, mások eltüzelhető, száraz ágaiért jöttek. Kétségbeesett ember is jött oda, ki aztán felakasztotta magát az ágára. Férgek pusztítják most, elfogy szép lassan. Nincs számára szebb halál? Talán egy vihar részvétből feltámadhatna, villámot vethetne belé.
Elértem az állomásra. A vonatom ablakából bámultam az egyenruhást, peckesen lépkedett ide-oda bódéja előtt. Ez volt az ő birodalma. Emlékszem katonaként én is ezt tettem. Akkor inkább a nap forróságát átkoztam és a durva katonai öltözéket, melybe beleizzadtam. Állj-ki-vagyokat ordibáltam és naponta kellett végigsöpörnöm a laktanya udvarát. Nem csoda, hogy nem ezt a hősies vitézi pályát választottam. Most mégis inkább azon elmélkedtem, hogy jól döntöttem-e? Hiszen megvert az Isten eléggé, nem vittem sokra. Bizonyosan ott talán már tizedes úr is lehetnék.
Van-e költő, ki mindezt művészi módon megénekli? (1 pont)
Hogy hívják a csapost?
Hogy végezte a tölgy?
Mit kiabáltam pontosabban? (2-2 pont)
(Továbbá három vers címét kell beküldeni. 1-1 pont)