|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Friss fórum:
|
|
|
|
A hét kérdése:
Jelentkezz be a heti kérdéshez!
|
|
|
|
Legolvasottabbak:
|
|
|
csak úgy..
Hirdetés
| grisenyka |
kadar (735426) |2019.02.17 13:53 | | 735427. |
| |
7 sor, 5 szék=35
Én is voltam többször matek versenyen - felügyelő tanárként
|
|
| kadar |
2019.02.17 13:45 | | 735426. |
| |
Igen, 5 a jó válasz.
És akkor jöjjön még egy, hogy legyen egy utolsó is.
Egy iskolai rendezvényen úgy rendezték be a dísztermet, hogy minden sorba ugyanannyi széket tettek. Edit a díszteremben a 4. sor 3. székén ül, ami éppen a középső sor, középső széke. Hány szék van a díszteremben?
Itt most nem sorolom fel a válasz-lehetőségeket. |
|
| csibe08 |
kadar (735417) |2019.02.17 09:23 | | 735424. |
| |
Az 1-es sorban nincs olyan szám, amelynek sorában szerepelne páros szám (hiszen ott csak páratlan számok vannak: 1,7,3,9,5).
A 2-es sorban van legalább egy páros szám, tehát az itt szereplő mind az 5 számnak van páros szám a sorában.
És mivel a 2-es sorban minden oszlopban páros szám van, ezért szerintem 5 olyan szám van a táblázatban, amelynek sorában és oszlopában is van páros szám.
|
|
| szmoni65 |
kadar (735420) |2019.02.17 09:05 | | 735422. |
| |
Szerintem 5 a jó válasz
minden páros szám oszlopában és sorában is van páros szám.
|
|
| grisenyka |
kadar (735417) |2019.02.16 21:34 | | 735418. |
|
| |
Ezt nem ertem. Mi az, hogy egy szam sora es oszlopa?
Mivel a felso sor csak paratlan szambol all, egyetlen oszlopban sincs csak paros szam - de ez nem valasz az elobbi ertelmezhetetlen kerdesre...?
|
|
| kadar |
grisenyka (735416) |2019.02.16 20:07 | | 735417. |
|
| |
Igen, ez a jó megoldás.
Vannak csalafinta feladatok is.
Zsuzsi egy 2 sorból és 5 oszlopból álló táblázat 10 mezőjébe beírt tíz számot. (lásd a fenti ábra).
Hány olyan szám van a táblázatban, amelynek minden sorában és oszlopában is van páros szám?
A válaszok:
- 0
- 4
- 5
- 9
- az előzőek közül egyik sem |
|
| grisenyka |
kadar (735415) |2019.02.16 19:28 | | 735416. |
|
| |
Szia!
Áron - aki ősszel született.
Ezek szerint Gabi valamikor január - februárban születhetett. Más téli időpontunk nincs.
Valami ilyesmi volt a 6.-os felvételin is.
25 kérdés - gondolom, max. 1 óra alatt - bele is zöldülnék
|
|
| kadar |
2019.02.16 18:49 | | 735415. |
|
| |
Volt persze másik feladat is, összesen 25 db.
Marci, Julcsi, Gabi, Áron és Csilla ugyanabban az évben született, Marci nyáron, Julcsi tavasszal, Gabi télen, Áron pedig ősszel. Csilla Marci előtt született, ám Gabi után született. Ki közülük a legfiatalabb?
A válaszok:
- Áron
- Csilla
- Gabi
- Julcsi
- Ezekből az adatokból nem lehet meghatározni. |
|
| dingidungi |
grisenyka (735411) |2019.02.16 16:23 | | 735412. |
| |
Sosem voltam pedagógus, csupán kiegészítés, illetve magánvélemény. Ilyesmivel nem szabad terhelni ilyen korú csemetéket, lehet játszva, mosolyogva is tanítani is őket. Tudva, éppen hogyan gondolkodnak, minden fekete-fehér. És tudva azt is, bár befogadóképességük szinte végtelen, ugyanakkor mégis véges. Minden más frusztráció, kudarcélmény. Különösen ha olyan feladat elé kerül, amellyel már csak azért sem tudhat megbirkózni, mert vagy nincs még rá felkészülve, vagy mert eleve rossz, avagy rosszul megfogalmazott. Meg sem merem kérdezni: mi volt a többi? |
|
| dingidungi |
kuliver69 (735409) |2019.02.16 13:48 | | 735410. |
|
| |
Bár meglehet más téma, aprónép gondolkása, unokám valóban -ha nem is sokkal- kisebb korosztály, valamelyest talán mégis ide illik a történet. Hosszasabb kihagyás után nálunk. Remek játéka, régi kedvence a hűtőmágnesek, van bőséggel, akad, amelyik zenél is. Leveszi egyiket, egy vitorláshajó, Boston felirattal. Kérdem tőle, Norbi, szerinted ez a hajó honnan jött? Rámutat a hűtő oldalán az üres helyre: -Innen vettem le |
|
| kadar |
2019.02.15 22:17 | | 735408. |
|
| |
Mindkettőtökkel egyetértek, de célirányosan én is úgy gondolom, hogy Tappi megoldása jó.
De az unokám fejével gondolkozva nagy bajban lettem volna. |
|
| dingidungi |
kadar (735405) |2019.02.15 20:03 | | 735407. |
|
| |
Egy - különösen gyerekeknek megfogalmazott matematikai, logikai feladatnak eleve meghatározottnak, precízen megoldhatónak kell(ene) lennie. Eleve a kiinduló feltételek hiányosak - szerintem. A feladat azt sugallja, csupán a középső három zacskó szerepel a történetben. Mi van a két szélsővel? Három egymás melletti zacskó lehet 1-2-3, 2-3-4 (erről tudunk), a 3-4-5 úgyszintén homály. Kati az első és ötödik zacskóhoz hozzá sem nyúlt? Miért? Egyáltalán ki mondta azt, hogy a zacskókban van-e egyáltalán összesen -megfelelő mennyiségben- 69 cukor? Matematikusokról tudható, ha látnak egy birkát dús gyapjúval, attól még nem egyértelmű, vajon a másik oldala meg van-e nyírva, avagy sem. Gyermekfejjel szerintem ez szörnyen rosszul kitalált, szörnyen rosszul megfogalmazott lehetetlen példa |
|
| tappi |
kadar (735405) |2019.02.15 19:59 | | 735406. |
| |
A középsőből mindig kellett, hogy vegyen, nem lehet úgy ötből három szomszédost kiválasztani, hogy a középső ne legyen benne. 30 nap vett a cukorból.
Februárban 15-ször vett, januárban is 15-ször, így január 16. a születésnap.
|
|
| kadar |
2019.02.15 18:19 | | 735405. |
|
| |
Általános Iskola 2.osztályosainak egy Zrinyi Ilona matekverseny-feladat
Kati a születésnapján öt nagy zacskó cukrot kapott, melyeket sorban egymás mellé helyezett a polcára. A következő naptól kezdve a mai napig minden nap három egymás melletti zacskóból kivett egy-egy szem cukrot. Ma, február 15-én a második zacskóból a 20., a negyedik zacskóból a 19., a középső zacskóból a 30. szem cukrot vette ki. Mikor van Kati születésnapja?
A lehetséges válaszok:
- január 14
- január 15
- január 16
- január 17
- Ezekből az adatokból nem lehet meghatározni.
Ha van megoldásod, írd ide be! |
|
| titok111 |
2019.02.14 08:31 | | 735387. |
| |
Az volt már, hogy a Terminátor kutyája a báDOG? |
|
| hata |
titok111 (735331) |2019.02.09 06:42 | | 735335. |
| |
Elárulom, hogy nem műfajom az operett. Bár időnként megnézek egy-egy dalt kényszerből. Ugyanis a ha a Classicán operahangverseny van, általában az egyik ráadás Lehár szokott lenni. Az még belefér.
A modern rendezést egyébként sem szeretem semmilyen színpadi műfajban.
Egyszer amikor Kaposváron jártunk, a barátaink vettek színházjegyet. A Julius Caesar ment éppen.
Csak az előadás csúcspontját mesélem.
Philippinél a csatát Kalasnyikovval vívják, amikoris egy liftszerű valamiből kilép Cassius felesége. Dalra fakadva üdvözli férjét: Gyere ülj kedves mellém!
Ezt már nem bírta a közönség röhögés nélkül.
|
|
| titok111 |
2019.02.08 22:07 | | 735331. |
|
| |
Hatának
Vagy 2 vagy 3 hete a cégünk lefoglalta az egész Miskolci Színházat, a Cirkuszhercegnő darabra. (Kálmán Imre) Én nem is annyira akartam menni, mert pénteken volt, hazaérkezés éjfél után, stb. A stb közé tartozik, hogy pesten (kisbetűvel) egyszer voltam az operában, a Bánk Bánt adták. Német feliratozással. nekem kb a 10 percben esett le, hogy az énekesek nem németül énekelnek, hanem magyarul Nem élveztem. Sőt, szenvedtem, mert azért jó lett volna élvezni egy ilyen darabot.
No de mégiscsak én lettem a sofőr, mert a kolléga lába bedagadt. Hamar érkeztünk a parkolóban jött egy lány, néztem a tokját, hegedűnek túl hosszú volt, harsonának túl vékony, tehát fagott volt.
És az előadás. Nem tudom ki rendezte, nem tudom, hogy Imre bátyánk idejében is ilyen volt-e az előadás, de:
A színpad nagyon jól volt kihasználva. Egyszer cirkusz, egyszer hotel, egyszer „lakás”.
Több szinten énekeltek egyszerre, azt se tudtad, hová figyelj.
Miközben forgott a színpad, és sétáltak/meneteltek az emberek, mindig középen maradtak.
Minden énekes tudott énekelni (nem egy hátrány!!!)
Szabó Gréta bugyiját több másodpercen keresztül láthattuk (a 2. felvonásban más játszotta Grétát.) De szerencsés az a lány, aki az első felvonásban volt. Olyan izmos, olyan szép és szexi, és a hangja az elején gyenge volt (hangerőben!!!), de utána elbűvölő! (Még a bugyi előtt!!!) És amikor nem énekelt, akkor is kellemes a hangja. Szerintem világhíresség lesz, ha még nem lenne az. És a pinája miatt, hanem mert tehetség, szuper adottságokkal.
Annyi apró nüansznyi háttértevékenység zajlott az előadás alatt, hogy nem tudta az ember nyomon követni. A büfés kislány hülyeségei, cselekedetei például.
Sokan voltak, szerintem kb 69 fő. (mégse francia!)
Mindenkinek volt egy-egy apró szólója (pl a büféslányról letépték a szoknyáját (ami egy ilyen szép lánynál jól esik az ember lelkének))
A karakírozott szóló a kopasz bohócnak és póckolt  ű szerelmének is odacsapott. Igazi művészek.
A fiúk cigánykerekezése, a főmellékszereplők hülyeségei
A visszatapsolás utáni beszólás (már harmadszor jön be, mit akar ?)
A fények, a látvány, a színpadmozgatás, ahogy fordult a színpad, és mindig más-más mutatványt láttál, mintha egy igazi cirkuszban ültél volna és 40 másodperc alatt mások voltak a színpadon.
A táncos lányok akik többsége (vagy mindegyik?) akrobata is volt egyben, fantasztikusak voltak. Cirkusz volt a cirkuszban.
A kutyulik élő cirkuszba való műsora (és a legkisebb pont lustika volt, ettől volt édes, de a végén kihozták őt is ölben)
Szóval a rendezés grandiózus, aprólékos, kimunkált, szinte követhetetlenül nüanszos.
Én zenészként főleg a zenekarra koncentráltam. Én fúvószenekarban játszom, bár volt már szerencsém 5-6 alkalommal szimfonikusokkal is zenélni, így aztán főleg élveztem a zenét. Ott volt pp, ff és forzató is! Kurva jók voltak.
Az énekesekről annyit mondanék, hogy furi volt, hogy az operaénekes hangú főcsaj (a hercegnő) is úgy tudott operásan énekelni, hogy nem kellett sajt a fülünkbe, és lehetett érteni is, amit énekelt. A hangja szövegesen meg egyszerre volt orál-, anál- és vaginálisan orgazmusosan szépen és érthetően csengő.
A férfi főszereplők ettől részben/egészen eltérően is tudtak énekelni, de nagyon vageszok voltak.
Ezek az emberek ha még most nem is ismertek, az tuti, hogy sztárok lesznek. Lenyomták, megcsinálták, ami nem kis meló.
A végén a Gréta férjének elnyomója (a mama) aztán még odatolt az opera felé, de ő is nagyon élvezhető volt. A főpincér meg móka mester.
A sok „hátsó” ember kórusa meg tényleg letette a névjegyét. Sokat mozgatták őket, öltöztették is, de tényleg marha jók voltak és tiszták (nem azért, mert ingyen tudnak zuhanyozni!)
Szóval ha valaki többórás színházi orgazmusra vágyik, ezt nézze meg.
Szerintem én ezt meg fogom nézni még egyszer.
Nem Szabó Gréta miatt. (De erre a bugyis combfixes részre azért jó lenne valahogy becsempészni egy videófelvevőt …
Én a 10 sor 9 székén ültem. Nem a legjobb hely, de mintha a számba éreztem volna sokszor a fellépőket (Szabó Grétát nem, de akkor pont a szemüvegem pucoltam…
Szóval ez egy olyan operett, amiben nem túl sok a kornyikálás, ami meg az, az meg inkább élvezhető ének. A színpadiasság meg szerintem sok „szimpla” színdarabon is túltesz.
Szóval ha Hata hobbiján már elgondolkoztál, akkor ezt nézd meg, és szerelmese leszel Te is az operettnek. Legalábbis Kálmán Imre eme darabjának. (ja, és a szomszédban van egy nem túl drága kocsma is (From Grisenyka )
|
|
| titok111 |
2019.02.08 09:57 | | 735322. |
|
| |
58
Bozók Ferenc
Rideg Sándor karizmája
„Hazafelé menet elgondolkoztam a világ során. Tudom én jól, az a baja
a világnak, hogy nem a tehénpásztorok kormányozzák. Ha én valamikor
miniszter leszek, mindent visszájára fordítok. A csősztől elveszem a bunkósbotot,
a revolvert szintén a saját derekamra kötöm. A pofonokat végleg
eltiltom. Aki vét a törvény ellen, azt fölpofoztatom a bakterral. Az ország
vászontarisznyájára lakatot tétetek, nehogy kilopják belőle a pénzt. Konc
bácsi minisztertanácsos lesz a tudománya miatt. Ha pedig ő lesz a tanácsos,
jó lett volna megkérdeznem tőle, hogy mikor leszek miniszter, mert egyrészt
az éppen nekem való hivatal, másrészt meg úgy se akarok sokáig itt maradni
ennél a bakternál. Ha én leszek a fő, nem lesz panasza a szegény embernek,
mert még a Bundás kutyának is akkora pampuskát juttatok, mint a két
öklöm. Törvénybe iktatom, hogy palacsintán köll élni a tehénpásztornak.”
(Indul a bakterház)
Rideg Sándor karizmája a beszéd volt. Pontosabban az elbeszélés, a valóságból
és fantáziából kevert meseszövés. Szókarizmának nevezhetnénk ezt más néven.
Nem iskolázottság és nem olvasottság érlelte kiváló epikussá. Az utcán vagy
parlagon talált témákat saját fantáziájával kiegészítve alakította élvezetes és az
élőbeszéd adomás sajátosságai ellenére is kerek, egész alkotásokká. „Poeta non fit,
sed nascitur. Költővé nem válik senki, annak születni kell.” Ezt tartja a jól ismert
Horatius-mondás. Van azonban olyan latin mondás is, hogy Poeta nascitur, orator
fit. Azaz: A költő születik, de a szónok, vagy a beszélő azzá lesz. Mármint képzés
útján. Márpedig Rideg Sándor ennek is cáfolata. Hogy stílusos legyek: Exceptio
probat regulam. A kivétel erősíti a szabályt. Rideg Sándor, az őstehetség, az autodidakta,
a született elbeszélő márpedig ritka kivétel. Szókincse és páratlan fantáziája
nem következik nyílegyenesen azokból a munkákból, melyeket végzett és
abból a felnövelő közegből, amelyből származott. Inkább csak táplálkozik, mint
következik. Tudjuk, csikós volt, vöröskatona vagy éppen MÁV-altiszt, vagy pék.
Élete azonban olyan változatos és izgalmas, hogy volt honnan témát meríteni.
Akár saját regényalakjai egyike is lehetne. Pontosabban fogalmazva, mindegyik
művének főhőse lehetne ő. Ki az az ő? Hát természetesen Regös Bendegúz, az
Indul a bakterház kis hőse. B. Nagy László, A magyar irodalom története 1945–1975-ig
című tanulmánykötetben így ír: „Rideg Sándor (1906–1966) önéletrajzi elemekben
bővelkedő epikáját nemcsak sokszínű, ízes nyelve teszi jelentőssé, nem is önmagának
tömbszerű regényalakká formálása, hanem az, hogy műveiben az egyes ember sorsa törté59
nelmi és társadalmi jelentőségűvé mélyül. (…) Legjobb alakjainak kor formálta arcvonásaiban
felsejlik az időhöz nem kötött, a szociológiailag determinált hősben megjelenik az
önmagát minden mélységből felküzdő prométheuszi ember.” Dacos és makacs kiemelkedni
vágyása és szellemi éhsége már gyermekkorában is megvolt benne.
A Tűzpróba című regény talán egyik legizgalmasabb története az, ahogyan kisiskolásként
megtanult olvasni. Tanítója, egy csizmás goromba ember arany cifrázatú
imakönyvet ígért jutalmul annak a kisiskolásnak, aki nebulói közül leghamarabb
megtanul önszorgalmából, a tanító segítsége nélkül olvasni. Rideg Sanyika
három hét alatt, fanatikus szorgalommal és töretlen makacssággal meg is tanulta
a betűk tudományát. Ezt írja: „A tanítóm kinyitotta a szekrényt, amelyben a gyerekek
elkobzott parittyáit és más kincseit tartogatta, s kivette belőle az imakönyvet. Gondosan
lefújkálta róla a port, és hosszabb dicsérő szavak után kezembe adta az aranycifrázatú
imakönyvet. A könyv tábláján színes aranyvirágok nyíltak. A nyomtatott betű ezzel igazi
szentséggé vált kezemben, s mind a mai napig elválhatatlan társam és barátom maradt.”
Ez a nap, a kisfiú megdicsőülésének és megvilágosodásának napja mégsem volt
azonban tündérmesébe illően álomszép. Inkább saját regényeibe illő. Az imakönyv
miatt rá irigykedő osztálytársai iskola után meg akarták verni, de ő kitépte
magát a gyermekkarok közül és hazaszaladt. Az olvasás tudományát tehát már
kisdiákként rajongásig megszerette, de mégsem lett stréber diák, iskolába nem
szeretett járni, rosszul viselte a kötöttséget. Erről a Tűzpróbában ezt írta: „Például
iskolába járni sose szerettem. Ott unatkoztam legtöbbet, és éppen az unalom érzését nem
tudtam elviselni. Példaszerű neveletlenségem és korán kifejlődött keménységem miatt én
voltam a kisvárosi gyereknépség bandafőnöke.” Ekkortájt minden álma az volt, hogy
igazi utcai kapcabetyár, félelmetes haramia lehessen. Írói öntudatra ébredése,
belépése a magyar irodalomba fantasztikus, szinte lélegzetelállító. Tulajdonképpeni
tehetségének felismerését rendkívüli körülménynek, egy vallatásnak köszönheti.
Hetényi Imre főkapitány-helyettes, a politikai rendőrség vezetője hallgatta
ki éppen Rideg Sándort, aki illegális kommunista tevékenységgel, tiltott röplapok
nyomtatásával vonta magára a politikai rendőrség figyelmét. Mindez 1927-
ben történt. Meg kell jegyeznünk, hogy az irodalmi műveltséggel bíró Hetényi
elég lekezelően kezdte Rideg Sándor kihallgatását. Erre volt is oka, mert ekkor
Rideg még valóban alacsonyan iskolázott kétkezi munkás volt. A kihallgatás
közben azonban Rideg Sándor olyan színes és fantáziagazdag válaszokat adott,
hogy Hetényi teljesen elképedt. Olyannyira, hogy el sem hitte Rideg Sándorról
azt, hogy egyszerű kétkezi ember. Azt gyanította, hogy komolyan kvalifikált
értelmiségi kommunista, aki csupán elszínészkedi az egyszerű, faragatlan
embert. Hetényi Imre ezt diktálta a kihallgatási jegyzőkönyvbe: „Rideg Sándornak
remek nyelve és stíluskészsége van. Akár író is lehetne belőle.” Ez meglehetősen rendhagyó
irodalmi pályakezdés és különös motiváció, hogy a vallatótiszt ösztönzi az
irodalmi pálya felé a letartóztatott, vallatott személyt. Maga a szituáció, vagyis a
rendőri felügyelet és a kihallgatás nem volt számára szokatlan, hiszen illegális
kommunista propagandatevékenység miatt 1925 és 1944 között harmincnál többször
volt letartóztatás alatt. Aztán az első igazi világirodalmi impulzus az irodalmi
tevékenység felé Henri Barbusse A tűz című regénye volt, melyet Faludy
György fordított magyarra. Barbusse a világirodalomban talán Solohovnak lehet60
ne a rokona. Az emberi kiszolgáltatottságról és az első világháború testet és lelket
megnyomorító lenyomatáról írt. Regényének franciaországi megjelenése után
levelek ezreit kapta a háborút átélt közkatonáktól, akik megköszönték neki, hogy
róluk írt, hogy kiírta az ő fájdalmukat. Rideg Sándor nem háborús regényeket írt,
de ő is úgy emeli fel magasba az egyszerű emberek szenvedését, mint a
konszekrált ostyát. Rideg autodidakta volt, a népmesékben a legkisebb fiú, a
szegénylegény, aki elindul szerencsét próbálni. Autodidakta, akár sokan a
magyar irodalomban, de amíg például Kassák, a lakatosból lett író már életének
húszas éveiben publikált, addig Rideg Sándor első regénye, az Indul a bakterház
40 esztendős korában jelent meg. Olyan kivételes, verbális elbeszélő volt, hogy
Devecseri Gábor azt mondta róla: „Hátradől a széken, iszogat egy-két korty bort, és
tökéletes novellák csorognak le a szája szegletén.” Páratlan mesélőkedve és kivételes
humora igen népszerűvé tette. Elbeszéléseiben és regényeiben tetten érhetők a
Duna–Tisza közének különféle nyelvjárásainak szavai és sajátos szófordulatai,
valamint a budapesti jassznyelv és proletárargó és a fantasztikus, mással össze
nem téveszthető, parasztosból és prolisból kevert kópés humor. Ösztönös, epikus
őstehetség volt tehát, aki kiválóan egészítette ki a paraszti világban szerzett élményeket
és verbális parasztanekdotákat saját briliáns fantáziájával. Így ír a Tűzpróba
című regényében az élményekről és az érzékenységekről, amelyek őt nagy epikussá
nevelték: „Az élmények, érzések s álomlátások sokaságát jelentette számomra a
puszta, a benne élő emberek s a bujkáló mesék, melyek megtörtént valóságában mindenki
hitt és én is hittem. Ott álltam esténként a ház előtt, ahol munka után gyülekezni szoktunk,
és hallgatóztam.” A Népszavába küldte legelső elbeszéléseit, de ekkoriban
még a helyesírással is komoly gondjai voltak, noha a helyesírási hibákkal szeplőzött
elbeszéléseket már lélegzetelállítóan értékesnek és izgalmasnak találták a
Népszava szerkesztői. Az első országosan ismert magyar író, aki felfigyelt Rideg
Sándor írásaira, Zilahy Lajos volt, aki teret biztosított elbeszéléseinek mindkét
általa szerkesztett lapban, a Magyarország nevű napilapban és a Hídban, amely
hetilap volt. Népszerűségét a már említett Indul a bakterház című regénye tartja
életben mindmáig, ezért a nem mindig hálás utókor „egykönyvű szerzőként”
tartja számon. Ezt a könyvet, illetve a könyvhöz kapcsolódó finoman játékos,
derűs érzéseket sajnos manapság beárnyékolja a lakóhelyemhez közeli
Veresegyházán élt Olvasztó Imre tragikus öngyilkossága, aki gyermekszínészként
a regényből készült, Mihályfy Sándor által rendezett filmadaptáció kópéját,
Regös Bendegúzt alakította. Kevésbé irányul már figyelem az Indul a bakterházon
kívüli műveire, a maga korában jelentősnek számító alkotásokra, például az Urak
országában című kötet novelláira, vagy a Sámson és a Daruszegi vasárnapok című
regényekre. Pedig ezekben a művekben is ugyanaz a lebilincselő meseszövés
olvasható, ami az Indul a bakterházban. Mesélési kedve már-már Krúdyéhoz
hasonló. Lényeges különbség azonban, hogy Krúdy urbánusabb és elegánsabb,
Rideg rusztikusabb. Az étkezés spiritualitását mindenesetre Krúdyhoz hasonló
színességgel írta le. Zalka Miklós, aki katonaként ismerte, az Ezredvég III. évfolyamának
2. számában így emlékszik vissza egy Rideg Sándorral történt beszélgetésre,
melyben Rideg hitet tett a katonaság alatt a babgulyás mellett. Tényleg,
mintha Krúdyt olvasnánk: „Házigazdánk, a kultúr-felvilágosító – akkor így nevezték
61
– tiszt elvezetett bennünket a tábori konyhába. Nagy üstökben rotyogott a menázsi. Rideg
némi csalódással vette tudomásul, hogy nem babgulyást, még csak nem is gulyást, hanem
lebbencslevest és rizses húst kapunk ebédre. Összevonta szemöldökét.
– A katonának gulyás dukál. A jó gulyásban minden van, ami erőt ád, azon felül ízletes.
Ámde a babgulyás még a gulyásnál is előbbre való eledel. Jó gulyást, meg babgulyást
csak a hadsereg szakácsai készítenek, mivel a marha minden porcikáját belefőzik az ételbe.”
Mintha afféle „paraszt Krúdy” mesélné a fenti adomát. Mesélőkedvére jellemző
továbbá, hogy magában a mese műfajában is kipróbálta magát, erről
tanúskodik például A szegény ember és az ördög című meséje. Rideg Sándor a
régmúlt idők népi mesélőinek 20. századi utódja, aki köré a tűz mellett vagy a
kukoricafosztáskor odagyűlt a lokális közösség és hallgatta a paraszti, iskolázatlan,
de elképesztően tehetséges történeteket, ahol a történetmondásban a verbális
hagyomány és a mesélő aktuális fantáziája keveredett. Rideg Sándor nemcsak a
kihallgatótiszt előtt, de például kiskatonák előtt is bizonyította verbális előadói
zsenialitását. Devecseri Gábor a Lágymányosi istenekben megjegyzi, hogy egy
alkalommal kiskatonákhoz hívták Rideg Sándort, népművelő szándékkal, afféle
író-olvasó találkozóra. A kiskatonák ezt elég durcásan vették tudomásul, mert ez
a nem túl izgalmasnak ígérkező program a kimenőjük rovására ment. De amikor
elkezdte felolvasni nekik A tükrösszívű huszárt, nagyon magával ragadta hallgatóságát.
Ezek a bakának besorozott egyszerű parasztfiúk lelkesen hallgatták. Így ír
erről Devecseri: „Mert soha olyan átváltozást! A tükrösszívű huszárt olvasta fel. Már a
harmadik mondatnál, már a másodiknál olvadt le az arcokról a jégkéreg, olvadtak szét az
arcok maguk is, szaladtak fülig a szájak, lett végül a jégdermedésből tavaszi áradás. (…)
Hallgatták volna három nap, három éjen át.” Ez a mesélőkedv és anekdotázó hajlam,
amely permanensen jelen van minden regényében és elbeszélésében, szinte
mindig valamiféle példabeszéd igyekszik lenni. Példabeszéd a mélyszegénység
és küzdelmes emberi élet közepette is a derű és a morális lábon maradás követelményéről,
még akkor is, ha a cselédházakban a világosság hívatlan vendég.
Alapélménye az ember ösztönös és kamaszos lázadása az embertelen, testet és
lelket nyomorító sors ellen. Életében először ösztönösen, majd a felnőttkorba
érve egyre tudatosabban jelenik meg a parasztfiú szellemi felemelkedésének az
a vágya, melyet sokan megírtak már a magyar irodalomban, például Ady Endre
A Hortobágy poétája című versben vagy Csokonai Vitéz Mihály a Jövendölés az első
oskoláról a Somogyban című versében is, melyben Rideghez hasonló társadalomkritikával
Csokonai is rákérdez a felelősökre:
„Hát, múzsáknak szentelt
Kies tartomány!
Íly számkivetve volt
Nálad minden tudomány?
Hát csak sertést nevelt-é
Itt a makk s haraszt?
Hát csak kanásznak termett
A somogysági paraszt?
Istenem!
62
Senki sem
Vette észbe,
Hogy e részbe
Árva még Somogy!
Hány jó ész lett vaddá,
Hogy nem mívelték?
Hány polgár búnyikká?
Hogy jóba nem nevelték!
Dudva lenne a dudvák
Közt az ananász:
Kanász marad akinek
A nevelője kanász.
Hát már, hogy
A Somogy
Íly tudatlan,
Formálatlan,
Kié a hiba?”
Elbeszéléseinek és regényeinek pedig természetesen akkor van a legellenállhatatlanabb
bája, amikor a gyermekkorról ír. Kinek a gyermekkoráról?
A sajátjáéról vagy Regös Bendegúzéról? Mintha mindig ugyanarról a gyermekről
írna, erőteljesen önéletrajzi élményekből táplálkozva. Vitathatatlan, Rideg
Sándor valamennyi regényében és elbeszélésében ugyanaz a Regös Bendegúz
jelenik meg, aki talán önmaga alakmása. Bendegúz, illetve maga az író pedig
talán Tamási Áron Ábelének vagy a német Naszredin Hodzsának, azaz Till
Eulenspiegelnek lehetne távoli rokona, aki bölcs bagoly, azaz eulen és szembesítő
tükör, azaz spiegel is. Tükröt tart szinte valamennyi társadalmi réteg elé
kópésan, humorosan, és olykor vaskos trágárságoktól sem riad vissza. Rideg
Sándornak hogyan telt a gyermekkora? Műveiben vastagon ecseteli és hetyke
kamaszossággal, szinte hencegve, idézi vissza gyermekkori kópéságait. Almát
lop az uraság kertjéből, ürgét önt a cigányokkal, egy koldustól harminc krajcárért
káromkodni tanul. Kitanulja a koldusoktól a koldulás mesterségét. Énekelve
végigkoldulja az egész falut, majd a szomszédos falvakat is. Így emlékezik erre
az időszakra: „Anyám is azt tapasztalta, hogy ugyanolyan gazember vagyok, mint hónapokkal
azelőtt voltam. Meg is mondta mindennap, hogy utolsóbb vagyok az utolsónál.”
A koldus alakja és a koldusokhoz való vonzódása meglepően gyakran tér vis�-
sza műveiben. Főleg a gyermekkort felidéző írásokban. Gyermekként sokat
csavargott, és amikor koldussal találkozott, mindig kunyerált a koldus tarisznyájából
kenyeret. Hozzá gyümölcsöt lopott és patakvizet ivott. A családja nagy
nélkülözésben élt: „Szegénység látszott a házunk minden eresztékén, a berendezésen
és az életben maradt gyerekek arcán egyaránt. Télen fáztunk, nyáron éheztünk.”
A Tűzpróbában apját szorgos, de naiv embernek mutatja be, aki mindig hitegeti
a családját, hogy most épp szegények, de hamarosan meggazdagodnak. A felnőtt
író elnéző mosollyal így mentegeti apját: „A mese olyan embernek való, aki
63
hinni tud, s amit apám mesélt, maga is szentül hitte.” Mennyire jellemző példának
okáért Rideg Sándor saját gyermekéveit idéző novellája, a Magunk szegénysége,
a történet kisfiú hősének, a kis koldusnak életrevalósága és talpraesettsége.
Engedtessék meg itt egy rövid szubjektív kiszólás, egy saját gyermekkori
emlékem megidézése. Jómagam falusi környezetből, a Mátra lábánál fekvő
Domoszlóról származom. A szüleimmel szedtük a málnát a nyári szünetben,
hajnaltól estig, sötétedésig. Amikor átvették a felvásárlók a rengeteg málnát,
nagyon kevés pénzt adtak érte. Megkérdeztem apámat, megéri-e ez nekünk
így, ha beszámítjuk a benzinköltséget, a munkadíjunkat, a permetezés, földművelés
és egyéb munkálataink költségeit. Apám azt mondta, hogy ne számoljuk
ezt, mert akkor még jó, ha nem negatív a napi mérlegünk. De nekünk akkor is
dolgoznunk kell, ha ebben nem sok hasznunk van. Mert az embernek dolgozni
kell. Rideg Sándor így ír a Magunk szegénységében: „Az én szüleim igazi szegény
emberek voltak, akik dolgoztak anélkül, hogy ebből valami különösebb hasznuk lett
volna.” A Tűzpróba című regény olyan kiváló szociografikus önéletrajzi regény
és olyan kiváló falurajz, hogy méltó társa Illyés Gyula, Szabó Zoltán, Szabó Pál,
Veres Péter, Darvas József és mások hasonló tematikájú, de Rideg regényénél
lényegesen közismertebb munkáinak. A Tűzpróba ugyan nem érte el az Indul
a bakterház népszerűségét, de tematikában és színvonalban annak méltó társa.
A felelőtlen csibész kamaszt felnőtté avató próbatételek szerepe is megvan mindkét
regényben. Az Indul a bakterházban ez a tehénpásztorság, a Tűzpróbában a
béressors. Amikor béresként dolgozott, ezt a dalocskát énekelgette magában:
„Nincs szebb madár a pípesnél,
Nincs szegényebb a béresnél.
Akármerről fúj a szellő hideg a,
A gróf úr béresének nincsen szűre, fázik a.”
A „bendegúzos kutyaütőség” , hetykeség és pajkos vásottság a felnőtt Rideg
Sándorban is megmaradt. Erről tanúskodik Devecseri Gábor a már említett
Lágymányosi istenek címmel összegyűjtött tanulmánykötetében a Rideg Sándorról
írott tanulmányában, melynek a Lassan, gőgösen címet adta. Kiválóan megvilágítja
ezt az anekdota, melyben Monáth Márta (Devecseri szomszédnője) panaszkodik
Rideg Sándor antiszociális viselkedéséről: „Márta nem hagyta magát. – És azt is
mondják, hogy a festő, aki önnel egy házban lakik, bepanaszolta, mert le tetszett vizelni a
szilvafáit. Sándor felháborodott. – Előszöris – mondta sértett s királyi arccal – én a saját
verandámon huggyozom. Ha annak a festőnek nem tetszik, vigye el alóla a szilvafáit.”
Ne feledkezzünk persze el a Daruszegi vasárnapokról sem, annak lazán egymásba
kapcsolódó novelláiban is ez a sajátos tematika és epikus hang jelenik meg. Az
imént említett szociografikus írók inkább egy nemzedékkel megelőzik Rideg
Sándort, engedtessék meg, hogy végezetül egy igazi kortársat is említsek, a ma
már szinte teljesen elfeledett Kamjén Istvánt (1907–1976), akinek alkalmi munkásokról
és kubikusokról szóló írásai sok rokonságot mutatnak Rideg epikai
megszólalásmódjával. Talán Rideg Sándor után az ő könyveit is leporolhatnánk.
De addig még Rideg Sándort is újra fel kell fedeznünk.__
|
|
| titok111 |
2019.02.08 09:49 | | 735321. |
|
| |
RIDEG SÁNDOR
(1903-1966)
Horthy politikai rendőrségének feje Hetényi Imre főkapitány-helyettes volt. A magyar úri rendnek ez az elszánt, kíméletlen fővédelmezője - aki jó szemű és jó stílusú újságíróból lett rendőrtiszt - közismerten jó történelmi és irodalmi műveltségű ember volt. Művelt vádlottaknak vallatás közben még kérkedni is szeretett olvasottságával, mintegy példálózva, hogy kulturált ember is lehet a fennálló rend törhetetlen híve. Nos, 1927-ben történt, hogy alantasai jelentették a nagyúrnak, elfogtak egy Rideg Sándor nevű huszonnégy éves gyári munkást, akinek a lakásán titkos nyomdát találtak. A gyanúsítottat hiába vallatják, semmiféle kínzással nem lehet vallomásra bírni, miféle kapcsolatai vannak, és kik mire használják a nyomdát. Pedig az a fiatalember már jó két éve kommunistagyanús, mivel a Magyarországi Szocialista Munkáspártnak vezetőségi tagja. Ezt a valójában kommunista elveket valló pártot nemsokára be is tiltották, s amíg fennállott - 1925 és 1928 között -, tagjait megfigyelés alatt tartották, lehetetlenné tették, hogy az országgyűlési választásokra képviselőjelölteket állíthasson. Hetényi maga elé hozatta a konokul hallgató fiatalembert, akit eleve nem sokra becsült, hiszen néhány elemit járt, csaknem írástudatlan ember volt. Hanem amikor a maga kedélyeskedő módján beszélgetni kezdett vele, fülét megütötte a gyanúsított proli ízes beszéde, kerek mondatformálása. Most már nem is akarta elhinni, hogy iskolázatlan ember, azt hitte, valami nagy kultúrájú értelmiségi, aki remek színjátszótehetséggel alakítja a faluról jött városi szegény embert. És amikor alaposan utánanézett előéletének, faggatta olvasmányairól, elámulva mondotta, sőt a kihallgatás jegyzőkönyvébe is belediktálta, hogy "remek nyelve és stíluskészsége" van, akár író is lehetne belőle.
Igazán szokatlan irodalmi útkezdet, hogy egy vallatott fiatalemberről először a vallatást vezető legfőbb rendőr állapítja meg, hogy irodalmi tehetség. És ebben Hetényinek igaza is volt. De még jó öt év telt el addig, amíg Rideg Sándor felbátorodott az első novellák megírásához. Ehhez még sokat kellett olvasnia, sőt még a helyesírást is meg kellett tanulnia, mivel a törteli gazdasági cseléd fia nem sokat hozott magával a monori elemi iskolából, amelynek öt osztályát jól-rosszul elvégezte, s utána igazán nem volt alkalma semmiféle önművelésre. Csikós lett, azután 1919-ben - tizenhat éves fővel - vöröskatona, majd a tanácsköztársaság bukása után a fővárosban hol gyári munkás, hol vasúti altiszt, később még péklegény is volt. A szocializmushoz és a munkásmozgalomhoz rendíthetetlenül hűséges maradt 1919 óta, s egyetlen pillanatra sem volt hajlandó feladni a harcot. 1925 és 1944 között harminckétszer volt börtönben, szakadatlanul rendőri felügyelet alatt állott, 1944-ben német internáló táborba hajtották... és soha semmi nem törte meg. Alacsony, sovány, csupa ín és izom férfi volt. Szemében, ajkán örökké ravaszkás mosoly, kalapját világéletében olyan ferdén vágta a fejébe, mint a mulatozó csikósok. Beszédmodora mindig is az a jóízű, kereken fogalmazott, örökké a humor határán kalandozó mesélgetés volt, ami bámulatra késztette a vallató főkapitány-helyettest akkor, amikor Rideg Sándor talán még maga sem gondolta, hogy író lesz belőle. Pedig nem is lehetett más. Ezt a fajta művészi készséget nevezik hol "őstehetségnek", hol "istenáldotta tehetségnek", vagy más körülmények közt "mesefának". Ha Rideg Sándor megmarad falusinak vagy pusztai csikósnak, bizonnyal olyan mesemondó válik belőle, akihez elzarándokolhatnak a néprajz tudósai. De ő élményeit a városba került szegények sorsából merítette, vágyainak a munkásmozgalom adott teljesülhető reményt: az ő kiáradó mesélőkészsége erről a világról szőtt olyan történeteket, amelyek ugyan valódi nyomorról és valódi történelmi feladatokról szólnak, mégis közelebb állnak a népmeséhez is, a hősköltemények óriásaihoz is, mint a modern regények módszereihez és alakjaihoz.
Amikor már eleget olvasott, és a sok könyv között kezébe akadt a nagy francia kommunista író, Barbusse A tűz című regényének magyar fordítása, elragadta a hév, hogy ő is írjon. Barbusse nagyon is megfelelő mester volt a számára: a legkegyetlenebb valóságról, ebben a regényében az első világháború emberi szenvedéseiről írt, de mindig finom költői hangon, mélységes részvéttel minden megalázott, elnyomott, nélkülöző ember iránt, de ugyanilyen mélységes hittel az emberségesebb jövőben. Barbusse könyve bátorította Rideg Sándort az írásra. Már közel járt a huszonnyolcadik évéhez, amikor próbálkozni kezdett; úgy írta első novelláit, hogy közben gyakorolnia kellett a helyesírást. És amikor első elkészült történeteit elvitte a Népszava szerkesztőségébe, ott elámultak. Hiszen valójában a legnagyobb ritkaság, hogy ezek a tanulatlan őstehetségek igazán jót írjanak. De Ridegnél az iskolai műveltséget pótolta nagyon gazdag élettapasztalata, a stílusát pedig kitalálta anélkül, hogy töprengett volna, mi is a stílus. Ezt a Rideg-stílust nem lehet senki máséval összetéveszteni. A Duna-Tisza közi különböző falusi tájszólások keverednek itt a munkáskülvárosok argójával, a népmesék nyelve a vagánynyelvvel. Ezt a stílust lehet bírálni, néha kell is, de varázsa alól nem lehet szabadulni. Már ez a sajátos nyelvezet megteremti azt a varázslatot, hogy az olvasó folyvást valahol a hétköznapi nyomor és a mesevilág határvidékén érzi magát. Itt nincs határ az emberi és az emberfeletti között, de a tragédia és a humor között sem. A jóság és gonoszság mesebeli felnagyítása a hajdani romantikának is rokonává teszi a Rideg-regényeket, de ugyanolyan közel áll az élet sötét oldalait aprólékosan részletező naturalizmushoz, mint János vitéz vagy Toldi Miklós kalandjaihoz.
Attól kezdve, hogy 1931-ben első írásai megjelentek a Népszavában, érdeklődve fordult feléje a kifejezetten baloldali sajtó, itthon a Gondolat és Erdélyben a Korunk, de a jobboldal és baloldal között sajátosan elhelyezkedő és jobboldali összeköttetéseit baloldali tehetségek felfedezésére fordító Zilahy Lajos is, aki előbb mint a Magyarország című napilap, utóbb mint a Híd című hetilap főszerkesztője, Rideg Sándornak is készségesen helyet biztosított a megjelenésre.
Mikor azután első regénye, az Indul a bakterház 1943-ban, a háború kellős közepén megjelent, értő olvasó és értő kritika egyként tudta, hogy nagyon egyéni hangú, jelentékeny író van jelen. Témavilága tulajdonképpen a népiek közé sorolta volna, de Rideg nemcsak "népi" volt, hanem kommunista is. Jóban volt a népiekkel, de nem tartozott közéjük. De a népiektől elkülönülő "urbánusság" pecsétjét még kevésbé lehetett a csikósból lett melósra erőltetni. Valójában a város széli proletariátus osztályharcos mesemondója volt.
A felszabadulástól fogva az irodalmi élet kellős közepén élt. Egy ideig katonatiszt is volt, s bár kemény hűsége alkalmassá tette volna, életstílusa merőben alkalmatlannak bizonyult erre az életformára, mert a vezényszavakat is összekeverte a tréfálkozással, a jelentéseket a szójátékokkal. Érdekes, hogy ez a tanulatlan író mennyire tudta tartani a maga teremtette színvonalat. Ízlése is ösztönös volt, de jó ízlése volt. Önéletrajzi regényei (Tűzpróba, Sámson), nagyszámú novelláskötete, kifejezetten meséknek készült meséi sehol sem mutatnak egyenetlenséget. Attól fogva, hogy mesevarázzsal idézte mindazt a valóságot, amelyet átélt, nem fejlődött, és nem hanyatlott. Nem fogyott ki a történetekből, nem lankadt a mesélgető hangban, nem ingott meg a hite, és a tragikus mozzanatok közben sem szűnt meg az a ravaszkás mosoly, amely embertársai közt is jellemző volt rá. Emlékszem: írószövetségi gyűléseken már vártuk Rideg Sanyi felszólalását, mert akármiről volt szó, amit ő mondott, azon hangosan kellett nevetni. Mintha egy furfangos falusi atyafi kezdett volna gúnyolódni nála sokkal tanultabb, de sokkal tapasztalatlanabb "nadrágos" emberek körében. Olyan volt, mint egy Rideg-novella kicsit csetlő-botló, kicsit mesebeli, kicsit pesti proli-, kicsit Toldi Miklósszerű hőse.
És hihetetlenül becsületes volt. Csak azt mondta, amit valóban hitt. Csak azt tette, amit valóban helyesnek tartott. Szótartó volt, mint egy mesebeli lovag. És soha senki se hallotta ezt a félparaszt-félmelóst, hogy egy trágár szót kiejtett volna. Nagyon szeretetre méltó ember volt. És a stílusának van valami olyan sajátosan egyéni íze, zamata, illata, ami önmagában is maradandó helyet biztosít neki századunk irodalomtörténetében
|
|
| titok111 |
2019.02.08 09:36 | | 735320. |
|
| |
Ma 53 éve hogy meghalt Rideg Sándor író, aki 4 nap híján 63 évet élt.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Rideg_S%C3%A1ndor |
|
| titok111 |
2019.02.06 08:05 | | 735294. |
|
| |
Éljenek a Dórák! |
|
| padat |
grisenyka (735238) |2019.02.03 06:09 | | 735241. |
| |
Weöres Sándor: A medve töprengése
Jön a tavasz, megy a tél,
barna medve üldögél:
-Kibújás, vagy bebújás?
Ez a gondom óriás!
Ha kibújok, vacogok,
ha bebújok, hortyogok:
ha kibújok, jót eszem,
ha bebújok, éhezem.
Barlangból kinézzek-e?
fák közt szétfürkésszek-e?
lesz-e málna, odu-méz?
ez a kérdés de nehéz! |
|
| grisenyka |
2019.02.02 21:28 | | 735238. |
|
| |
Én nem láttam ma az árnyékomat. Remélem, a maci sem.
|
|
|
|
|
