ROVATOK

FELADVÁNYOK

BETŰTÉSZTA

ASSZOGRAMMA

JÁTÉKOK

KVÍZJÁTÉK

FÓRUM

REGISZTRÁCIÓ

A mai nap képe

nap képe

Küldj be te is képet!
Képeslapküldés

Keresés az oldalon:

Friss fórum:
játékos javítás (1600)
Gratulációk (eredmények) (4885)
Feladványok (16225)
Találkozó (6991)
Admin (389)
Szívből szóló versek (1051)
Egyszámjáték (878)
Választás 2022 (42)
Heti kvíz (1237)
Hónap feladványa (589)
Tőlem Nektek (11890)
Kvízverseny (6416)
Vicces szövegek (3891)
Fárasztónak nedves partján (1465)
Ki mondta? (219)

 > Még több fórum

A hét kérdése:

Jelentkezz be a heti kérdéshez!

 > régebbi kérdések
 > kérdés beküldés

Legolvasottabbak:
IQ teszt
Egy angliai egyetem kutatásai
Hipnózis
Varázsgömb
Agyscanner

DigitalAge >> Fórum >> Assistance

Szívből szóló versek

Sorrend:  
Időzóna:
Méret:

Hirdetés

Lapozás:  
1/35

hata

2021.09.21 13:02  | | 747830.

Heltai Jenő: SZABADSÁG

Tudd meg : szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.
Tudd meg : szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is aki pőre.
Tudd meg : szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle....
Szabad akar maradni mindörökre.
Szabadság ! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd !
Tudd meg : szabad csak az,
Aki oly áhítattal mondja ki,
Mint Istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.
Ínség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.
Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, és élni mernek érte.
De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,
S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb akarsz lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz,
Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.
Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak...
Gyáva rab vagy.

 
hata

2021.08.12 18:29  | | 747575.

Hogy értékelitek ezt a verset az Énekek énekéből?
Be kell tiltani a Bibliát?

1 Bár testvérem lennél,
aki anyám keblén szopott!
Akkor, ha az utcán rádtalálnék, megcsókolnálak,
és senki sem vetne meg érte engem.

2 Magammal vinnélek, elvezetnélek
anyám házába, aki nevelt engem,
itatnálak fűszeres borral,
gránátalmáim mustjával.

3 Balja a fejem alatt nyugszik,
és jobbjával átölel engem.

4 Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai!
Fel ne költsétek, fel ne riasszátok kedvesemet,
amíg csak maga nem akarja!

5 Ki az, aki feljön a pusztából
gyönyörtől aléltan, kedvesére támaszkodva?
Az almafa alatt keltettelek föl:
itt szült téged anyád,
itt hozott a világra édesanyád.

6 Tégy engem, mint pecsétgyűrűt a szívedre,
mint pecsétnyomót a karodra,
mert erős a szerelem, mint a halál,
és könyörtelen a féltés, mint az alvilág,
a szikrája izzó, tüzes szikra!

7Tengernyi víz sem tudja eloltani a szerelmet,
folyamok sem tudják elsodorni;
ha valaki a háza egész vagyonát adja a szerelemért,
vajon lenézik-e érte?

8 Van nekünk egy kis húgunk,
nincs még neki keble,
mit is tegyünk kishúgunkkal,
ha majd kezét kérik?

9 Legyen fal, s építsünk ezüst ormot föléje;
legyen ajtó, s borítsuk be cédruslapokkal!

10 Fal vagyok, de melleim már tornyok,
ezért lettem kívánatos a szemében.

11 Szőlője volt Salamonnak Baál-Hamónban,
s rábízta azt a csőszökre;
terméséért ezer ezüstöt bárki is megadhat.

12 Az én szőlőm itt egészen az enyém;
te, Salamon, az ezret csak tartsd meg magadnak,
s kétszázat adj annak, akik őrzik gyümölcsét!

13 Ki a kertekben laksz, s barátok lesik szavadat:
hadd halljam hangodat!

14 Fuss, kedvesem! Tégy úgy, mint a gazella,
mint a szarvasborjú a balzsamos hegyeken!

 
padat

2021.07.22 21:38  | | 747453.

Kántor Péter: UTOLSÓ ÉJSZAKÁD

Talán ez az utolsó éjszakád.
Elmúlt éjfél, elmúlt anyád, apád,
elmúlt a nővéred is, mind a kettő.
A fiad felnőtt.
S a feleséged?
Elhagy? Elhagyod? Nem is érted.
Kerülgeted az űrt.
Az infúziós üveg már kiürült,
már megkaptad a két literedet,
több nem jár, nem lesz, több nem lehet.
Ne is legyen, ugye? Ne is legyen!
Alszol, kábítószertől kábán, süketen.
A szomszéd elfordul. Nem néz rád senki
a 304-esben. Mégis látszol,
a sötétben is. Ecce homo.
A bal lábfejed lelóg az ágyról.
Mész elfelé, mint sínen kattogó vonat.
Elég volt ebből itt, sok is ennyi!
Néha megmozdítod két sovány karodat,
de eszedbe se jut integetni.
Nem is tudnál; csuklódnál lekötözve a kezed,
különben még felkelnél és elindulnál haza,
hazább… Hát igen, öregem.
Már levették rólad a pizsamát,
egy könnyű fehér inget húztak helyette rád,
talán ez az utolsó éjszakád.
Ne legyen nehéz! És hosszú se legyen.
Hajnali fél egy. Befejezem.

 
grisenyka

2021.05.03 11:50  | | 746822.

Kántor Péter: Jelentéstétel

Igen, Uram. Nem, Uram. Igen, Uram.
Tanultam. Tanultam valamicskét.
Nem, nem eleget, nem annyit.
Mindenkitől, mindenből, igen, Uram.
Nem ér fülig a szájam, nem, Uram.
Igen, az ellenségeimtől is, sokat.
Amikor megpróbáltak beledöngölni az agyagba.
Amikor sárban hempergettek.
Nem, nem hagytam el magam, Uram.
Ne legyen könnyű nekik, Uram.
Igen, kerestem mindenemmel.
Valami kis fényforrást, Uram.
Nem, nem volt könnyű, Uram.
Igen, segítettek, volt olyan.
Volt, hogy én is segítettem, igen.
Persze hogy hibáztam, nem egyszer.
Nem, nem lehet visszacsinálni.
Igen, volt, amikor beláttam.
Nem lehet mindig nekem igazam, Uram.
Igen, Uram, lehet, hogy megéri.
Nem, Uram, nincs rá garancia.
Igen, próbálom. Próbálkozom.
Nem, semmiképpen se, soha.
Igen, Uram. Nem, Uram. Igen, Uram.

 
grisenyka

2021.05.03 11:50  | | 746821.

Kántor Péter: Jelentés

 
grisenyka

2021.04.23 12:27  | | 746711.

Tóth Árpád: ARANY FELHŐ

Arany felhő az égen,
Hova száll, hova száll?
Fekszem az esti réten,
A fűvön, a setéten,
Hallgat a táj.

Arany felhő az égen
Tova száll, tova száll,
Egy szív az esti réten,
A fűvön, a setéten,
Hallgatva fáj.

 
grisenyka

2021.03.24 12:32  | | 746490.

Áprily Lajos: A Nap nagymessze, drága Haimon,
most oldja bíbor csónakát,
a harmat-fényű Dirke-tájon
tengerfuvalmak szállnak át,
s a szőke por éjjel be fogja
temetni könnyű lábnyomom –
Sötét az Acheron homokja:
itt meg kell halni, Haimonom.

Mit is keresnénk árva-ketten,
hol égig ér a gyűlölet?
Én gyűlöletre nem születtem
és itt szeretni nem lehet;
s az ősöm átka, haj, suhogva
végigsüvölt a sorsomon –
Sötét az Acheron homokja:
itt meg kell halni, Haimonom.

Itt meg kell halni: Dike fénye
ki tudja, meddig nem derül,
mikor lesz embernek reménye
testvért szeretni emberül?
De lenn, törvények átkozottja,
majd új világról álmodom –
Sötét az Acheron homokja:
itt meg kell halni, Haimonom.

 
dingidungi

grisenyka (746456) |2021.03.18 13:46  | | 746457.

Kurta-furcsa, nem is olyan régen olvastam. Meglehet, igazság is nem kevés lehet benne, macska igazából azért dorombol, mert ezzel egyúttal önmagát gyógyítja, megnyugtatja. Nem azért, mert ez számodra megnyugtató, ő annál sokkal öntörvényűbb lény. Hiszen Nokedli is ilyen. Ha éppen valamit rossznak vél, azt sokszrosan visszakapjuk éjszakai dorbézolásban. És másnap ártatlan szemekkel, ugye, semmi baj?

 
grisenyka

2021.03.18 12:31  | | 746456.

Kiss Judit Ágnes: Macska télire

Vegyél egy macskát. Vagy fogadj örökbe.
Egy félvak, lekoszvadt is megteszi,
vagy egy tépázott fülű csatakandúr,
ki éppen hitvány zsákmányát eszi
egy belvárosi, sötét kapualjban,
vagy egy autó alól pislog ki rád,
vagy elnyúlik az őszi napsütésben –
csak az a fontos, hogy legyen cicád.
Lehet girhes, vagy kövér, mint egy hurka,
öklömnyi szőrgombóc, még kékszemű.
Akár ajándékba is kérhetsz egyet,
macskához jutni roppant egyszerű.

Mert tél jön mindjárt, és hideg, és
mi lesz veled, ha nincs cicád?
Ki bújik be, hogy melengessen,
melléd a takaró alá?
Ki dorombol füledbe éjjel?
(mancsát arcodra fekteti)
Ki kelt hajnalban nyávogással,
hogy rögtön enni adj neki?
Ki kaparja a bezárt ajtót,
mikor hazaérsz, ki örül?
Kunkorodó farkkal ki rajzol
nyolcasokat bokád körül?

Legyen egy macskád. Míg kávézol reggel,
öledbe mászik, éles karmai
behúzva, puha tappancsokon sétál
az életedben. Alig hallani.
Bundájából kipattognak a szikrák,
ágyadra gömbölyödik és dagaszt.
Bújj mellé, tanulj dorombolni tőle,
ketten könnyebb kivárni a tavaszt.

 
grisenyka

2021.02.21 16:15  | | 746274.

SZABÓ T. ANNA: FEBRUÁR

Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél!
Zsendül a földben a nedv, fut a vér,
bizsereg a magban a lomb meg a fény –
túlvagyunk lassan a tél nehezén.

Olvad a hó, fenn fordul a nap,
kiböködi a hideg csillagokat,
döccen a vén föld rossz kerekén –
túlvagyunk mégis a tél nehezén.

Jaj, milyen évszak! Hosszú, sötét.
Óvtuk az otthon csöpp melegét.
Biccen az új ág, zsenge remény:
túl vagyunk, úgy-e, a tél nehezén?

Jön, jön a szél, friss föld szaga száll,
létre gyötörte magát a halál,
nincs lehetetlen, van te meg én –
túlvagyunk, látod, a tél nehezén.

 
mutterka

2021.01.18 18:15  | | 745965.

Ady Endre: Boldog Új évet

Ezuttal sírva, szépen
Forgok meg lelkemnek régi
Gyermekes életében:
Boldog új évet kívánok.

Boldog új évet kívánok,
Mindenki tovább bírja
E rettenetet,
E szamárságot,
Mint szegény, mint bírom én, én
Gyönyörködve,
Óh én szegény
Lelki kémény.
Boldog új évet kívánok.

Ontom a füstjét
A szavaimnak,
Pólyálva és idegesen,
Be messze ringnak
Az én régi terveim,
Az én régi társaim is
De messze vannak,
Boldog új évet kívánok.

Új év Istene, tarts meg
Magamnak
S tarts meg mindenkit
A réginek,
Ha lehet:
Boldog új évet kívánok.

 
grisenyka

2021.01.12 05:15  | | 745911.

Pilinszky János: Ne félj
Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való inkább, mint merész.

Bár néha félek, hátha eltemet
a torkomig felömlő élvezet,
mi most csak fölkérődző förtelem,
mi lesz, ha egyszer mégis megteszem?

A házatok egy alvó éjszakán,
mi lenne, hogyha rátok gyújtanám?
hogy pusztulj ott és vesszenek veled,
kiket szerettél! Együtt vesszetek.

Előbb örökre megnézném szobád,
elüldögélnék benn egy délutánt,
agyamba venném, ágyad merre van,
a képeket a fal mintáival,

a lépcsőt, mely az ajtódig vezet,
hogy tudjam, mi lesz veled s ellened,
a tűzvész honnan támad és hova
szorít be majd a lázadó szoba?

Mert égni fogsz. Alant az udvaron
a tátott szájjal síró fájdalom
megnyílik érted, nyeldeklő torok.
Hiába tépsz föl ajtót, ablakot.

A túlsó járdán állok és falom:
gyapjat növeszt a füst a tűzfalon,
gyulladt csomóba gyűl és fölfakad,
vérző gubanc a szűk tető alatt!

Mi engem ölt, a forró gyötrelem,
most végig ömlik rajtad, mint a genny,
sötét leszel, behorpadt néma seb,
akár az éj, s az arcom odalent.

Így kellene. De nem lesz semmi sem.
A poklokban is meglazult hitem.
Vigasztalást a játék sem szerez,
az éjszakának legmélyebbje ez.

Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed.
Nem érdekelsz, nem is szerettelek.
Aludj nyugodtan, igyál és egyél,
s ha értenéd is átkaim, - ne félj.


 
grisenyka

2021.01.12 05:06  | | 745910.

Weöres Sándor: Nyár

Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Pók ring. Légy száll.
Jó itt. Nincs más
csak a kis ház.
Kint csönd és fény.
Bent te meg én.

 
dingidungi

grisenyka (745394) |2020.11.17 14:23  | | 745402.

Erre most... csendben. Nem mintha így gondolnám, messze nem így gondolom

 
grisenyka

2020.11.15 23:42  | | 745394.


Áprily Lajos: Kérés az öregséghez

Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek,
taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek.

Ne ingerelj panaszra vagy haragra,
hangoskodóból halkíts hallgatagra.

Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,
ritkán hallassam hangom, mint a holló.

A közlékenység kútját tömd be bennem,
karthauzi legyek a cella-csendben.

Csak bukdácsoló patakok csevegnek,
folyók a torkolatnál csendesednek.

Ments meg zuhatag-szájú emberektől,
könyvekbe plántált szó-rengetegektől.

Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez
egy pátosztalan, kurta szó elég lesz,

a túlsó partot látó révülésben
a „Készen vagy?”-ra ezt felelni: — Készen.

 
titok111

2020.10.24 21:08  | | 745244.

most írtam:


ÉRDEKSZERELEM

Ha trombitálok, ajkaidat köszörülve te velem hegedülsz,
Ha mondom ülsz, te mindig lecsücsülsz,
Ha messzire megyek, te mindig velem futsz,
Legyen köd, hideg vagy csak legyél te úgy,
Olyan elhanyagoltan, elfeledve, magadra hagyva,
Szinte semmi jót se kapva, piszkosan, árván,
A sárban túrva, a fűben megbújva,
Egyetlen kis naivaként csak a kis piros labdádat előhozva,
Mint egy cirkuszi különszámként nekem bemutatkozva,
Kergetni, hajtani, elfogni, megharapni, visszahozni,
Letenni, várni, csak várni, csak várni,
Hogy újra rúgjam, és aztán a legboldogabb embereket is
Lealázó szaladásoddal újra, meg újra
Elkapni azt a kis piros labdád, azt a jó játékot,
Amit annyira nem is szeretsz, de a gazdi kedvéért
Mégis mindennap előveszed, és ha elővetted,
Hát kergeted, mert sok minden hiányzik a te kis életedben,
Hiányzik a bárány, a sok kergetni való ármány, a futás, a szaladás,
A kergetés és legfőképp: az az édes ölelés, amikor a gazdi felemel,
Kiemel, s néha-néha ringat s lógat Tégedet,
Amikor mellém fekszel kis buksikám,
S karomon pihen meg a kis orcád,
És amikor elszendergel énmellettem,
Felhorkanó kis levegővételeidben,
Belerezeg a fülem, ahogy hallom,
Milyen mélyen alszol mellettem.
S ahogy álmodban vétlen hozzád érek,
Hogy tudd és érezd, TE vagy a legszebb kutyika nékem!

Hajnalban mindig megutállak téged,
Mert felkeltel, hogy most már menned kéne.
De reggel minden rendben,
Mert a rókát ma is elűzted!
2020.10.24.19:18

 
tark

2020.07.20 10:08  | | 744493.

Annyira boldog lehetek, vagyok, az én drága kislányom érti, éli az alábbi verseket...
Köszönöm, kedves Edit, kedves Piroska!

 
grisenyka

2020.07.20 08:54  | | 744491.

Szabó T. Anna

Ott ahol élsz, ott láss csodát.
Egy cefreszagú almafát.
Vadmurok ernyőjén a foltot.
Egy piros falat, mikor boldog.
Hullott szilvákat, pocsolyákat.
Ahogy a vad nyár mindent áthat.
A napunk úgyis lemegy egyszer.
De addig: fogd, és ne ereszd el.

 
littlered

2020.05.03 21:22  | | 743870.

Várnai Zseni: Csendes éj…

A csendes éjben anyámra gondolok,
Szívemben most az ő szíve dobog.
Szegény özvegy volt, sokat szenvedett,
Nem volt egyebe, csak a szeretet.
Szájától vont meg minden falatot,
És ha mi ettünk, ő is jóllakott.

Játékot venni nem tudott nekünk,
Varrással kereste kenyerünk.
Ő mesterkélt ünnepre szép babát,
Levágta hozzá dús hajfonatát,
Gyöngyöt fűzött, topánkát varrt neki,
Hullottak rá könnyének gyöngyei.

Láttam a föld sok szép kirakatát,
De nem találtam hasonló babát,
Oly tündérszépet, olyan kedveset,
Nem ért más hozzá. Csak a szeretet…
A szeme kék, a haja barna volt,
S a kóc mögött picinyke szív dobolt.
Anyám elment, nem érte meg szegény,
Hogy a világ forduljon tengelyén,
Pedig, hogy várta, várta mivelünk..,
Hogy nekünk is virradjon ünnepünk.

Ó, most ha élne,
Vehetnék már neki
Ruhát, cipőt,
S nem kéne küzdeni.

Ó emberek, míg él anyánk,
Nagyon szeressük őt, mert elmegy egy napon,
És visszahozni többé nem lehet
Az elmulasztott jó szót, tetteket,
A késő bánat mit sem ér neki,
Az élőt kell szeretni, érteni.

Mert újra érzem,
Látom, hallom őt,
S csak ámulok, hogy mily magasra nőtt,
És újra szép és újra fiatal,
S mintha szívéből zengene a dal,
Amit írok csöndes éjszakán:
Még most is adsz nekem, Anyám… Anyám…

 
hata

2020.05.03 20:41  | | 743867.

Juhász Gyula: Édesanyám (részlet)

Ha lesz dicsőség, mely fejemre fonja
A martíromság büszke pálmaágát,
Ha ünnepelnek s megszeret az élet,
Míg a nem ismert mámor üdve jár át:
Fölvillanó szemekkel én csupán csak
Téged kereslek, szenvedő madonna,
Bús özvegységnek áldott hordozója,
Anyám, fölnézek a te homlokodra,
Hol a dicsőség koszorúja helyett
Nehéz robotnak ráncait találom,
És fölteszem rá büszke áhítattal
Ujjongó dallal minden szál virágom!

 
grisenyka

2020.05.03 20:31  | | 743866.

WEÖRES SÁNDOR: ANYÁMNAK

Termő ékes ág, te,
jó anya,
életemnek első
asszonya,

nagy meleg virágágy,
párna-hely,
hajnal harmatával
telt kehely,

benned kaptam első
fészkemet,
szívem a szíveddel
lüktetett,

én s nem -én közt nem volt
mesgye-hegy,
benned a világgal
voltam egy.

Álmom öbleidbe ujra
visszatér -
álmom öbleidbe ujra
visszatér!

Alabástrom bálvány,
jó anya,
életem hatalmas
asszonya.

Énekem, ládd, néked áldoz,
félve lép.
Hajad: Pallas bronz-sisakja,
színe ép,

csak arcodon lett keményebb

minden árny,
mint a délutáni égen
vércse-szárny.

Első szép játékom,
jó anya,
gyermekségem gazdag
asszonya.

A kamaszkor tőled
elkuszált,
szemem a szemedbe
nem talált.

Így tűnődtem: «Mért szült,
mért szeret,
ha örökre élni
nem lehet?

Énmiattam annyi mindent
öl, temet!
mért nem tett a hóba inkább
engemet!»

A kamaszkor tőled
elkuszált,
férfi-szívem ujra
rád-talált,

férfi-szívem a szivedre
rátalált,
megköszön most percet, évet
és halált.

Álmom karjaidba
visszatér,
álmom karjaidba
visszatér...

Erős ház, szép zászló,
jó anya,
sorsomnak nyugalmas
asszonya.

Majd ha cseppig átfolyt rajtam
mind e lét,
úgy halok az ős-egészbe,
mint beléd.

 
tark

2020.05.01 22:32  | | 743823.

Kányádi Sándor: Májusi szellő

Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.

Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.

Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.

Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.

Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen.

 
grisenyka

2020.05.01 21:30  | | 743822.

Áprily Lajos: Május muzsikája


1

Langyos eső suhog a lombokon.
A vadgerlék szavaló-kórusa
átbúg a suhogáson. Figyelem:
milyen meleg és milyen monoton.
Öreg vagyok s csúfolkodnak velem.
Azt búgják: Tavasz, tavasz, szerelem.


2

Ragyog a reggel. Délre már borul.
Szél bókoltatja nyírfáim sorát.
Estére rojtos felhő komorul
s dörögve ontja sűrű záporát.
Villám villantja túl a hegytarajt
s lelkembe mámort lobbant, késeit.
Hallgatom ezt a gyönyörű morajt,
május felséges mennydörgéseit.

 
kkanya

2020.05.01 21:04  | | 743821.

Radnóti Miklós: Május

Szirom borzong a fán, lehull;
fehérlő illatokkal alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog,
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.

 
mutterka

2020.05.01 19:15  | | 743819.

Ady Endre: Május

Tündéri május, lombot fakasztó,
Könnyű felöltőt szegre akasztó,
Légy üdvözölve:
Szívet fakasztó, emlék-marasztó...

Járok a korzón, szívembe' mámor:
Kacagva libben leányka-tábor.
De szép az élet...
Fél óra múlva - zuhog a zápor...

József Attila: Május

A rengő lomb virágban ég
és készül a gyümölcsre,
a nyilt uccára lép a nép,
hogy végzetét betöltse.
Iramlanak a bogarak,
friss jelszavak repülnek.
S az aranyba vont ég alatt,
- mert beköszönt az ünnep -
a szabadság sétára megy.
Hős népe ágat lenget,
s ő kézenfogva vezeti
szép gyermekét, a rendet!

 
kuliver69

2020.04.24 11:23  | | 743684.

József Attila

TANÍTÁSOK
1

Lesznek, akik majd kinevetnek.
Ti ne hallgassatok azokra.
Olyanok ők, mint a cserepes
Urasági kastély gyermekei:
Nevetik a durvaorrú parasztot,
Mikor trágyás szekerén elindul,
Hogy kenyérré kovászolja a földet.
És lesznek, akik elszörnyülködvén
Ilyesféléket beszélnek egymásnak:
Miket össze nem fecseg ez az ember!
Hisz ez bolond, zárjuk el hamar,
Lázas hitét lehűti majd a magányosság.
Erre pedig csak azt mondhatom,
Az én akarásom nem bolondság,
Hanem tövigkalászos táblája a tibennetek
Még csak csirázó búzaszemeknek.
Az én hitem a földnek melegsége
És miként a föld szétosztja melegét
Gyenge füveknek, rengeteg erdőknek egyaránt,
Az én hitemet úgy osztom szét közöttetek.
Ti mégse hallgassatok a szörnyülködőkre
És meg ne vessétek őket:
Mindannyian és egyformán
Testvéreim vagytok.
2

Ti jók vagytok mindannyian,
Miért csinálnátok hát a rosszat?
Néha úgy vagytok a rosszal,
Mint az ópiumot szívó a pipájával.
Ameddig csak tart a mámor, gyönyörűséggel telik meg,
Aztán pedig irtózik önnönmagától is.
Mert miért isztok pálinkát tej helyett?
Hisz anyátok teje sose válik pálinkává.
Ti jók vagytok mindannyian,
Hisz mindnyájan örültök a jónak
S fontoljátok meg amit mondok:
Nem sánta az, aki
Együtt lelkendezik a csúszkálókkal.
3

Ne legyen bennetek kegyetlenség
És irgalmasság se legyen bennetek.
Ha kegyetlenek vagytok,
Fiaitok is kegyetlenek lesznek.
Ha valamely bokron tövis terem,
Sarjadékán is tövis terem.
S elszaporodván tövestül kitépi
És kemencére veti a gazda.
Igy szakajtja ki kövér földjéből
Az ártatlanul kegyetleneket,
Már csak szüléjük miatt is
S tűzre, háborúba veti: az idő.
Ne legyen bennetek kegyetlenség
És irgalmasság se legyen bennetek.
Az irgalmasok irgalmasságra várnak,
Ti pedig éljetek úgy és úgy tegyetek,
Hogy ne legyen szükségtek irgalomra
S ne legyen miért irgalmazni nektek.
4

Most a jövendő férfiakról szólok.
Ők lesznek az erő és szelidség,
Szétszaggatják a tudás vasálarcát,
Hogy az arcán meglássák a lelkét.
Megcsókolják a kenyeret, a tejet
S amely kezükkel simogatják gyermekük fejét,
Ugyanavval kifacsarják az érckövekből
A vasat és minden fémeket.
Városokat raknak a hegyekből,
Nyugodt és roppant tüdejük a vihart,
A fergeteget magába szívja
S megcsöndesülnek mind az óceánok.
Mindig várnak váratlan vendégre,
Az ő számára is teríttetnek
És megterítik a szívüket is.
Az Isten szerető öccsei ők.
Legyetek hasonlók hozzájuk,
Hogy kisgyerekeitek liliomlábaikkal
Ártatlanul mehessenek át
Az előttük álló vértengeren.
5

Az üvegöntők nagy tüzeket raknak
És vérükkel meg verítékükkel
Összekeverik az anyagot,
Mely katlanukban átlátszóvá forr.
Azután meg táblákba öntik
S erős karjuk fogyó erejével
Egészen simára hengerelik.
És amikor megvirrad a nap,
A városokba meg a tanyai viskókba
Elviszik vele a világosságot.
Néha napszámosnak hívjátok őket,
Néha pedig költőnek mondjátok,
Noha nem több egyik a másiknál.
Lassan egyformán elfogy a vérük,
Ők maguk is átlátszóvá lesznek,
Ragyogó, nagy kristályablakok
A belőletek épülő jövendőn.
6

Előttetek egy ember ment el
S utánatok is jön egy ember.
Néhányatoknak mégis fáj a járás
S fájnak a földes, iszapos tavak,
Hol a verítéket és az út porát
Le kell mosni a fáradt tagokról.
Irtóznak tőlük s tisztaságra vágynak
S tán alázattal fürödnének mindig
Kristályvérében a megváltóknak,
De nékik az élet iszapos gödör,
Boldogtalanság öblögeti őket,
Míg patyolat-fehérré facsarodnak,
Mint a mosott ruha jó anyám kezében.
Reszketnek a vizek iszapjától
És mégis, mégis, tisztátalanul
Semmi kedvük sincsen továbbmenni.
Ti boldogtalanok, nem egyedül vagytok,
Előttetek egy ember ment el
S utánatok is jön egy ember.
Nézzetek apró unokáitokra:
Boldog örömmel élik a fogócskát
És nézzetek ősz nagyapáitokra:
Boldog örömmel ballagnak ők is,
Miként azok a katonák,
Kik akár vesztett, akár nyert csaták után,
Békességet áhító szivekkel
Fáradtan, de fütyörészve hazafele mennek.
7

A tegnapiak és atyáitok
A jajok lúgjával próbáltak mosakodni
S íme, tinéktek nem kell kutakat ásni
És nem szükséges,
Hogy telesírjátok a kiapadt tavakat,
Csak gyertek velem
És el ne maradjatok tőlem,
Az én számról friss források fakadnak,
Merítsétek bele véres értelmeteket,
Hányjátok el fegyvereiteket,
Mert a szerszámok nem férnek kezetekbe,
Még a múzeumokból is vessétek ki azokat,
Nehogy ők, akikből én előrejöttem,
Titeket vessenek ki majd magukból,
Mint a fegyverek fegyvereit,
Mert hogyha már muszáj választani,
Inkább testvéreink közül hulljon el egy,
Mint két idegen felebarát.
8

A koldusszegénynek krajcárt adtok,
Noha ti is igazságot kértek
S nem vagytok különben a gyilkosoknál,
A sikkasztóknál, akik lányra pazarolnak,
Mégis felakasztjátok, becsukjátok őket.
Vagy hová lett a békesség a földről?
És kik pazarolták ölebekre
A felebaráti szeretetet?
Bizony, mindezek a dolgok
Meglátszanak az idő könyvében.
Ó, jaj azoknak, akik
Nem másszák meg a magasságokat
S úgy kerülik szavamat, mint a szakadékot,
Mert az anyák teje könnyekké változott,
Testvéreink elhulltak úgy,
Mint jégzivatarban a gyümölcsök,
Amelyeket senki, senki, senki
Kosarába többé nem szed össze.
9

Isten országát hirdetem néktek.
Szelid lehelete megsimogat minket
És a börtönöket elsodorja.
Fölméri örökeddigi szenvedésünk
Fájdalmunk végtelen homoksivatagját.
Hiába hullott veritékünkkel
Könnyünkkel vérünkkel gondolatunkkal
Televénnyé forgatja majd
Hogy víg erdők és komoly akadémiák
Hazatrallalázzák bujdosó kedvünket.
Megbékélt nyáját a fegyvereknek
Nyugodt szavával gyárakba tereli
Az irigy gépek szerelemmel magasztalják
S arató kezeit
Alázattal nyalogatják a búzaföldek.
Isten országát hirdetem néktek
Aki eljön hozzánk: a földre
Aki nagyobb ünnep nálunk
Mert mindnyájunk ünnepe.
Készüljünk rája illendőképpen:
Igazi lelketek melyet elzártatok
Hogy be ne szennyeződjék a robotban
Vegyétek elő immáron s öltsétek magatokra.
Foltozzák be a nem-törődömséget
És kössék maguk elé az asszonyok
Legtisztább anyaságukat
Illatosítsák meg homlokukat
És szakállukat a férfiak
Ősi testvériségükkel jószándékaikkal
A gyerekek kezében virágok legyenek
És gondtalanságot adjatok nékik.
Bölcs szivekkel örvendezzetek
És siessetek siessetek
Mert alighogy méltón fölkészültünk
Akit elűztek a hadnagyok
Nyugodtan biztosan észrevétlenül
Isten országa hazatalál.
- - - - - - - - - - - - - -
13

Mikor raktok parazsakat
Már-máron látó szemetekbe,
Hogy ne csak lássanak,
Világítsanak is!
Szurkos fáklyát gyújtanak szemükben
Immár a hátulgombolós négerek is
S bennünk még sötétben alusznak a galambok.
Denevér-szárnyon röpködjenek?
Mert eljönnek a kormos fütyülő fickók
És darabos piros kiáltással behajítják
A földszintes múlt apró ablakait.
14

Bölcs, vén könyvekben áll, hogy por vagyunk.
De én, aki a füvek beszédjét
S a kométák dübörgését delelőtökre terelem,
Tudom, hogy nemcsak por vagyunk:
Por és Istenpor vagyunk.
Visszahullván
A por a porral elkeveredik,
Visszahullván
Igy keveredik el Istennel a lélek.
Ki szagolta meg közületek az égi virágokat?
Ki állna nyugodtan robogó vonat előtt?
Lám, az örökké-könyörgők se
S mégis eltemetik a lelkük elevenen.
Le kéne vágni szemhéjukat, mert mindig lecsukják,
S akadna-e közülük is,
Aki élő izmait elásná?
15

Ha már nagyon kell imádkozni,
Imádkozzunk:
Alkotni vagyunk, nem dicsérni.
Gyerekeink sem azért vannak,
Hogy tiszteljenek bennünket
S mi, Atyánk, a Te gyerekeid vagyunk.
Hiszünk az erő jószándokában,
Tudjuk, hogy a Teljes Akarat voltál,
Tudjuk, azért akartál bennünket és mindent,
Hogy az idő kifogytával
És a dolgok elmultával
A Teljes Értelemmé tökéletesedj.
Most mégis megfáradván
Dicséreteddel aratunk új erőt
S enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván:
Szabadíts meg a gonosztól.
Ámen

 
tark

mutterka (743219) |2020.04.02 21:39  | | 743232.

Hát igen, ez kemény...
Köszönöm, hogy feltetted :-)

 
mutterka

2020.04.02 15:12  | | 743219.

Száz ember közül:
mindent jobban tud másoknál:
– ötvenkettő;

mindenben bizonytalan:
– majdnem az összes többi;

segíteni kész,
ha ez nem sok időt igényel:
– negyvenkilenc, nem is rossz;

mindig jó,
mert nem tud másmilyen lenni:
– négy, na jó, talán öt;

irigység nélkül csodálni képes:
– tizennyolc;

folytonos félelemben él
valakitől vagy valamitől:
– hetvenhét;

képes a boldogságra:
– legföljebb húszegynéhány;

magában ártalmatlan,
tömegben megvadul:
– több mint a fele, ez biztos;

kegyetlen,
ha a körülmények rákényszerítik:
– jobb, ha ezt nem tudjuk,

még körülbelül se;

utólag okos:
– nem több, mint előzőleg;

csak dolgokat követel az élettől:
– harminc,
de bárcsak tévednék;

sajgó tagokkal kuporog
zseblámpa nélkül a sötétben:
– nyolcvanhárom,
előbb vagy utóbb;

szánalomra méltó:
– kilencvenkilenc;

halandó:
– száz a százból.
Ez a szám, egyelőre, változhatatlan.

Wislawa Szymborska: A statisztikához

 
hata

2020.01.31 19:35  | | 742531.

Bródy János
  
EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL
 
(Tisztelgés Illyés Gyula előtt)
 
Hol szabadság van,
ott szabadság van
nemcsak az alkotmányban
nemcsak az országházban
 
nemcsak a hirdetésben
nemcsak a szóbeszédben
politikus szavában,
ott szabadság van
 
nemcsak a fel-világban
áradó nagy vitákban
elismerésben
álszent hízelkedésben
 
nemcsak a bíró pártatlan
ítéletében: ártatlan! –
ott szabadság van,
nemcsak a mániásan
 
hajtogatott jogokban,
törvényes hatályban,
s abban, ahogy a titkát
a léleknek meghagyják
 
nemcsak a hangos
kampány harangos
ígéretében
hirdetett igékben
 
a legyintő kézben
hogy ne higgy a készben
hol szabadság van,
ott szabadság van
 
nemcsak az egyetlen
istenben, hazában
de bármilyen nyelven
és bármilyen vallásban
 
a kitárult lélek
tiszteletének
elfogadásában
a táguló világban
 
az van a békés hangban
zsongó utcai zajban
szabályos rendben zajló
forgalomban
 
abban, ahogy a „halló”
közben – tudod – a kagyló
csöndjén keresztül
nem figyel idegen fül
 
s nem köti nem kívánt
hálóba adatod
vezeték nélkül vagy
vonalas központ
 
mert szabadság van
nemcsak a vidáman
kiáltott éljenekben
hajrákban, énekekben
 
az ütemesen
tapsoló tenyerekben
az operában
szárnyaló áriákban
 
ott van az utca sarkán
a gyakorta harsány
győzelmet hirdető
falragaszokban
 
az van a derűsen
tarkálló képteremben
sokféle keretben
már az ecsetben
 
mert szabadság ott van
jelenvalóan
mindenekben
az összes istenekben
 
mert szabadság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,
 
abban, ahogy a gyermek
örül az idegennek
ahogyan bátran mondod
akárhány gondod
 
nemcsak otthonodban
de bármilyen sarokban
a szabadság hangja szól
minden mondatodban
 
és ott van a csókban
a búcsúzóban
és ott honol minden
kapcsolatodban
 
mert tudod, ha szeretsz
hogy szabadon szerethetsz
és szabadon bújik
a tested a testhez
 
és nem kötöz téged
az előítélet
és kimondhatod
ha van véleményed
 
mert titkolnod nem kell
hogy más minden ember
a szeme, az orra
mind másképp egyforma
 
mert joga van ahhoz
a személyes maghoz
mit szívében őriz
mert fenséges ő is
 
ki magányos harcos
és nem áll be csapathoz
saját kis útjain
mereng az álmain
 
de nyitva az ablak
hol mindenki láthat
és aki csak nézi
az is megérti
 
hogy szabadon beszélhet
s nem baj, ha kérdez
és vissza is térhet
a képzeletéhez
 
hol csillagok járnak
és angyalok szállnak
és démonok őrzik
a végét a világnak
 
hol nincsen már válasz
de lehet még szeretni
a végtelen peremén
könnyedén lebegni
 
s ha úgy érzi, megvallott
hittel a gondok
könnyebbé válnak
hát lehet feloldott
 
nem kell, hogy egymaga
viselje terhét
kit nyomaszt az élet
vagy súlyos betegség
 
mert így vagyunk együtt
hogy mindenki másképp
de mindegyik emberhez
méltó a szentség
 
Hol szabadság van
ott szabadság van
testben és lélekben
s bármilyen vallásban
 
tavaszi zsongásban
felizzó nyárban
bánatos őszben
téli havazásban
 
kiolthatatlanul
emberek szívében
zajongó városban
hallgatag vidéken
 
mert minden vágyban ott van
ott van az álmaidban
a sejtek mélyén
minden mozdulatodban
 
mint folyó a medret
követed s teremted
s ha kémlelsz ki e körből
ő néz rád tükörből
 
s ha kószálsz céltalan
akkor is veled van
a véletlenszerűen
végigjárt útban
 
mert tudod, a lényeg
nem az, hogy elérjed
csak az, hogy ne kényszer
vezérelje lépted
 
mert sokféle cél van
és sokféle halál
nincs kötelezően
előírt szabály
 
csak az, hogy ismerd
a szabadság határát
hogy mindenkor tiszteld
mások szabadságát
 
mert hol szabadság van
ott szabadság van
ott mindenki egyformán
szabad a hazában
 
nem kell, hogy kövessük
kijelölt vezérünk
bármikor mondhatjuk
köszönjük, nem kérünk
 
nem kérünk kegyet
és nem kérünk kegyelmet
s nem kell, hogy betartsunk
kegyetlen fegyelmet
 
mert hol szabadság van
senki sem szem a láncban
a lelked szabadon árad
magad is szabadság vagy
 
és nem lesz miattad dermedt
dacban a gyermek
s ha párod szolgálja kedved
tudja, hogy szabadon szerethet
 
vakondként napsütésben
nem járunk vaksötétben
s nem futunk zsákban
ünneplő ruhánkban
 
mert ahol szabadság van
ott nincsen hiába
a dal sem, a zengő
összhangot teremtő
 
s ha végleg búcsúznál
ott áll majd sírodnál
tudja, hogy ki voltál
és soha nem felejt már
 

 
grisenyka

2020.01.16 05:43  | | 742417.

Weöres Sándor: Bolero

Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,
a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át
a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,
olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,
végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad
és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,
tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy,
hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán
ajtó mellet, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk,
ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk
mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán,
ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.

A szerző előadásában

 
Lapozás:  
1/35


Felhasználónév:

Jelszó:

Jelszóemlékeztető



Friss feladványok:
 Tíz híres magyar 3.
 Egyenlet 3.
 Hiányos anagrammák
 Képek
 Dupla szudoku 4.
 Mai menü 5.
 Virágos világ 2.

Hirdetés

© 2017 DigitalAge

impresszum  ::  médiaajánlat  ::  segítség  ::  ajánló  ::  kezdőlapnak  ::  kedvencekhez   RSS