|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Friss fórum:
|
|
A hét kérdése:
Jelentkezz be a heti kérdéshez!
|
|
Legolvasottabbak:
|
|
Szívből szóló versek
Hirdetés
grisenyka |
2024.09.28 13:30 | | 755211. |
| |
Shakespeare: Álmodj
Álmodj magadnak szép napot,
Ha már a nyár úgy itt hagyott.
Álmodj magadnak színeket,
Ha benned minden szürke lett.
Álmodj nyíló virágokat,
Andalító illatokat,
S mire elér újra a tél,
Mesédben minden dalra kél! |
|
grisenyka |
2024.09.24 16:26 | | 755190. |
| |
Vas István: Az új Tamás
1.
És a Tizenkettő között vala egy,
Akit Tamásnak, a Kettősnek hívtanak,
És mikor azt mondta Jézus: „Ahova én megyek,
Ott legyetek ti is – tudjátok az utat”,
Így felelt: „Hová mégy, nem tudhatjuk, Uram.
Mi módon tudhatjuk, hogy az út merre van?”
És monda Jézus a Kettősnek, a szegénynek:
„Én vagyok az út, az igazság, az élet.”
És majdan, mikor a feltámadás
Után a tanítványok újra látták,
Nem volt közöttük a szegény Tamás,
Csak hallotta a test feltámadását.
És mondták akkor neki: „Mi láttuk az Urat.”
S ő felelé: „Ha kezén a szögverte sebet
Az én szemem nem maga látja,
Ha be nem bocsátom az ujjaimat
A vérező oldalába,
Ha hozzá nem érhetek,
Ha hét sebét meg nem tapintja kezem –
én nem hiszem, én nem hiszem.
És nyolc nap múlva együtt ültek tizenketten,
És közöttük Tamás, a Kettős, a hitetlen.
És a zárt ajtón Jézus belépett
És szólt hozzájuk: „Békesség tinéktek!”
És monda Tamásnak: „Hozd ide ujjadat,
Bocsásd oldalamba, érintsd meg te magad,
A szögeknek helyét szemeddel nézheted,
Elhoztam kezemet, hozd ide kezedet,
Sóvárgó kezedet mártsd meg hét sebemben,
Légy immár hívő ne légy hitetlen.”
És szólala Tamás: „Megjelentél nekem,
Te vagy az én Uram, te az én Istenem!”
„Mivel láttál engem, hiszed, hogy én vagyok:
Akik nem látnak és hisznek, azok a boldogok” –
Felelte Jézus Tamásnak.
2.
De én, új Tamás, azt mondom, boldogok, akik látnak.
És boldog vagyok én, hogy láthatok,
És elmondhatom, hogy „Feltámadott!”
Feltámadtál, sírbatett nemzetem,
A hét sebedet látta két szemem,
És kezeden a vasszögek nyomával
Megjelentél a zárt ajtókon által.
A nyűvek között megmozdult a tested,
A sziklakövet félregördítetted,
És eljött közénk a pünkösdi lélek,
S értelme lett értelmetlen igéknek.
Mert én voltam az a Kettős, hitetlen:
Az hittem, nem vagy, csak a képzeletben,
S hitetlen ujjamat sebedbe mártva
Tudom csak, mi a test feltámadása,
És szólni nem tudok, csak dadogok:
Magyar vagyok.
És köszönöm, hogy szent sebed előtt
Életem tornya összedőlt,
S kiárad bennem boldog szégyenem,
S minden szenvedve hordott kételyem
S a szenvedélyes értelem
Érvénytelen, érvénytelen.
Halottak napja. A határon át
Özönlenek idegen katonák.
Jönnek a hódítók s a gyilkosok –
Magyar vagyok.
És nem vagyok többé Kettős, csak egy,
Bizonyosság dobbantja szívemet
S értelme lett a nem-értett igéknek:
Te vagy az út, az igazság, az élet.
/1956. november 1./ |
|
grisenyka |
2024.09.24 10:12 | | 755189. |
| |
Baranyi Ferenc: KÖRÖZVÉNY
Ezerkilencszázhetvenkilenc
október tizenharmadikán
fölegyenesedett a kertben
és lopva szétnézett az apám.
Az ásót földbe ütve hagyta,
mintha csupán a boltba menne,
s mivel kezén is, homlokán is
zavarta őt a munka szennye:
megmosdózott a locsolónál –
nyitva maradt nyomán a vízcsap –
s úgy lopakodott ki a kertből,
mint aki percre távozik csak.
Aztán – mikor senki se látta –
egy alacsony felhőre lépett
és nekivágott kiskabátban
a magasságos őszi égnek,
amikor rájöttünk a cselre:
már nem tudtuk követni szemmel.
Fogják meg! Ott! A földi létből
kereket old egy öregember!
|
|
grisenyka |
2024.09.01 23:39 | | 755132. |
| |
Weöres Sándor: Ha nézem a világot
Ha nézem a világot
a világ visszanéz
azt mondom, összevisszaság
ő feleli, teljes egész.
Azt mondom, csupa valótlan
a semmiség ragyog
ő feleli, nézz meg jobban
a valóság én vagyok.
Azt mondom, merő idegenség
sok átsuhanó tünemény
ő feleli, nézz a tükörbe
amit ott látsz, az vagyok én. |
|
grisenyka |
2024.08.24 18:58 | | 755113. |
| |
Nemes Nagy Ágnes: Alázat
17
jan
Fáraszt, hogy mégis hiába ömölt
fejemre a perc lágy, szirupos árja,
a koponyám: kerek, fanyar gyümölcs,
magányom mégis csonthéjába zárja.
Kemény vagyok és omló por vagyok,
nem olvadok és nem köt semmi sem,
ketten vagyunk, mikor magam vagyok,
a lelkem szikla, testem végtelen.
De mindez fáraszt. Indulnék tovább,
Egyiptomba, fürödni, vagy gyereknek,
– csak már az emlék és valami vágy
fogyó türelmem alján felderengtek.
S mig ülök, hűs hajnali ágyamon,
s mint szemem alját kék lepi a házat,
belenyugodni lassan, bágyadón,
majd megtanít a virradó alázat.
|
|
grisenyka |
2024.07.04 23:00 | | 754938. |
| |
Nemes Nagy Ágnes: Július 1
Fény, fény, napfoltok, illatozó színek,
szívem helyén – ahogy szokás – virág.
– Még most az egyszer mindent megbocsátok,
de ezután már javulj meg, világ! |
|
cviki57 |
2024.06.17 16:03 | | 754875. |
| |
Grisenyka kedves!
Nagyon köszönöm! Utat nyitottál számomra Orbán Ottóhoz!
https://www.youtube.com/watch?v=vLvf7E8lNtI
Orbán Ottó: A magyar népdalhoz
Most, mikor sok senki mellén
ki vagy tűzve, mint a jelvény,
nekem maradj, aki voltál,
nem babona, nem is oltár,
de maga a láthatatlan,
ahogy látlak száz alakban,
véletlennel habart végzet,
több s kevesebb, mint művészet,
dallamív, mely melizmáit
hajlítgatva szinte világít –
mintha öreg paraszt lenne,
maga az idő sóhajt benne:
katonának vitt legények,
ingben elföldelt szegények
nézik a csillagos eget,
sírtak alatta eleget.
Sírnék én is, de dühömben,
hogy ott rohadunk a régi körben,
s föltámadnak a holt rögeszmék –
láthatom újra a közös ügy vesztét.
Szellemem ép, testem romban.
Téged hívlak nagy bajomban,
dudorászlak, hogy segíts meg,
a rontástól szabadíts meg:
gyűlöljek csak aljas elvet,
ne a földet, ne a nyelvet,
nézhessek rád, mint a napra,
melyen nem üt ki lepra.
Kit Kőműves Kelemenné
vére bűvölt elevenné,
elevenné és szilárddá,
mítoszi, kerek világgá,
benned minden, amilyen volt,
fény sikálta kád a mennybolt,
teli sötét szenvedéssel,
melynek csöppje sem enyész el,
s nincs múlt, jelen, sem jövendő
csak egy vastag gyapjúkendő,
annak bolyhos melegében
ringok a világ ölében. |
|
grisenyka |
2024.06.17 12:57 | | 754874. |
| |
Orbán Ottó: Édes hazám
– reformkori költemény
–
Elegem van belőled, édes hazám,
Abból, hogy a magad hozta törvényeken lépdelsz át lazán,
Mert hited szerint akkor borul virágba a jobb rend,
Ha kellőképpen rugalmas a jogrend.
A fuldoklót a vízből partra mented,
De vízben hagyod saját parlamented,
Hogy megírhassa róla minden firkász:
Nem más ez, csak ócska ingyen cirkusz.
Izzadva tanulod a demokráciát…
Azért, hogy mentegesd a múlt sok náciját?
Jelképként tiltod a nyilaskeresztet,
De a pöcegödröt magadra ereszted,
Ha eltűröd a nyelvhasználatot,
Mely emberben találja föl a vágóállatot.
És mit mondjunk a vadkan agyara magyarkodásról?
Talán azt, hogy ha nem csíped, öcsi, telepedj le máshol?
Bizakodsz, hazám?, hogy majd a jövő?, hogy megúszod sértetlenül?
Hogy a reklámnak szánt hazudozás nem rohaszt meg belül?
Avathatsz csapatzászlót, utat, hidat, diszkót,
Ha korpa közé keveredsz, megesznek a disznók.
Nézz a tükörbe! Mit látsz? Ez a korcs te lennél?
Forradalmaid jobb sorsra szántak ennél.
Hadd lássalak, mint Bartók, szépnek, gyönyörűnek,
Sárból újjá születni, jobbik magadhoz hűnek. |
|
grisenyka |
2024.06.10 18:56 | | 754843. |
| |
Szabó Lőrinc: Szövetség
Ágaink egybecsavarodtak,
gyökereink összefogóztak,
árnyunkba utasok heveredtek,
lombunkból madarak szárnyrakeltek, –
magunknak mi már megmaradjunk,
másnak, egymásnak annyit adtunk,
annyit kinlódtunk és mulattunk,
hogy vígak, búsak, rosszak és jók,
lettünk egy kicsit már hasonlók.
Mikor a sors összeültetett,
csemeték voltunk még, gyerekek,
fiatal társak, szövetkezők,
rosszabbak elől menekülők,
játszottunk tündéri fuvolákkal,
haragos, fekete trombitákkal,
nem törődve senki fiával:
elszakadók és összehajlók,
valami titokban hasonlók.
Aztán nőttünk – Védett az isten,
nincs fejsze, amely leterítsen,
jöttek ránk fénylő fegyverekkel,
mi álltunk hallgató sebekkel,
s ki ellenünk tört, keze fonnyadt,
szúrós tűzben csontja megolvadt,
háza bedőlt, szeme kisorvadt, –
s mi álltunk, két fa, virágba bomló,
elrendelt csodához hasonló.
S ez biztat, ez, az érthetetlen.
Mesében állunk, csoda-kertben, –
s ha mese, a fának is lehet szive,
zengünk is, ugy zeng a kettőnk hite,
mint a harangok, ha vasárnap
Kálvin lelkével nekiszállnak
az illatos, napos határnak:
jövőt zeng két hang, muzsikáló,
szétlüktetve egybefonódó.
Kétszer-egy sors az isten előtt,
szövetség nem lehet más se különb:
hogy én mi vagyok, nem tudom,
csak azt, hogy benned bizhatom:
bármennyit sírtál, hadakoztál,
jönne uj vihar, rámhajolnál,
magad ellen is átkarolnál:
egymásra fájva rászorulók,
lettünk mindenkihez hasonlók.
Két fa, együtt, testvéri lombban,
egyek vagyunk sok fájdalomban,
örömökben és kényszerekben,
máskép tán élni is lehetetlen:
magunknak hát már megmaradjunk,
gyökereinkről ne szaladjunk,
tavaszban, őszben gyarapodjunk,
legyünk hívők, bátrak, kitartók:
az örök reményhez hasonlók.
Piros Ildikó előadásában - remek a videó is |
|
grisenyka |
2024.05.30 10:36 | | 754728. |
| |
Szálinger Balázs: Semmi sincsen, mi
Semmi sincsen, mi ne lett volna már egyszer,
Csak mindíg újabb betyárokkal verekszel,
Édes állam, s ahova el nem érsz,
Ott más a szív, a fegyver és az ész.
Magasra nőttél, harcolsz villámmal, jéggel,
Vándormadár jön, ágaid veri széjjel,
S a gyökered jó ember sose látta:
Leér az éjszakás rablóvilágba.
Semmi sincsen, mi ne lett volna már egyszer,
Mindíg kizöldülsz, és mindíg megbetegszel.
De állsz, s míg állsz s törzsed vastagodik:
Ereidben álmodunk valamit
|
|
grisenyka |
2024.05.30 10:22 | | 754726. |
| |
Orbán Ottó: A dán királyi főszámvevő jelentése a Fortinbras & Fortinbras cég átvilágításáról
az a legleverőbb hogy lehetett volna belőlük akár egy jó kezdőcsapat is
jó időben született újszülöttek
egy új történet első mondatai
a tiszta lap amelyen nem dereng föl a diktatúra vízjele
nem lettek sem azok sem ezek
rókafiak nyomakodtak elő a rókalyukakból
rókaagyakba való eszmékkel
hogy a történelmet gólra játsszák
a vesztest pedig a legjobb sárba taposni
akkor legalább nem sokat pofázik
rendőrállamban nőttek föl
szabadságnak azt gondolták hogy mától fogva a rendőr nekik tiszteleg
a népről meg azt hogy vasreszelék
melyet egy mágnesvassal állíthatnak át a megkövetelt irányba
a fiatalság mindig a menny küldötte
kivéve azt amikor nem
kivéve azt amikor az ördög megvakítja
hogy ne lásson mást a folyó vizében
csak önnön tükörképét mint a magába szerelmes Narcissus
Dánia dán föld mindig is az volt mindig is az lesz
az államgép rohad valami bűzlik
valami elveszett a vissza nem térő esély
polcról lopott koronát olcsón megszámítunk
a szellem páncélja új a módszer a régi
ahogy a végkifejlet is
szerteszét a színen hullák számolatlanul gyümölcshéj kutyaszar megégett könyvlapok |
|
Tucatka |
2024.04.15 10:40 | | 754569. |
| |
Baranyi Ferenc: Magyarok
Nem balsors tép. Ne ámítsuk magunkat.
Saját balfácánságunk karma tép.
Akárhogy is színezzük át a múltat:
a tónus főleg miattunk sötét.
Az nem lehet, hogy annyi szív hiába
onta vért – írta szózatos Mihály.
Sajnos, lehet. Eltékozolt csatákra
vádlón vetül sok-sok fölös halál.
Hősiességnek lelkes maflaságot
beállítani itt mindig divat.
Bolond virtus a falnak-rohanás ott,
hol bonthatókká málltak a falak.
S ha volt is néhány hű kebel, amely nem
balgán hevülve szolgálta honát,
azt látja, szellemként ha visszalebben,
hogy népe sorsa egyre mostohább.
Szemléli az ország fölött suhanva
hazája halmozódó szennyesét,
és felzokogja a mennyboltozatra:
ezért volt annyi áldozat? EZÉRT?
Ezért a csúnyán elprédált jövőért,
átmázolt múlttól bűzlő jelenért,
melyben erény a dölyfös eszelősség
s a tehetségtelenség nyer babért?
(Midőn ezt írtam, szürke volt az égbolt,
harcom feladni volna számos ok,
legyinthetnék lemondóan: elég volt!
De nem tehetem. Még költő vagyok.)
|
|
cavalier1 |
cviki57 (754541) |2024.04.03 23:20 | | 754543. |
| |
Igen.
a milyen mi mennyi mi
ki
kinek mije de
a legszebb vers egy uncia
arany
petőfi puncija de
Most akkor a szerzőnő nagyon menő, és hasra kell esni előtte minden haladárnak? És hát Pressernek meg is kellett zenésíteni. Ibolya persze szépen elénekelte. |
|
cviki57 |
cavalier1 (754529) |2024.04.03 21:20 | | 754541. |
| |
A Petőfis versszakra gondolsz, Petőfinek is volt, de anatómiailag nem az ő testében:-))! |
|
grisenyka |
2024.03.31 16:46 | | 754528. |
| |
Pilinszky János: Azt hiszem
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkűl.
Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.
|
|
cavalier1 |
2024.03.31 13:38 | | 754526. |
| |
a milyen mi mennyi mi
ki
kinek mije de
kultúrember ír ilyet?
Erdős Virág
A legszebb vers
balatonfüredi emlék
férfimunka lány-öröm:
a legszebb vers a
káröröm
a legszebb vers egy régi rózsa-
lugas árnyán írott
próza
vár állott most gomba nő
a legszebb vers egy
ronda nő
a legszebb vers egy uncia
arany
petőfi puncija de
minden süket dumán túl
a legszebb vers a
dunántúl
messze zengő szép szava
sok hegye és egy
tava
kizárásos alapon
a legszebb vers a
balaton
bezárt bazár és tárt kebel
a kishajók közt egy
rebell
a legszebb vers egy nyári esten
ringó név a
hajótesten
katamarán vagy kalóz
a legszebb vers a
"Gyed Maróz"
a legszebb vers a vérfagyi
a csolnakázó
dédnagyi
egy strandpokróc a romokon
alvó szegek a
homokon
jönni-menni szandi nélkül
összebújni
randi nélkül
becuccolni bárhova
a legszebb vers egy
szálloda
egy dakszliját mosó masa
egy döglött hal
fehér hasa
vonatfütty és dudaszó
a legszebb vers egy
csunya szó
a legszebb vers a parti nagy
zuhé s talaj-
menti
fagy
még zöldfülű de már dilis
a legszebb vers az
április
a legszebb vers mi volna más
egy kisebb vízbe-
fulladás
plusz: törölközés száradás
a legszebb vers csak
ráadás
a legszebb vers hogy amore
rabindranath tagore
emlék-fák közt
élő ház
a legszebb vers a
Szívkórház
nagylabor és EKG
(a legszebb dal a békáké)
a legszebb vers a szüreten
tartózkodni füreden
hajnalig egy darab pólón
búcsúzkodni
lenn a mólón
elvegyülni kiválni
még egy strófát kivárni...
a legszebb vers csak ígéret majd
elválik hogy
mivé lett de
lelle int s én úgy hiszem
fogamban tartva
átviszem
mert rendbe' van hogy szép vagyok
a legszebb vers nem
én vagyok
a legszebb vers nekem te vagy
szeress örökké el
ne hagyj
|
|
grisenyka |
2024.03.09 17:14 | | 754407. |
| |
Nemes Nagy Ágnes: Félelem
Szeretlek. Nincs rá szó, nincs mozdulat.
A rémülettől görcsösen szeretlek.
Elsorolom, hányféle iszonyat
vár rám és rád, már arcunkba merednek.
Csak sorolom, csak számolom naponta,
hörögtető álomból riadok,
készülődöm még iszonyúbb koromra,
simogatom sovány, meleg karod –
Kint söröztünk az aquincumi kertben,
réteges emlék, gyönge, őszi ég,
elmotyogtam egy gyerekkori versem:
„Sárgult a lomb, de nem hullott le még”,
sárgul a lomb és minden perc utolsó,
illir táncosnő köldökét riszálja,
a gyom között latin szabásu korsó,
biciklit hirdet kétméternyi tábla,
langyos a lég, a füst is tündököl,
a vonaton szöllő-szagú kosár,
a sűrű illat hajunkra ömöl,
csordultig érett, s szétbuggyant a nyár –
Hét esztendeje szeretlek, szerelmem,
fordíts egyet a Göncöl-szekeren
szólj a világnak, mondd, hogy lehetetlen –
s maradj velem. |
|
grisenyka |
cviki57 (754398) |2024.03.07 21:32 | | 754399. |
| |
Kedves Cviki!
Sajnos mindkettőben igazat kell adnom neked.
Már többször elolvastam - és éppen elgondolkodtam rajta, hogy javítsam-e.
Most találtam rá a versre Koncz Zsuzsa hallgatása közben - és az első helyről bemásoltam, ahol rábukkantam. Elnézést érte.
Igen, a jövő elkezdődött.
Koncz Zsuzsa előadásában
|
|
cviki57 |
2024.03.07 21:13 | | 754398. |
| |
Grisenyka kedves!
Nem hagy nyugton ez a vers.
1975-ben írta!!!
A PIM elektronikus gyűjteményében a tengeralattjáró két t-vel íratott, így vélem helyesnek (máshol is, ugyanakkor több helyen olvasható elírással).
Itt a kötet, amelyben először megjelent:
https://opac.dia.hu/record/-/record/PIMDIA30923
Mondóka
semleges vizek mélyén
embertelenül
atomhajtású tengeralattjárón
embertelenül
elektronikus-agyak számítják ki
embertelenül
a pontos és igaz jövendőt
embertelenül
hogy milyen lesz majd a föld
embertelenül
1975
Nem ezért nem hagy nyugton.
1972: Robert Merle: Malevil
A Római Klub hetvenes évekbeni, környezeti károkkal kapcsolatos figyelemfelhívásai,
Aurelio Peccei, a Római Klub akkori elnöke nálunk 1984-ben megjelent könyve: Kezünkben a jövő.
Egy hónapja az ENSZ öt évenként szokásos jelentése alapján nálunk e mondatot reptette minden oldal: a jövő vagy zöld lesz, vagy nem lesz.
A The Gardien részletesebb cikke:
https://www.theguardian.com/environment/2024/jan/31
/raw-materials-extraction-2060-un-report
A kérdésem csupán az: mikor kezdődik a jövő?
Érzésem szerint már elkezdődött. |
|
grisenyka |
2024.03.07 12:53 | | 754397. |
| |
Kányádi Sándor: Mondóka
semleges vizek mélyén
embertelenül
atomhajtású tengeralatjárón
embertelenül
elektronikus agyak számítják ki
embertelenül
a pontos és igaz jövendőt
embertelenül
hogy milyen lesz a föld
embertelenül |
|
bolnyi |
2024.01.27 13:44 | | 754233. |
| |
Falu végén kurta kocsma
Telepszegleten szeszelde
csermely mellett elhelyezve,
benne kedve tetszelegne,
teszem fel, nem esteledne.
Egek rendre estelednek,
erek, berkek csendesednek.
Dereglye sem megy keresztbe,
hever e fekete csendbe.
Szeszelde bezzeg nem csendes,
zeng-peng benne zene rendes.
Szesz ereje szerteterjed,
embereknek kedve gerjed.
Hej, menyecske, kedves lelkem,
erjedt hegylevet kell nyelnem!
Legyen hetven esztendeje,
de meg heves szesz ereje!
Zenemester, sebesebben!
Kerekedett fene kedvem.
Keresetem szerteverem,
lelkemet meg eltemetem.
Megjelennek rendelettel:
csendesebben kedvetekkel!
Telep feje heveredne,
esetleg elszenderedne!
Legyen vele beste lelke,
te meg eredj fene helyre!
Zene zengjen, szedte-vedte,
pendelyemnek lehet veszte!
Esmeg mennek, reteszt vernek:
Legyenek csendesek kendtek!
Szentek lelke legyen velek,
kedves egyetlenem beteg.
Feleletet egy meg nem tett,
berekesztnek szesznyeletet.
Zene menten befejezve,
s szertemennek csendesedve. |
|
grisenyka |
2024.01.20 18:44 | | 754208. |
| |
Vörösmarty Mihály: Pipiske
Pipiske, aki vagy,
Miért oly gőgösen,
Hogy tőled a világ
Nem szinte idegen?
Hogy megdicsérgetik
Parányi lábaid,
S egyűgyű kebeled
Fehér hullámait?
S minő badar beszéd
Arcod rózsáiról!
Hol, mint rebesgetik,
A szépség papja szól.
Igaz, te nem vagy rút,
De, gyöngyöm, nincs eszed:
Egy tyúknak több lehet,
Ha ló kikérdezed.
Nincs benned fürgeség,
Nincs egy jó gondolat;
Megfogni szárazon
Nem bírnád a halat.
Mit használ szép szemed,
Ha csak bámulsz vele?
És nádszál termeted?
Csak lengeség jele.
Mi haszna vagy fehér,
Ha kebled jégverem?
S fejed szép fürt alatt
Egy eszmét sem terem.
Mindössze is csak egy
Csinos kis bábu vagy,
Tetemben nem csekély,
De lelked hía nagy.
Bíznának csak reám...
"Hohó! talán bizony?"
Korán sem: én csupán
Javára dolgozom.
Meglátná a világ
Az egykor léha nőt
- Azaz, ha elvenném! -
Mivé faragtam őt.
*
,Szép ifjú, köszönöm!
De nem fogadhatom;
Pipiskeségemet
Tovább is folytatom.
S ha majdan a tavasz
Pacsirtahangot hall,
Bizvást jövendölöm:
Nem önnek szól a dal.'
1839. január 17. előtt
|
|
hata |
cviki57 (754206) |2024.01.20 17:58 | | 754207. |
| |
Köszönöm szépen!
Nem ismertem, de ma délelőtt hallottam Galkó Balázstól a Klubrádióban.
Portás állást keres, mert sehol nem merik alkalmazni.
Itt tartunk. |
|
cviki57 |
2024.01.20 17:40 | | 754206. |
| |
E szívbemarkoló Vörösmarty verset elmondja Fodor Tamás:
https://www.youtube.com/watch?v=PPE-n3Z-BzQ |
|
|
|
|