ROVATOK

FELADVÁNYOK

BETŰTÉSZTA

ASSZOGRAMMA

JÁTÉKOK

KVÍZJÁTÉK

FÓRUM

REGISZTRÁCIÓ

A mai nap képe

nap képe

Küldj be te is képet!
Képeslapküldés

Keresés az oldalon:

Friss fórum:
A nap képe (4101)
Humordalom (273)
Vicces szövegek (4055)
Betűtészta (3122)
Feladványok (17637)
Matek (449)
Segítséget kérek, köszönöm (2516)
Szívből szóló versek (1203)
Játékok (1627)
Tőlem Nektek (12478)
játékos javítás (1675)
Nyomasevics Bobacsek (1228)
Kvízverseny (6431)
asszogramma (1901)
Hónap feladványa (700)

 > Még több fórum

A hét kérdése:

Jelentkezz be a heti kérdéshez!

 > régebbi kérdések
 > kérdés beküldés

Legolvasottabbak:
IQ teszt
Egy angliai egyetem kutatásai
Varázsgömb
Hipnózis
Agyscanner

DigitalAge >> Fórum >> Assistance

Szívből szóló versek

Sorrend:  
Időzóna:
Méret:

Hirdetés

Lapozás:  
1/40

Nagyika

2025.05.09 12:22  | | 756462.

Várnai Zseni: Kis botló táltosok

És elindultok vele egy sugaras reggel,
És felkapjátok őt és tipegve mentek, mentek,
És viszitek őt az első, első útra,
Kicsinyke lábak, botló táltosok...
A nagy világ majd rátok mosolyog,
A föld, a fű, a fa, virág nevet:
Egy bukdácsoló, induló gyerek;
A karja tárt, a szeme nyitva: szép!

Botlik, kacag, és újra botlik: lép!
Vigyázzatok kis táltosparipák!
Mert gidres-gödrös, gáncsos a világ,
Vigyázzatok!
A föld az minden kisgyerekhez jó,
Ki tiszta lábbal indul rajta el,
Az nem bánt majd, az dajkálgat, ölel,
De hátán annyi kő, kavics és gaz,
Én féltem őt, én féltem őt, igaz;
Vigyázzatok!

Mert drága ő!
A szeme, arca, ajka csak nevet,
Még mindenkit szeret,
Még minden jó és tiszta benne van,
S mögötte út még nincsen semmi sem,
Mint akinek meseország izen,
Csak menne, menne már;
Vigyázzatok!

Karomon hordtam ölbéli bubám...
És ajnároztam, földre sose ért,
De két karomba már belé nem fért,
A földrelépett ő,
Vigyázzatok!
Mert hív a föld, s ti érzitek, hogy hív,
Viháncoló, kicsiny mesecsikók...
De jönnek utak, rossz utak és jók
És ti csak mentek, messze tőlem el,
Mert a távolság mesél, énekel,
Mert a távol aranyszínekbe szőtt...
Az én karom már szűk határ, tudom, -
Vigyétek majd az igaz útra őt,
Kis táltosok.

 
grisenyka

2025.05.09 11:19  | | 756461.

Radnóti Miklós: Pipacs

Az asszonyom pipacsot lát
és füttyent nekem az úton át
s hogy visszafüttyentek, lehajol.

Két ujja végigcsúszik a szár
szőrén s a fű közt megáll. És már
kezében lángol a lenge virág.

Újra füttyentek; füttyömbe boldog
madár füttye vág s ő mosolyog:
Pipacspirossal zendüljön a világ!

1933. június 13.

 
grisenyka

Nagyika (756406) |2025.05.05 17:45  | | 756411.

Imádom

 
Nagyika

2025.05.05 10:56  | | 756406.

Kányádi Sándor: Májusi szellő

Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.

Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.

Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.

Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.

Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen.

 
grisenyka

2025.05.02 22:55  | | 756371.

Ratkó József: ZSOLTÁR

Az anyák halhatatlanok.
Csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok,
mint az idő. Újra születnek
minden gyerekkel; megöletnek
minden halottal - harmadnapra
föltámadnak, mire virradna.

Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját.

 
grisenyka

2025.04.30 17:08  | | 756359.

Pablo Neruda: Egy himnusz a élethez
Somlyó György fordítása

lassan meghal az,
aki soha nem megy útra,
aki nem olvas,
aki nem hallgat zenét,
aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát

lassan meghal az,
aki elvesztette önszeretetét,
aki nem fogadja más segítségét
lassan szokásainak rabja lett,
aki mindig ugyanazt az utat járja,
aki soha nem változtat támaszpontot,
aki nem meri öltözete színét cserélni
vagy soha sem beszél ismeretlenekkel

lassan meghal az,
aki elkerüli a szenvedélyt
és az izgalom örvénylését,
amely a szeme fényét gyújtja
és gyógyítja a szív sebeit

lassan meghal az,
aki nem tudja célpontját változtatni
mikor boldogtalan
a munkában vagy szerelmében,
aki nem mer veszélyt vállalni
az álmai megvalósítására,

élj most!
légy merész ma!
cselekedj mindjárt!

Ne hagyd magad lassan meghalni!
Ne vond magadtól meg a boldogságot!

 
padat

grisenyka (756335) |2025.04.25 11:01  | | 756336.

De gyönyörű!

 
grisenyka

2025.04.25 09:55  | | 756335.

VÁRNAI ZSENI: CSODÁK CSODÁJA

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint amilyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rám ragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érzem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés...tavasz!

 
grisenyka

2025.04.22 08:11  | | 756323.

TÓTH ÁRPÁD: ÁPRILISI CAPRICCIO

Az útszél: csupa pitypang,
A bokrok: csupa füttyhang.

Rigó fuvoláz; rája tíz
Zugból is felcsivog a csíz.

Hallgatja még a rest éj
Félálmában a kastély,

Emelve tornyát álmatag,
Mint nyújtózó kart, bár a nap

Elönti friss arannyal.
A parkban - rőt aranyhal -

Kövér úr sétál lebegő
Hassal az édes levegő

Árjában, sportruhája
Most szelídség csuhája,

Mert még nem kezdi üzletét,
És tőzsdetippektől setét

Agyában a mohóság
Helyett valami jóság

Zsendül, mint egy kis korai
Tavaszi virág szirmai,

Melyek, sajnos, lehullnak,
Ha majd e drága úrnak

Súlya alatt új és remek
Autója bőgve megremeg...

Ó, áprilisi út-szél,
Tréfás, arcomba fútt szél,

Rügyecskék, zöldacél-rugók,
Ó, fuvolás aranyrigók,

Ó, csermelyhangu csízek,
Illatos, édes ízek,

De jó most elfeledni, hogy
Az élet rút és vad dolog,

Hogy itt, amennyi arc van,
Megannyi csúnya harc van,

S hogy botrány lenne, ajajaj,
Micsoda cifra, szörnyü baj,

Ha most, annak jeléül,
Hogy tavasszal megbékül

Szegénység, bánat, szenvedés,
Belépnék e szép kertbe, és

- Áprilisi merénylő -
A hájas úrnak fénylő

Búbjára rábökném szelíd
Öklöm vidám barackjait.

 
grisenyka

2025.04.16 13:31  | | 756283.

Kányádi Sándor: Április hónapja

Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.

Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet;
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.

Hiába próbálnád
kilesni a kedvét,
túljár az eszeden,
mire észrevennéd.

Búsnak teszi magát,
szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.

Aztán gondol egyet,
fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
hunyorgó világra

 
grisenyka

2025.04.12 19:47  | | 756250.

ACQUELINE E. VAN DER WAALS: BÚCSÚZÁS

Megállni percre tűnő lét felett,
Mint víztükör előtt, mely szüntelen
Hullámokat vet s képre képeket,
Mi szétfoszol előbb, mint megjelen.
Formát figyelni nyugtalan vizen,
Mely színben és vonalban összefoly
S megsemmisül a napnak fényiben,
Mivel önálló lénye nincs sehol.

S távozni úgy, hogy semmisem marad,
Csak puszta dolgok, bírni mit hivénk
- Ránc mind csupán, ruhánkhoz mely tapad
S valóságban még egy se volt miénk;
De, mit magunk szerzénk, gond, fájdalom
S keserv: ez is mind nyomtalan tűn el,
A multaké... közük nincs senkivel.
Egy percre rengő víztükör előtt

Megállni s nézni zagyva képeket,
- Egy-két vonás miénk volt még előbb! -
S az ember csendesen ellépeget.

 
Nagyika

2025.04.11 12:20  | | 756243.

Hegedűs Géza: Magyar költészet

A szót kimondani Petőfitől tanultam,
Arany adott erőt merengni múltakon,
az álmokból Ady ébresztett ifjú-múltban,
s József Attila volt az agitátorom.
Mint őrző szellemek nem hagytak el sosem,
dobált akárhová a sokkalandú élet,
köröttem álltak ők és jöttek énvelem,
mint bölcs tanácsadók és hűséges kíséret:
Balassi biztatott vészekben vígan élni,
vidám lányok közé Csokonai visz el,
Batsányi szól, mikor kell nagy tettekre nézni,
pátoszra bátorít Berzsenyi Dániel,
és Vörösmartyé a szín, a látomás,
olykor Babits segít látványra szót találni,
itt jár velem Juhász, Tóth Árpád, s annyi más,
játékra ingerel mind újra Kosztolányi …
S kik itt voltak velem: mióta már nem élnek
beléptek ők is a kísérők nagy sorába;
mint egykor igazán, könyvéből lép elébem,
s leül szemközt velem Radnóti mostanában,
máskor meg estetájt Szabó Lőrinc keres fel,
haja, mint hajdanán, a homlokába hull…
Elmúlt évszázadok s elmúlt baráti estek
kérdéseimre már nem múló válaszul
együtt zendítik a költészet kórusát,
a versbezendülő magyar szavak varázsát,
emléket és tudást sző bennem át meg át,
tágítva értelem és érzelem határát.
Formálta lelkemet eszmélődésem óta,
szavamnak ő adott formát és dallamot,
tévelygő léptemet rossz ösvényektől óvta,
és szólni késztetett, ahol más hallgatott.

 
grisenyka

2025.04.10 13:38  | | 756234.

Ady Endre: HÍVEN SOHASE SZERETTEM


Csókjaimat szedtem, vettem,
Híven sohase szerettem.

Ha esküdtem s majd meghaltam:
Legjobb asszonyom megcsaltam.

Ha akartam, ha igértem,
Gonosz voltam tervben, vérben.

Ha öleltem, ha csókoltam,
Borús komédiás voltam.

Ha gondoltam a halálra,
Csalfán tettem, állva, várva.

Ha valakinek esküdtem,
Esküszóból mit se hittem.

Ha tébolyban elájultam,
Új nőben ébredtem, újban.

Ha od'adtam testem, lelkem,
Kerestem és mit se leltem.

Csókjaimat szedtem, vettem,
Híven sohase szerettem.


 
padat

2025.03.18 06:55  | | 756106.

Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők

Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.

Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.

Szállj, szállj felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor,
aranyos,
hullj le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.

 
kli

grisenyka (756091) |2025.03.15 15:24  | | 756093.

Tegnap még az ég is sírt....

 
Tucatka

grisenyka (756091) |2025.03.15 10:58  | | 756092.

Köszi :-(

 
grisenyka

2025.03.14 23:21  | | 756091.

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: HALOTTI BESZÉD
Avensis emlékére

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él
s mint fán se nő egyforma-két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt
s szólt ajka, melyet mostan lepecsételt
a csönd s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn s ahogy azt mondta nemrég:
"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére és futott, telefonált
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó, tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez épen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt..."

Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.

Latinovits Zoltán előadásában

 
Nagyika

2025.03.14 21:18  | | 756089.

Szabó Magda: Hinni

Hinni szeretnék a kimondott szóban,
Hinni az emlékekben, egy régi fotóban.
Hinni szeretnék egy darabka kőben,
Egy száraz faágban, vagy épp zöldelőben.

Hinni szeretnék a könyv betűiben,
A madarak dalában, a tiszta levegőben,
Hinni a szóban, a segítő kézben,
Hinni szeretném, hogy van miben hinnem.

 
Nagyika

2025.03.10 12:12  | | 756047.

Juhász Gyula: Szikratávirat

Testvérek! Emberek!
Közös veszélyben fogjatok kezet!

Bajtársak! Szenvedők!
Boruljatok le a Jóság előtt!

Bukottak! Győztesek!
Az Igazságban egyesüljetek!

Hívők! Kételkedők!
Az Ember vérzik: Szeressétek őt!

Harcosok! Álmodók!
Mindnyájatokban egy bús szív dobog!

Testvérek! Emberek!
Ne öljetek már! Ölelkezzetek!

 
grisenyka

2025.02.11 18:32  | | 755834.

KÁNYÁDI SÁNDOR: FEBRUÁR HÓNAPJA
Február hónapja
azért olyan kurta,
fogyatékján már a
kolbász meg a hurka.
Márpedig a télnek,
azt mindenki tudja,
nemcsak kívül, bévül
is kell a jó bunda.
Addig tart tehát, míg
akad a padláson,
minek jó étvággyal
a nyakára hágjon.
De ha már se gömböc,
se kolbász, se hurka,
február hónapja
magát összehúzza.
Mintsem hogy tengődjék
spenóton, salátán,
inkább egy-két nappal
hamarabb odébbáll.
Fölül az utolsó
ródlira, szánkóra,
nehogy még a hó is
kifogyjon alóla.

 
grisenyka

2025.02.11 17:41  | | 755833.

ORAVECZ IMRE: ÖTVEN UTÁN
Voltál gyermek,
tartottál kezedben fürjfiókát,
lépkedtél mezítláb a föld puha hátán,
szedtél szarkalábat marokveréskor,
gereblyéztél illatos sarjúszénát,
ettél árpával érő körtét csépléskor,
találkoztál elégedett, derűs öregekkel,
használtad eszközeiket, szerszámaikat,
kaptál morzsákat egy épebb világból,
láttál megsemmisülni egy kultúrát,
ismeretekre tettél szert,
idegen nyelveket sajátítottál el,
gondolatrendszereket tanulmányoztál,
remekműveket olvastál,
láttad Ilust lánykorában,
voltál szerelmes,
öleltél női testet,
habzsoltál gyönyört,
nemzettél gyereket,
elhagytak és elhagytál,
mindent komolyan vettél,
egyszer meg akartad ölni magad,
játszottál a tűzzel,
voltál beteg és egészséges,
voltál életveszélyben,
szeretted az igazságot,
gyűlölted a hazugságot,
nem alkudtál meg,
a magad útját jártad,
kitartottál amellett, amiben hittél,
nem loptál, nem csaltál,
megdolgoztál a betevő falatért,
került fedél a fejed fölé,
feküdtél puha, vetett ágyban,
felnevelted a fiadat,
segítettél másokon,
írtál három jó verset,
díjakat kaptál,
nyilvánosan megdicsértek,
többször inadba szállt a bátorságod, és elfutottál a hazából,
laktál Londonban, Berlinben, Chicagóban, Kaliforniában,
táboroztál a sivatagban,
mázas indián cserépre bukkantál Arizonában,
megcsodáltad a lemenő Napot a Hawaii-szigeteken,
egyszer a Tarna partján megérintetted egy szitakötő kék szárnyát,
hallgattál esti tücsökciripelést,
gyönyörködtél a csillagos nyári égben,
illata alapján egy minnesotai erdőben éjjel tölgyfát találtál,
voltak álmaid,
voltak barátaid,
akartál valamit,
volt részed jóban, rosszban,
éreztél örömöt, fájdalmat,
megtapasztaltad az emberi állhatatlanságot,
eltemetted anyádat, apádat,
a halált kivéve minden megesett már veled –
éltél, mit akarsz még?
menj el néha Dregolyba, Dolyinába, Darnóba,
ülj ki sűrűn a teraszra,
és örülj az alkonyi fénynek,
mely sárgán elömlik pázsitodon.

 
grisenyka

2025.02.03 14:54  | | 755766.

Varró Dániel: FEBRUÁR

Esők szaladnak piszkafa-lábon,
most tiszta az égbolt, most havazgat,
a hónapvégi maszkabálon
a tél beöltözik tavasznak.
Felébred a medve kócos orral,
szemében álmok zöld csipája,
kinéz a barlangból, és ó, jaj,
bajszát a napfény megcibálja.

 
grisenyka

2025.02.03 14:47  | | 755765.

Tar Sándor: Menetelünk

csak menetelünk lépdelünk
sokan csak menetelünk
lelkesen kipirulva menetelünk
menetelünk sötétben fényben hittel áldozva
aztán valami buta hír röppen
az elején állítólag már nem megy senki

 
grisenyka

2025.02.03 14:46  | | 755764.

Tar Sándor: Meditáció

Lépcsők fel, le.
A sors metszéspontjában fehéren, hívogatóan lebeg eléd
vakító dicsfényével az ablakkeret,
mint négyszögletes glória a mélybeugrón.

Lépcsők fel, le.
Lépcsők fel,
aztán le.

Fényesre fogdosott, átkozott korlátaink.

 
grisenyka

2025.01.18 17:24  | | 755646.

Kányádi Sándor: Ez a tél

Ez a tél, nem is tél,
a hó csak pilinkél.
Hullna már, hullna bár!
Meztelen a határ.
Csak a dér, csak a köd
borít rá lepedőt.
Méteres bunda-hó,
az volna, volna jó.
Lám tegnap hullatott
valami keveset.
Reggelre szétrúgták
azt is a verebek."

 
Nagyika

2025.01.10 16:46  | | 755591.

Várnai Zseni: Mi legyek még?

Míg kicsinyek voltak a gyerekeim,
tejjé változtam, az kellett nekik,
ültem kis ágyuk mellett reggelekig,
ha betegek voltak s úgy fonnyadtam ott,
hogy arcom egész kicsinyre sorvadott,
s mikor szemükbe visszatért a fény,
napként sütötte őket az enyém,
s piros lett arcuk, alma gömbölyű,
attól lettem én akkor gyönyörű.

Kalács is voltam, meg vajas kenyér,
és játékszer, hogy meg ne unjanak,
és képeskönyv, hogy megtanuljanak
belőlem mindent amit álmodom,
később az egyszeregyet számolom,
növök velük, már iskolás leszek,
s a nagy katedra előtt reszketek:
felelnem kell, vizsgáznom, - ó, tudom,
borzalmas, hogyha bennük elbukom!

Most széllé kell változnom, hogy elérjem
az egyiket, a messzeségbe kint,
de aki volt, örökre tovatűnt,
s ha elfogom, ha átölelhetem,
lelke páncélját át nem törhetem,
s mindkettő bár belőlem sarjadott,
többé már nékik mit sem adhatok,
a földön nincs több oly bús szerelem,
mint az anyáé, oly reménytelen.

Mi legyek még? Érettük mit tehetnék?
Legyen belőlem sűrű rengeteg,
majd jól elbújhat ott a két gyerek
ha menekülni kell a rossz világból,
és kunyhó leszek friss mézeskalácsból,
és tejjel-mézzel folyó kis patak,
isznak belőlem, hogyha szomjasak,
és dalolok majd nékik estelen:
- Aludjatok el itt a keblemen.

 
grisenyka

2025.01.05 13:35  | | 755572.

Csukás István: Januári hó hull

Januári hó hull, fehér lesz minden,
tiszta lapot nyit az új év.
Mit írunk rá? Itt a nagy lehetőség,
egy pillanatra költő lesz mindenki,
a hóra íródik a közös költemény!
Áhítattal figyelem, mint jó kolléga,
s igazán csak egy kicsit vagyok irigy.
A rigó menekülő csillagokat ír,
zaklatott ritmusa kihagyó szívverés,
a macska talpa sötéten pontozza
a sorvégeket, pont, pont, pont, lehet tűnődni,
lehet borzongani, hogy semmi se változott,
s hogy erről sohasem a vers tehet.
De bosszúsan eltörli e sorokat az ég,
belepi hóval, s rábólint a bennünk
lapító, mi is? Talán a remény,
vagyis az az összevissza fércelt szövevény,
hogy mindenáron élni akarunk,
ha lehet, persze büszkén, önérzetesen,
ha nem, hát valahogy, s mohón
várjuk-olvassuk a biztatást, íme,
szánkó siklik gyerek-fenék alatt,
muzsika szól: vidám kacagás,
röpítik hegyen-völgyön a kottavonalak,
ez igen, ez szép, e végtelenbe-utazás!
Meg is állhatunk e derűs képnél,
de hull a hó s belepi puhán ezt is,
kell a hely, mert még sok az írnivaló,
el lehet merengeni ezen is, de már
nem bírom tovább, viszket bennem a költő,
öltözöm és sétálok egy verssorra valót!


 
Nagyika

2024.12.31 23:26  | | 755544.

Reményik Sándor: Amit az élettől akarok

Remélni jót és alkotni szépet
Boldognak látni minden népet
Megetetni az összes éhezőt
Virággal ültetni be tar mezőt
És meglocsolni a sivatagot
Ez - mit az élettől akarok.

Békében nevelni sok gyermeket
S ne legyen rémisztő a rengeteg
Fény gyúljon fel az agyakban
S az ember ne éljen akaratlan
Csak az örömök legyenek nagyok
Ez - mit az élettől akarok.

Emlékezni arra mi régen volt
Becsülve tisztelni az öregkort
Mert tapasztalás tanít jövőt
És erős oltalmazhat serdülőt
Hogy városokat ne fedjen el homok
Ez - mit az élettől akarok.

A vérnek legyen végre értéke
S nem kérdezve, hogy kérték-e
Csak adni, magadból őszintén
Hogy kísérjen a tudás, a fény
S a gyermekek legyenek boldogok
Ez - mit az élettől akarok.

Kérem, legyen mindennap ünnep
Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek
Legyen hit, megértés, szeretet, béke
Hisz az életnek van valódi értéke
Így büszke lehetek, hogy ember vagyok
Ez - mit az élettől akarok.

 
grisenyka

2024.12.31 17:28  | | 755543.

Kányádi Sándor: BALLAG MÁR

Ballag már az esztendő,
Vissza-visszanézve,
Nyomában az öccse jő,
Vígan fütyörészve.

Beéri az öreget
S válláról a terhet
Legényesen leveszi,
Pedig még csak gyermek.

Lépegetnek szótlanul
S mikor éjfél eljő,
Férfiasan kezet fog
Múlttal a jövendő.

 
grisenyka

2024.12.24 16:19  | | 755508.

Nemes Nagy Ágnes: Karácsony

Fehér föld, szürke ég,
a láthatáron
narancsszín fények
égtek hűvösen.
Pár varjú szállt
fejem felett kerengve
s el nem repültek volna
űzve sem.
Csak álltam szürkén,
szürke ég alatt.
– S egyszerre, mint gyors, villanó varázs
egy kicsi szó hullott elém:
karácsony,
mint koldus kézbe
illatos kalács.
Csodáltam.
És a számon
hála buggyant,
nem láttam többet
kósza varjakat:
olyan szelíd volt,
mint a gyermek álma,
s olyan meleg volt,
mint a nyári nap.

 
Lapozás:  
1/40


Felhasználónév:

Jelszó:

Jelszóemlékeztető



Friss feladványok:
 Látnivalók
 Közös többszörös 96.
 A rejtélyes automata 3. (segítséggel)
 Vegyessaláta 4
 Egy kaptafára másképp
 Képes (rejtvény) 3.
 Közös többszörös 95.

Hirdetés

© 2017 DigitalAge

impresszum  ::  médiaajánlat  ::  segítség  ::  ajánló  ::  kezdőlapnak  ::  kedvencekhez   RSS