Régi történet, de szerintem mindenkivel megesett.
A legemlékezetesebb rész sajnos nem jut eszembe. Segíts megtalálnom!
(A szeme ragyogására jól emlékszem, és ahogyan a kicsikém végül hozzám bújt finoman.)

Talán veled is megesett, hogy azokban a szerelmes években szívesen sétáltál el a kedveseddel a nagy fák alatti padokhoz, egy kis zughoz, ahol csodálhattátok a fényes csillagragyogást. Elfeledni sem lehet ezeket a pillanatokat, de nem is érdemes. Suttogni a fülébe...
(refrén)
Az emlékek feltörnek, kitörölhetetlenek: Fiatalon, gyerekcsősznek szegődve, a gyerekkocsit tolva, kacsintgatni erre-arra. A csinos szerelmed nyakán elnézegetni az anyajegyét. Érezni, hogy milyen erősen dalol a szíved. Várni a hétvégi találkozásokra...
(refrén)
Ma már a találka helyén egy hinta áll, vagy egy híresség szobra. Emlékszel ugye? Ott volt egy öreg faház, vagy a kiskocsmák sora, ahol pár pohár bor után dalolt az egész társaság, éneketek hangját a másnapi találkozás reményével messzire vitte a hajnal.
(refrén)

Elég beküldeni a refrén néhány első szavát. Nem kell keresni sem, lefogadom, tudod magadtól is.