Furcsa történet: A nap házasélete

(Függöny fel) Alacsony kis ház, a férj hazajő betegen, a toronyban delet harangoznak.
(Mr.) - Hazatértem. Én vagyok itt. Állj meg feleségem! (Mrs. felugrik a fotelből) - Mi lárma ez megint? Mi lelt? Ha férfi vagy, légy férfi!
(Mr.) - Nem ért engem a világ. Mondom, ne ingerkedjetek velem. Elmém ezen sokat gondolkodik.
(Mrs. legyint és visszaül a fotelbe) – Ki gondolná, ki mondaná? Fölösleges aggodalom.
(Mr. közönség felé fordul ) - Ilyen asszony való nekem? Miért vagyok én még a világon? El innét, el a városból! Barátimhoz.
(Mrs.) - A hűtlen barátokhoz?
(Mr.) – Barátaim megölelének... de már nem tudom, mit csináljak. Szőke asszony, szőke asszony, félre mostan! Nincs jogom, hogy...
(Mrs. békülékenyen közbevág, legyint) - Szomjas ember tűnődése. Megint beszélünk s csak beszélünk. Így is jó; így ni.... Igyunk!
(Mr.) - Vizet iszom, amióta én megházasodtam.... Nem megyek én innen sehova!
(Mrs) - Szeretlek, kedvesem! Mosolyogj rám!
(Mr. döbbent arccal) – Mi bűvösbájos hang! Feleségek felesége. Szeretsz tehát?
(Mr. mormolva) - Ez már aztán az élet! Vesztett csaták, csúfos futások. Hová lesz a kacaj? Mi volt nekem a szerelem? Örök bú? Örök ölelkezés?
(Függöny lassan le, közben Mr. egyre halkabban) - Mit szól a bölcs? Mi a szerelem?
Ki fogja vajon megfejteni? Hogy volna (?????)

Mi hiányzik a végén, ahol a (?????) látható? Nagyon erős indoklással.