|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Friss fórum:
|
|
|
|
A hét kérdése:
Jelentkezz be a heti kérdéshez!
|
|
|
|
Legolvasottabbak:
|
|
|
Fehér Béla
Hirdetés
| gabusfrici |
2009.12.19 07:42 | | 249032. |
| |
Így jár, aki eseménytelen, monoton, játékmentes életet él...  |
|
| levelibela |
2009.12.17 11:45 | | 248322. |
| |
ATM
A Hajdú-Bihar megyei Basahalom ritkán szerepel a hírekben, ugyanis nem történik ott az égvilágon semmi, még a madarak is leesnek a fáról unalmukban. A közbiztonság jó, az emberek becsületesen dolgoznak, estére elfáradnak, nincs kedvük munka után a kocsmában egymást félholtra verni, éjszakánként lopni járni, kertek alatt robbantgatni. Ezért is volt meglepő, hogy Basahalom most hallatott magáról. Elmondom, mi történt:
H. István helyi lakos éjjeliszekrényén minden hajnalban négy órakor csengett a vekker. Felkelt, a konyhába botorkált, feltette a teavizet, megborotválkozott. Négy óra negyvenkét perckor az önkormányzati hivatal előtt felszállt a buszra, öt óra ötvenkor pedig a debreceni remíznél leszállt róla. H. István villamosvezetőként kereste a kenyerét. Elkésni nem szokott, a munkáját közmegelégedésre végezte, az utasokkal udvariasan viselkedett. Mosolygós, kiegyensúlyozott embernek ismerték, aki a túlórázástól se zárkózott el, noha nemcsak három kiskorú gyermek várta otthon, hanem imádott felesége is, mégpedig minden nap meleg vacsorával. December 6-án H. István nem túlórázott, hanem tizenhat órakor szokása szerint felszállt a basahalmi buszra, és hazament. Megölelte feleségét, gyermekeit, azutá leült vacsorázni. Lencsefőzeléket evett oldalassal. Olyan jólesett neki, hogy kétszer is szedett. Még egy üveg sört is kibontott, jóízűen megitta. Egy darabig nézte a televíziót, aztán elbóbiskolt, végül hangosan horkolva álomba merült. Szokás szerint a felesége cipelte el az ágyig, a gyerekek segítségével. Aludt, mint a bunda, amíg hajnalban meg nem szólalt a vekker. Csakhogy december 7-én másképpen folytatódott a történet. Az éjszaka közepén rendőrautó állt meg H. Istvánék háza előtt. Gyerekek is felébredtek, rémülten figyelték az ablaküvegen és a falakon ugráló kék fényt, H. Istvánné pedig kétségbeesetten, vékony pongyolájában dideregve állt a kertkapuban, és bizony alig akart hinni a szemének, amikor meglátta a férjét a járőrkocsiból kiszálló rendőrök gyűrűjében.
H. Istvánt a község főterén tartóztatták le, miután az éj leple alatt bankjegy-automatát helyezett el a templomkert terméskő falába, oda ahol százötven évig Nepomuki Szent János szobra állt. Bizony, csak állt, mert tavaly a falu kénytelen volt eladni egy dúsdazdag arab műgyűjtőnek. Azóta is a bevételből fedezik az általános iskola fenntartását. A szobor jelenleg Al Rahba oázisban áll, mint az úton- és vízenjárók védőszentje, de ez most nem tartozik ide. Kétség nem fér hozzá, hogy H. István előre megfontolt szándékkal cselekedett. Az elektronika hibája miatt kiselejtezett bankjegykiadó automatát hetek óta bűnrészességgel alaposan gyanúsítható sógora garázsában rejtegette, sőt a cselekmény éjszakáján is a sógora segítségével rakta fel huszonnégy éves Lada személygépkocsija tetőcsomagtartójára. (A sógor azzal védekezett, hogy tudomása szerint H. István hűtőszekrénnyé akarta átalakítani az automatát.) A Lada éjjel két óra után néhány perccel érkezett a templomkerthez. Szorosan a fal mellé állt. H. István deszkával hidalta át a tetőcsomagtartó és a szoborhely közötti távolságot, és ügyesen a helyére tolta az ATM-et (Automated Teller Machine) . De ezzel még nincs vége! A megzavarodott férfi az előző napon kivette a bankból a család összes megtakarított pénzét, és betette az automatába. Nem nagy összegről van szó, mindössze száz tizenötezer forintról, de akkor is bűnös könnyelműség egy családos embertől. Az ATM mellé táblát akasztott ki. Ez állt rajta: ”Figyelem! A készülék makk ásszal működik!” Persze volt a zsebében makk ász! Begyűrte az automata kártyanyílásába, és kivette az összes pénzt. Hangosan kurjongatva táncolta körbe az utcát, a főteret, közben marokkal szórta a bankjegyeket a basahalmi éjszakába… |
|
| kkanya |
levelibela (138260) |2008.10.31 16:30 | | 138292. |
| |
Első gondolatom a tyúkokéval egyező: újra elkezdtünk reszketni, és már inkább egyáltalán nem voltunk éhesek...
(De azért továbbgondolom még a problémát ) |
|
| dreen |
2008.10.31 14:19 | | 138261. |
| |
Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmemet Fehér Bélára! |
|
| levelibela |
riffentyu (138243) |2008.10.31 13:55 | | 138260. |
|
| |
Na, a Sallangót jól kiveséztük, most még egy kedvcsináló, ezen is el lehet gondolkodni:
Zsebkendőnyi kis falu fenn a hegyek között Cserjeszél. Nem mondom, hogy a madár se jár arra, mert a fiatalabbja néha odatéved, de fészket már nem rak. Ott élt az erdő szélén özvegy Mudrony Andrásné, akit kegyetlenül megvert a természet, ugyanis olyan rút arcot gyúrt neki a koponyájára, hogy még azok is féltek tőle, akik jól ismerték. Boszi néni – így emlegették a falubeliek, egy névbe sűrítve a könyörtelen igazságot és a megbocsátást. Mesélik, hogy Boszi nénit a hetvenedik születésnapján a községi elöljáróság megajándékozta, de a polgármester még az udvarra se mert belépni, a kerítésen át behajította a csemegekosarat, aztán elszaladt. Özvegy Mudrony Andrásné persze tisztában volt a külsejével, ha éppen nem volt semmi dolga, kiakasztotta néhai férje borotválkozótükrét a falra, és elszörnyedve nézegette magát benne, pedig a púpját a tükör meg se mutatta. Közben arra gondolt, hogy szegény urát, a talpig becsületes favágót alighanem ez a látvány vitte sírba. Gyakran feltette a kérdést: vajon mit vétett ő a magas teremtésnek, hogy ilyen aljasul elbánt vele. Erre a kérdésre soha nem tudott válaszolni, ami nem csoda, hiszen nem is lehet, már csak azért se, mert a Bibliában ez áll: „És látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, ímé, igen jó.”
Eljött a nap, amikor özvegy Mudrony Andrásné azt vette észre, hogy a tyúkjai összebújva reszketnek, amikor a beáztatott darával közeledik a baromfiudvarhoz. Nincs tovább, gondolta, kitelt az idő, innen menni kell, de hamar! A kelengyeládájában megkereste a boszorkánybalzsamot, jól bekente magát, sót hintett az egyik zsebébe, ördögszőrt dugott a másikba, kibontotta a felkontyozott haját, fogta a seprűt, felkantározta, ráült, és vércsehangon elkiáltotta magát: proximus sum egomet mihi!
De nem történt semmi. A seprű nem mutatott hajlandóságot a felszállásra. Özvegy Mudrony Andrásné újra próbálkozott, de megint sikertelenül. Végül csalódottan leszállt a nyélről. Kendőt kötött, visszament a baromfiudvarba, és folytatta a tyúkok etetését.
Egy illúzióval megint kevesebb. |
|
| riffentyu |
2008.10.31 12:57 | | 138247. |
| |
Jé, köszi, Leveli. Az indexen találtam egy Fehér Béla fórumot.
itt: http://forum.index.hu/Article/showArticle?cmd=Article_showArticle&t=9146999vagyis itt |
|
| riffentyu |
2008.10.31 12:48 | | 138243. |
|
| |
kutatómunkám eddigi "eredménye":
A sallangó ugyanaz, mint szalag. A naspolyafa hímnős, öntermékenyítő: egyedül is tud szaporodni. A naspolyafa más néven imafüzérfa. Kedvelik az asztalosok, esztergályosok.
A kivágott fából vajon mi készült?
eléggé "levelis" a szöveg |
|
| leona |
kkanya (138153) |2008.10.31 10:56 | | 138227. |
| |
Egyébként meg az is elképzelhető, hogy dühös lett a naspolya, azért lett belőle kis agresszív kopasz, hiszen Leveli szélhordta falevelek rugdosásáról beszélt: és lehet, hogy nem is a naspolya levelén volt az írás, csak épp ő alá fújta a szél, és emberünk igazságtalanul vágta ki a fát. |
|
| kkanya |
leona (138147) |2008.10.30 22:13 | | 138153. |
|
| |
Inkább szégyelte magát, hiszen ha északon nem él meg a naspolya, akkor "ő" biztos nem az volt, tehát becsapta a népeket, aztán már nem bírta a képmutatást, és nem hajtott (ki) tovább.... |
|
| leona |
2008.10.30 21:31 | | 138147. |
|
| |
Egyébként északon, a hegyek között meg sem él a naspolya, legalábbis úgy tudom. Na ezért nem volt lelkiismerete újra kihajtani. |
|
| dreen |
2008.10.30 20:57 | | 138143. |
|
| |
Azt nem tudom, hogy a fáknak van-e lelkiismerete, ez vita tárgya tudományos körökben. A naspolyának azonban van, és erre ékes bizonyíték ez az igaz történet.
Tanulság azonban nincs sajnos és erre mi emberek szép sorban rámegyünk. |
|
| delfinem |
levelibela (138123) |2008.10.30 20:13 | | 138126. |
| |
Kérdés: lehet-e a fának lelkiismerete?
Szerintem, nem lehet, mert nincs agya#  |
|
| levelibela |
2008.10.30 19:51 | | 138123. |
|
| |
Mesélik egy Sallangó nevű férfiúról, ki északon, a hegyek között, Darasznya faluban született, s onnan soha ki nem tette a lábát, hogy néhány esztendőkkel ezelőtt szokásos napi sétáját rótta az alvégen található zárdaromok körül, amikor a szélhordta faleveleket rugdosván egy feliratosra lett figyelmes. Felemelte a földről, és hamuszín arccal olvasta rajta a fekete betűket. Ez állt a falevélen: Meg fogsz dögölni hamarjában! Hazagyalogolt, fogta a baltát, visszaloholt, és kivágta azt a naspolyafát, amely alatt a levelet találta. De lássatok csodát, harmadnapra ez a Sallangó csakugyan megholt. A fejőszéken ült az istálló előtt, éppen pipát tömött, és egyszeriben megütötte a guta. Ahogy a dohányzacskójába nyúlt, úgy merevedett meg a teste.
A darasznyai emberek a következő tavaszon azt látták, hogy a kivágott naspolyafa tönkőjéből gyönge kis hajtás fakad, de soha nem serdült fel, levelet se hozott. Évek teltek el, de még most is csak az ujjnyi, kopasz suhángot táncoltatja a hegyi szél.
Kérdés: lehet-e a fának lelkiismerete? És ha van, ugyan mire megyünk vele? Ezen ki-ki rágódhat kedvére, hátha jut valamire! |
|
|
|
|
SAJNOS!!! 
