|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Friss fórum:
|
|
|
|
A hét kérdése:
Jelentkezz be a heti kérdéshez!
|
|
|
|
Legolvasottabbak:
|
|
|
mindennapi félreértések
Hirdetés
| kuliver |
2013.01.14 19:14 | | 654596. |
| |
Vajon miért van az, hogy amikor a családban meghal valaki, arra többen kíváncsiak, mint amikor egy gyerek születik ? |
|
| riffentyu |
2013.01.09 19:08 | | 654523. |
| |
Volt ez a régi topik, eszembe jutott a mostani "hétköznapi félreértések"-ről. Egész jópofák, jókat derültem visszaolvasva.  |
|
| Sandviking |
2008.02.29 22:27 | | 110137. |
| |
Velem esett meg, hogy külföldi vendégeket gardedámoztam, mindenfelé mentünk a megyében autóval, és mutogattuk, mik a látnivalók nálunk. Egyszer csak megkérdezték, hogy mióta vagyunk ilyen jóban az olaszokkal, és ami lehet az a híres hely, ami annyi helyen ki van táblázva irányjelző táblával, de ők még sosem hallottak róla. Hát nagyon nem értettük miről lehet szó, mikor azután a következő alkalommal, mikor olyan helyen mentünk el rámutattak :
Az első ( akár feladat is lehetne ) mint kiderült az ITALBOLT felirat tévesztette meg őket, azt hitték, olasz bolt. Ebből gondolták, az olaszok nagyon terjeszkednek erre, még a kínaiaknál is jobban.
A másikon is jót derültünk, mert mint kiderült a VASÚTÁLLOMÁS tábla vonta magára a figyelmet, mert rengeteg helyen ki van táblázva, de véletlenül sincsen rajta mozdony piktogramma. A külföldi meg töri a fejét, milyen híres hely van szinte minden faluban kitáblázva irányjelzővel.
Elmeséltem több ismerősömnek is, mik meg nem történnek, amiután az egyik legközelebb azzal fogadott.
A családjával az Ausztriai szafari parkba mentek autóval, és elég könnyen odajutottak, neki segítségére volt egy útjelző, ami szinte mindig arra muttott, amerre nekik is kellett menni. Csak visszafelé tünt fel, hogy most is jó irányba mutat az az útjelző. Erre emlékezve sztorimra, megkérdezte a kocsiban ülőket. Figyeljetek, a BANHOF mit jelenthet németül ? Hát richtig a vasút. Ott sem szokás ábrával magyarázni. |
|
| leona |
2008.02.29 21:55 | | 110136. |
| |
Az alábbi sztorit ma kaptam e-mailben. Maga a történet nem nagy szám, sajnos mindennapos és inkább sírnivaló lenne, de a stílusát, amiben íródott nagyon bírom.
--------------------------------
Az in medias res kezdéseknek sosem voltam híve, ám most kivételt teszek egy egyszerű mondattal: Faxot szerettem volna küldeni egy győri étteremnek.
Kellemes, semmi-különös hangulatban helyeztem be az egy oldalas papírt a gépbe, szinte optimistán és a mindennapi művelethez szokásos kellő bambasággal. Balgaságom még nem is sejtette, hogy igazi kihívásokkal
küzdő délutánná alakul e szimpla művelet, és az egyetemről rég elfeledett pszichológia tanait is jelentős mértékben igényelni fogja.
Tárcsáztam a fax-számot és útjára engedtem a dokumentumot az éterbe, ám asztalomnál ülve teendőim folytatása közben multitask üzemmódban félfüllel figyeltem az adás kimenetelét. A faxgép betárcsáz (mert ez a dolga), a kapcsolat létrejön (mert ez a dolga).
Csirkeszerű vékonka női orrhang a készülék túlvégén: "Hálóóó!... Hálóóóó! .... Jesszus! Sípol ez a vonal! Micsinájjakvele?" majd az önnön kérdésére adott megoldáskimeneteket leszűkítve letette a kagylót.
A fejemet oldalvást fordítottam, a faxgép felé. Semmi kétség nem volt: a csirkehang vonalat bontott. Komótosan odaballagtam, úgy döntvén, hogy nexusba bocsátkozom a Hanggal.
Redial. Vonalnál újból Őcsirkesége, néhai Jimmyvel konkurráló magas orrhangon: "Ezavonal megincsípol! Jézusom, LEHET HOGY BOMBA??" Szinte látom az arcát maga előtt, ahogy a Matávot rögvest megnyúzná, szemével a Borosbochkor kandi kameráját keresi és stabil elhatározásra jut atekintetben, hogy inkább a pörköltestányérok közt öregszik meg, minthogy egyszerű kis életében még egyszer egy telefont (pláne ilyen bombásat?!) felvegyen.
Érzem, ahogy arcom oválisra nyúl, szemem lapostányérformára kerekedik.
Redial. Vérem biztatóan lüktet: You can do it!
Csirke felvesz, ám ez esetben gyors vagyok és hangos, mint Gojko Mitic ezüstpuskája:
"Jónapotkívánok! Faxot szeretnék küldeni"
Szó bennakad, (csirke)hang fennakad.
A továbbiakban az egyszerűség kedvéért szó szerint idézve dialogizálom
(ő) "Háttt.. micsodát?"
(én) "Faxot küldenék"
(ő) "Aztat ide nem lehet"
(én) "Hogyhogy?"
(ő) "Hátt.. mert nem lehet"
(én) "Egyeztettem tegnap fax-számot a titkárnővel, ő adta meg ezt az elérhetőséget"
(ő) "Ide akkor se lehet"
(én, Terézanya módján helpdesk-et játszom) "Nincs véletlen az ön előtt lévő készüléken egy zöld /START/ gomb?"
(ő) "Mondommá hogy én nem tudok faxolni!"
(én) "Az nem is baj, hiszen ÉN szeretnék faxolni, nem Ön!"
(õ, egy kudlikos Deltá-s sugallattól átitatva kivágja magát) "Ide különben sem lehet faxolni, mer nincs térerő!"
(immár ÉN keresem Borosbochkor kandi kameráját és nyüsszögve dúdolni kezdem Emil Rulez "Térerő" nótáját, majd elkövetett hibáimat tovahalmozom a következő kérdéssel) "Ahh. és... tessék mondani, ímélcímük van?
(ő, győztesen, Naugyehogynemlehetfaxolni!-hangulatban abszolúte nyeregből fölénnyel válaszol) "Persze hogy van ímél. Diktálom: vévévé pont frímél.
(én, magányosnak érzem magam a Világban, mint Brúszvillisz az Armageddon végén és csendben megadom magam a Sorsnak)
(ő, teljes éntudattal, engem legyalázva komoly hangon hozzáteszi): "De csupa kisbetűvel tessék írni!"
Szenteltessék meg az ő neve.
---------
Bizonyára nem lepődtök meg azon, hogy ... faxolni akartam. Ismét. Én már csak ilyen vagyok, ez a karmám, el vagyok rendeltetve.
A délutáni esetből kifolyólag sunyibb és elővigyázatosabb lettem, de optimizmusom nem hagyott alább: most egy szegedi éttermet céloztam meg az írásos dokumentummal.
Állok faxgépnél, közepesen koncentrálva, mint aki nézi, hogy úszik el a dinnyehéj. A kapcsolat létrejön.
Nő: "Hááló"
Én: "Jónapotkívánok. Faxot szeretnék küldeni"
Nő: "Hát kűggyön."
Én: - türelmesen várom, hogy adja a faxhangot. Egy darabig nem történik semmi.
Mire a nő-
Nő: "Na, nem kűdi? én nem érek itten erre rá!" mondá arrogánsan és letette a kagylót.
----------
Otthon pálinkát bontok, megiszom, és ha alkoholista lesz belőlem, majd írok egy monográfiát, ami úgy fog kezdődni, hogy "Csak faxolni akartam..." |
|
| nevanna |
2008.02.09 11:53 | | 107272. |
|
| |
Teljesen igazad van. |
|
| nevanna |
2008.02.09 01:22 | | 107230. |
|
| |
Drága gyermekemet vittem autóval a megszokott útvonalon az iskolájába, amikor egy mindig problémás kereszteződésben bevágott elém egy jobbkézszabályt figyelmen kívül hagyó ürge. Én nemzetközi kézjelzéssel adtam tudtára cselekedete számomra megfelelő minősítését, majd ő is ugyanezt a jelt küldte felém vissza, majd - a szájról olvasás nem nehéz tudomány, pláne ilyen helyzetben - konstatáltam, hogy kellő hőfokon ég az alak, és rendkívül túllőhettem a célon, mert marha ideges.
Pár perc múlva megérkeztünk az iskola elé, de mivel a megszokott késés előtti percek még szabad idejét éltük, magzatom gyors felismeréssel óriásit köszönt az épp befutó vadonatúj matektanárjának, kit - láss csodát, akkor szerettem volna, hogy az aszfalt lágyan megnyíljon előttem - felismerni véltem a kereszteződésben oda-vissza bemutogató kedves unszimpatikus alakot. Sziluettje képviselte a megmásíthatatlan valóságot, hogy gyermekem ezentúl eltekinthet az esetleges matematikai karrierjétől, átéreztem azt a kemény szülői felelősséget, hogy lám, mennyit ér egy elhamarkodott mozdulat, kész, ezt elbaltáztam örökre. Legalábbis egy jó időre. Majd lengén és jó kedvvel ez a drága ember odaszaladt hozzánk és azt mondta: "Szia Andris, jól vezet a mamád". |
|
| osztapenko kapitány |
2008.02.09 00:15 | | 107229. |
| |
Hivatalos voltam egy, az ejakulációról szóló tudományos konferenciára.
Mire odaértem, már mindenki elment. |
|
| dingidungi |
2008.02.08 20:23 | | 107208. |
| |
Régen történt, ma már le merem írni (annál is inkább, ma már a cég sem létezik, aholis ez történt).
Boldogult számítástechnikai őskőkor, nem volt még sem Windows, sem internet, egyszerű MS-DOS-os világ. Vidéki munka, helyszíni kiszállás (200 km), programtelepítés, beüzemelés. A program persze elsőre nem hibátlan, görcsölés, helyszíni hibajavítások.
Addig márpedig haza nem megyünk, amíg jó nem lesz.
Hátam mögött kollégáim türelmetlenül toporognak, este 8 óra is elmúlt, mikor végzek már.
A program valami adatmentés-visszatöltési résznél mindig eldurran, nem megy. A nyomkövetési lehetőségek márpedig szegényesek. Jobb híján teletűzdelem a programot mindenféle soronkénti üzenetekkel: "Most keresem a file-t", "Megvan", "Megnyitom", "Olvasom", "Írom", "Lezárom", stb.
Végre ezek kapcsán behatárolom a hiba helyét, sikerül is kijavítani. Büszkén kijelentem, hogy minden rendben, rövidesen indulhatunk haza (fél kilenc), csak még ezeket a felesleges üzeneteket kell kiszedjem belőle (újabb 10 perc).
Kapkodás és az ő átkai, végül egyetlen üzenetet sikerült benne hagynom. Főpróba (ráadásul hölgy a helyi rendszergazda, aki futtatta).
Szegény, igencsak meglepődött, mikor egyszercsak megjelent a monitoron egy szép piros ablakban:
|
|
| pantharei01 |
2008.01.29 20:33 | | 105013. |
| |
:-)))))))))))))
Háát, igen, tudod, ez azért van, mert már annyi lábnyom van a  ünkön, hogy ilyenné váltunk:-)))))))))) |
|
| riffentyu |
pantharei01 (104292) |2008.01.29 15:16 | | 104911. |
|
| |
Hasonló.
Fölforrt a vizem, és elcsurgott folyton. Gyakran meg kellett állni, várni, hogy hűljön és újratölteni. Jöttem hazafelé egyik régi országúton, és kitapasztalván, hogy 70-80 km/h közöttt nincs semmi baja, hát úgy, szép lassan.
Mögöttem dudál valaki veszettül és villog. Indexelek jobbra, majd négyvillogózok, akarom mutatni, hogy menjen nyugodtan a fenébe, én most csak ilyen lassan akarok menni. Csak dudál. Hát ennek a hülyének mi baja? - gondolom, sűrű káromkodások közepette.
Nagy sokára észrevettem, hogy a szomszédom az, aki autószerelő és haverom, és azt akarta jelezni, hogy álljak le, látja, hogy valami gond van, majd megnézi...
Lám "ihaj-csuhaj rókaprém, más is hülye nemcsak én" |
|
| gabusfrici |
2008.01.28 06:03 | | 104403. |
| |
Tanár:
- Na, gyerekek, a szélességi és hosszúsági fokok összességét hogyan nevezzük?
Pistike:
- Földrajzi pókhálózat.
|
|
| gabusfrici |
2008.01.28 05:55 | | 104400. |
|
| |
Egy férj meséli:
Tegnap este a feleségemmel üldögéltünk a nappaliban. Azt mondtam neki:
"Nem akarok vegetatív állapotban élni, amikor valamilyen géptől meg palackból csordogáló folyadéktól függ az életem. Ha ilyenre kerül a sor, húzd ki a dugót."
Felállt, kihúzta a tévét, és kidobta a sörömet….
|
|
| pantharei01 |
2008.01.27 21:30 | | 104292. |
|
| |
Elindulunk végre a lámpa szabad jelzésénél.
Még csak sárga volt a lámpa, a mögöttem lévő rámdudál.
Feltettem a kezem, már indulok, nincs késlekedés semmise, oké, oké...Megyek, megint rámdudál. Oké, gyorsítok, biztos siet. Megint rámdudál, kivág mellém a másik sávba, dudál.
Nem ismerem a festékek számozását,így hát nem tudom a lilának a számát, de kb. ilyen számozású püspöklila fejjel leengedem az ablakot, kiordítok neki tiszta erőből, elvakultan: Most mondd meg, mi a jó k...va anyádat dudálsz, üldözöl, hova rohansz Te szemét, Te állat, Te senki, Te g...
Mire Ő: Bocsánat uram, csak azt szerettem volna jelezni, hogy nyitva van az autóján a benzintank ajtaja oldalt.....
Auuuu....
szégyellem, míg élek....:-)))))))))))))))
Azóta bunekó a nevem:-))))
|
|
| riffentyu |
2008.01.27 18:56 | | 104230. |
|
| |
Egy jól végződő félreértés:
Volt tanárnőm (akit száz éve ismerek) mesélte el most annak történetét, hogyan jött össze annak idején a férjével.
A nyolcvanas évek közepén tett szert első önálló lakására mint szingli, harmincas nő. Tele OTP-tartozással, bútor alig, de nagyon boldogan. Apukájától kapott a lakásavatóra egy mosogatógépet. Akoriban ez nagy ritkaság volt.
Ez a preambulum volt eddig.
Az új lakáshoz új szomszéd is tartozott. A szembe-szomszédja a lépcsőházban egy sármos, vonzó agglegény volt. A csajszi meghívta egy bemutatkozó beszélgetésre, ráadásul ebédre. Nem volt egy nagy szakácsmester. De azért szépen gondosan elkészített egy háromfogásos ebédet. Csekély számú konyhai eszközei éppencsakhogy kimosódtak a mosogatógépben, amikor a szomszéd megérkezvén, már szinte rögvest tálalt is.
A pasinak szeme-szája elállt, hogy ő még ilyen kedves, figyelmes nőszemélyt nem látott, aki a levest ELŐMELEGÍTETT tányérban tálalja.
Hát igen: a mosogatógépben még a forró levegővel szárítva, éppencsak kivéve onnnan.. ezért volt olyan előmelegített az a tányér.
Mivel egyébiránt is kedvesnek találta a csajt, hát így összejöttek. Gyerekeik is lettek, asszem 3. |
|
| gabusfrici |
gabusfrici (36857) |2006.11.26 12:44 | | 36865. |
|
| |
Az egyetemen a biológiaszertárból kell a bemutató csontvázat átvinni a városi kórház oktatási részlegébe. A feladattal az egyik hallgatót bízzák meg, aki beülteti a csontvázat az autójába, és nekiindul.
Az egyik piros lámpánál aztán észreveszi, hogy a mellette álló autó vezetője döbbenten figyeli az "utast".
A hallgató letekeri az ablakot és magyarázólag mondja:
- Tudja, csak ide viszem, a kórházba!
Erre a másik:
- Utálom ezt mondani, de azt hiszem, már elkésett... |
|
| gabusfrici |
gabusfrici (36856) |2006.11.26 12:07 | | 36857. |
|
| |
Media Markt-ban (garantáltan megtörtént) egy félmillió forintos hűtő előtt:
Eladó: "Ez egy ilyen-olyan szuper hűtő egyéb extrákkal, pl: megfordítható ajtó..."
Nő kérdez felháborodottan: "És miért jó nekem ha kívül van a tojástartó?" |
|
| gabusfrici |
gabusfrici (36855) |2006.11.26 12:01 | | 36856. |
|
| |
Emberünk intézkedik a vonaton mint a gép, mobiltelefon meg szervező stb. Többször megcsörren az út alatt a telefon, jaj már foglalt vagyok meg be vagyok táblázva szövegek. Egyszer csak rosszul lesz valaki. Kalauz jön, látja, hogy emberünknek van mobilja kölcsönkéri, ugyan már, hadd telefonáljak egyet az állomásra, hogy készítsék a mentőt. De emberünk nem adja, inkább átmegy egy másik fülkébe. Kalauz utána, ne légy már ily sóher, csak egy százas csúcsidőben. Hosszas unszolás után enberünk bevallja: hát igen, ez a kislányom játékmobilja.
Vannak még fontos emberek. |
|
| gabusfrici |
gabusfrici (36698) |2006.11.26 11:49 | | 36855. |
|
| |
Unokaöcsém már ötéves volt, de még nem született testvére. Szüleitől kutyusokat, macskákat kapott, így próbálták elterelni a figyelmét a testvér utáni vágyakozásról. Öt év után végre megszületett a testvére. Mikor az unokaöcsém először ment be a kórházba, és meglátta a kisbabát, meglepődött, hogy milyen apró az újszülött. Kis kedvenceire gondolva megkérdezte édesanyjától:
- Megmutatnád, hogy ennek mekkora a tappancsa? |
|
| gabusfrici |
(24369) |2006.11.23 10:16 | | 36697. |
|
| |
Ami a sors fintorait illeti, hát igenis vannak. Mi Fricivel 40 év után újra találkoztunk. Beszélgetéseink során ugyanis kiderült, hogy egyszer már testközelben voltunk, annak ellenére, hogy sok szempontból is ennek igen kicsi lett volna a valószinűsége. Amikor hajdanában felavatták Budapesten az Erzsébet hidat, a szalag átvágásakor mindketten az első sorokban rohantunk az ujjongó tömeggel, én a nagymamám kezét fogva, ő meg ifjú pesti egyetemistaként, habár a lakhelye nem itt van. Akkor persze ügyet sem vetettünk egymásra, de ki gondolta volna, hogy 40 év után az a másik lesz a legfontosabb számunkra? :-)))) |
|
| chabie(vendég!) |
2006.11.22 18:34 | | 36661. |
| |
Egy középiskolában nagyon elterjed az a szokás, hogy a lányok a mosdóban
kirúzsozzák a szájukat, majd megcsókolván a tükröt, ott hagyják az
ajaklenyomatukat. A takarítónő szól az igazgatónak, így az összes lányt,
akinek rúzsos a szája, tanítás után behívják a mosdóba.
A takarítónő elmeséli nekik, hogy milyen nehéz is a rúzst lemosni a
tükörről, majd tart egy bemutatót. Fogja a felmosórongyot, belemártja a
legközelebbi WC-kagylóba, és elkezdi letörölni a rúzsfoltokat.
Na, ez volt az utolsó nap, amikor a lányok rúzsnyomokat hagytak a tükrön...
|
|
| riffentyu |
2006.11.21 15:53 | | 36587. |
|
| |
Egy férfi berobbant az ambulanciára és azt kiáltotta:
"A feleségem mindjárt szülni fog a taxiban!"
Én mindjárt fogtam az orvosi táskámat, kirohantam a taxihoz, feltéptem
az ajtaját, a nőnek feltéptem a ruháját és már éppen a bugyiját
rángattam le, amikor észrevettem, hogy több taxi is áll egymás mellett, és
én nem a jót választottam ki...
|
|
| leona |
riffentyu (24540) |2006.05.17 11:45 | | 24551. |
|
| |
A kisgyerek az apjához: - Képzeld apa! Ma anya vitt kocsival az iskolába és érdekes ma nem találkoztunk egyetlen bunkó, szemét állattal és köcsöggel sem.  |
|
| riffentyu |
2006.05.17 11:09 | | 24540. |
|
| |
Egy barátom vezetett. Jó kedve volt alapból. A Kálvin térnél van két egyenesen menö sáv meg egy balra kanyarodó. Balra akart fordulni, és éppen nem fért be egy autótól. Kb. 5 cm hiányzott. Ha egy picit elörébb megy az elötte lévö, akkor át tud menni, mert balra éppen zöld van. A bal kezével mutatja neki a hüvelykujja és a mutatóujja közötti távolságot, s közben magyarázza, "légy szíves, csak ilyen picit, az pont elég".
Erre az elötte lévö autóból a hapsi hátrafordul és kiordít az ablakon: "Anyádnak mutogass, köcsög!"
|
|
| catchkoo |
2006.05.17 11:00 | | 24535. |
|
| |
Családostul csúcsforgalomban. Jobboldali sávból valaki hirtelen megindul elém, én lassítok, ő épp befér és tesz egy fura mozdulatot a karjával.
Feleségem értelmezése: Bepofátlankodik elénk, alig kerüljük el az ütközést és még ő mutat be nekünk.
Mire én: Én meg azt hittem, hogy előzékenyen beengedtem, ő pedig udvariasan megköszönte.
Sose fogjuk megtudni, melyikünknek volt igaza. |
|
|
|
|
