|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Friss fórum:
|
|
|
|
A hét kérdése:
Jelentkezz be a heti kérdéshez!
|
|
|
|
Legolvasottabbak:
|
|
|
Irodalmi idézetek
Hirdetés
| padat |
BRUNIKA (159600) |2009.06.16 18:45 | | 159636. |
| |
Sajnos ma nagyon szomorú hírt kaptam: meghalt az egyik volt kolléganőm.
Az idézet a lehető legaktuálisabb. Köszönöm. |
|
| BRUNIKA |
2009.06.16 13:56 | | 159600. |
| |
A fény harcosa tudja, hogy Isten a magányt használja arra, hogy megtanítson az együttélésre. A háborút használja arra, hogy megmutassa a béke értelmét. A tétlenség unalmát pedig arra, hogy ráébresszen a kaland fontosságára. Isten a csöndet használja arra, hogy megtanítson a szavak felelősségére. A fáradságot használja arra, hogy megértesse az ébredés értelmét. A betegséget pedig arra, hogy ráébresszen az egészség fontosságára. Isten a tüzet használja arra, hogy a vízről tanítson. A földet használja arra, hogy megértsük a levegő értékét. És a halált arra, hogy megmutassa az élet fontosságát.
Paulo Coelho
|
|
| BRUNIKA |
2009.05.24 13:47 | | 158028. |
|
| |
Kétféle lustaság van: vízszintes és függőleges. Van ember, aki csak élete nagy távlataiban lusta; a tervekben; abban, hogy elodázza elhatározásait, döntéseit; lustán építi fel élete munkáját, mindent az időbe épít, a nagy messzeségbe. Aztán van a másik, a függőleges lustaság, mikor a nagy pillanat előtt maradunk lusták, mikor nem gondoljuk, mondjuk vagy cselekedjük azt, amit abban a pillanatban lehetne. Nem nyújtjuk ki kezünket valami után, amit megszerezhetnénk, különösebb fáradság nélkül, s később talán csak nagy áldozatokkal tudunk megszerezni, nem megyünk a telefonhoz, nem írjuk meg azt a levelet, vagy nem jegyezzük fel azt a gondolatot, rögtön, akkor, abban a pillanatban. Ez utóbbi fajta lustaság a veszedelmesebb. Ilyen elmulasztott, lustán elhanyagolt pillanatokon múlik az élet.
Márai Sándor
|
|
| BRUNIKA |
2009.04.22 11:38 | | 155528. |
|
| |
Ha fölnézek az égre, számomra az nemcsak csillagászati felfedezések és tudományos magyarázatok halmaza, de életem színjátékának csodálatos díszlete is. Hiába jártak a Holdon, hiába látta Gagarin, hogy csak szürke por van ott, dermesztő hideg és súlytalanság - nekem az a kihűlt csillag: mese-Hold maradt! Éjszaka üzen. Néha elszomorít, néha gyönyörködtet.
Müller Péter |
|
| gabusfrici |
2008.03.01 03:07 | | 110142. |
| |
A róka és a párduc
A róka és a párduc a szépség fölött versengtek. Mikor a párduc egyre csak testének tarkaságával büszkélkedett, a róka mosolyogva szólt: "Mennyivel szebb vagyok nálad én, akinek nem a teste, hanem az esze tarka."
(Aiszóposz) |
|
| riffentyu |
2007.11.15 12:41 | | 86381. |
| |
"Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez annak jele, hogy nem ismered eléggé. Mindaz, ami a világban szenny, csak hozzád való vonatkozásában szenny és nem önmagában; húzódj ki belőle és már nem szenny többé, hanem semleges jelenség. (…) Ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez egyrészt megértőképességed csonkaságának jele, másrészt annak, hogy ellenszenved tárgya valamilyen formában benned is jelen van”.
(Weöres Sándor) |
|
| TIMI |
2007.10.31 20:48 | | 80515. |
| |
“Egy olyan ember, aki nem olvas könyveket, semmivel sem különb annál, mint aki nem tudja elolvasni őket.” (Mark Twain)
|
|
| delfinem |
2007.10.23 15:06 | | 78534. |
| |
Mikszáth Kálmán-tól elnézést kérek, de vitáznék vele#
SZERINTEM, NEM KELL FELTÉTLENÜL HALLGATNI### A TETTEK ALAPJÁN IS KIDERÜL A TUDATLANSÁG###:-(((( |
|
| grisenyka |
2007.10.22 22:55 | | 78448. |
| |
"A tudatlanságnak csak egy takarója van: a nyelv; minek azt mozgatni?" (Mikszáth Kálmán) |
|
| TIMI |
2007.09.27 20:33 | | 72518. |
|
| |
A festő és a fecskék
Hosszú nappalokon s éjszakákon át,
feküdt betegen egy szőke hajú kislány.
A kislányhoz egyszer egy látogató jött,
aki egy festményt hozott magával a karján.
Elmondta a kislánynak, hogy ezt a képet ő festette régen,
festett még sokat, mégis ez a legkedvesebb
és ezért ezt az egyet bárki is kérte tőle, sosem adta el
pénzzel nem tudta ezt megfizetni senki.
Hírt hallott egy barátjától,
egy szomorú kisleányról
s elhozta a festményt, az ára csak egy mosoly,
A kislány erre csendes szóval így válaszolt,
Nagyon köszönöm a képet s azt hogy ily kedves volt
de a festményéért kár,
hisz örömet e kép számomra nem sokáig jelent már
az időm lassan lejár,
Mert mióta sorsom így az ágyamhoz köt,
csak a fecskefészket figyelem az ablakom előtt
s mikor elszállnak a fecskék a hajnalt többé sosem látom már"
A festő sajnálta, hogy műve ennyit ér,
elment s elvitte a csodálatos festményt.
Csak arra gondolt vajon mit tegyen,
hogy a fecskepár még télen is ott őrizze a fészkét
A kislány elfeledte gyorsan őt
s nézte az ablakon át azt a karcsú fecske párt.
A szemközti ház ereszére hó hullott már,
el is repült messze délnek minden vándormadár
távol jártak mind a fecskék,
de az a kettő itthon maradt őrizni a fészkét,
s a kislányban a reményt.
Egyre jobban hitte el sem szállnak talán,
lassan meggyógyult és egy napon már lábra is állt,
és az első rövid útján,
ott lenn a havas utcán,
a fecskefészket nézte meg a szemben lévő ház falán.
És akkor jött csak rá, hogy festve van a fecskepár!
|
|
| delfinem |
2007.09.27 20:01 | | 72514. |
|
| |
Az optimista azt hirdeti, hogy a lehetséges világok legjobbikában élünk; a pesszimista tart attól, hogy ez tényleg így van. (James Branch Cabell) |
|
| grisenyka |
2007.09.27 15:54 | | 72464. |
|
| |
"Az igaz barát a kezedet fogja és a szívedet simítja."
(Gabriel García Márquez)
|
|
| neo3 |
2005.09.09 14:12 | | 5412. |
|
| |
Lem: Kiberiáda
Első pótutazás avagy AZ ELEKTRUBADÚR
"– Hát akkor tessék! Rendelj másik verset! Amiről csak tetszik! Na, miért hallgatsz? Félsz, mi?!
– Nem félek, csak gondolkodom – felelte bosszúsan Klapanciusz, és igyekezett a lehető legnehezebb témát kitalálni, mert joggal gyanította, hogy nehéz lesz eldönteni a vitát, vajon a gép alkotta vers jó-e vagy sem.
– Írjon kiberotikus verset! – ragyogott fel hirtelen. Legfeljebb öt sor legyen, de szóljon szerelemről, árulásról és halálról, a néger kérdésről és a nimfomániáról, legyen benne a bonyolult női lélek extrém konfliktushelyzetben bekövetkező meghasonlásának ábrázolása, a középkori feudális viszonyok és erkölcsök maró bírálata, rímeljen, és minden szó k betűvel kezdődjön!
– És a végtelen automaták általános elmélete ne legyen benne? – horkant fel a vérig sértett Trurl. – Ilyen hülye feltételeket nem lehet szab…
De elakadt a szava, mert az egész csarnokot betöltő, bársonyos bariton máris megszólalt:
Kóbor kaffer kószál királylány kertjében.
Királylány kacéran kacsint kéjvágyó kedvében:
Kapj karodba, kaffer! Király kinéz, kiált:
Katonák! Kürtszó, kivégzés. Királylány kacag kuszán.
Kegyetlen kor! Kicsapongó, koronás kurtizán!
– No, mit szólsz? – tette csípőre a kezét Trurl, Klapanciusz viszont már károgott is:
– Most pedig g betűvel! Szonettet a lényről, amely gondolkodó és gondtalan, erőszakos és kegyetlen, tizenhat csapágya, három szárnya és négy festett bőröndje van, mindegyik bőröndben ezer tallér Berengár király profiljával és két palotával, legyenek cikcakkos fogai és…
Gigászi, gőgös gondolat… "
|
|
| yoda |
2004.12.25 08:57 | | 2759. |
| |
Márai Sándor: December
Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.
Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel...Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almásrétes és diadal összes ellenségeim fölött.
Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire. E napokban megesik, hogy elindulok az utcákon, megállok a kirakatok előtt, nézelődöm...Semmiféle tárgy nem kell már...Mégis valamit várok még. Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok...s még mindig várok valamire.
Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség:aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet, mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni...A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni, ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben. Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben... |
|
| Zsozsó (vendég) |
2004.11.17 16:45 | | 2371. |
|
| |
"Ha az Élet egy citromot nyújt feléd,mondd azt:
- Igen,szeretem a citromot...!"
"A szerelem olyan mint a háború: elkezdeni könnyű,befelyezni nehéz."
Végül a LEGFONTOSABB:
"Mindig azt mondd, amire gondolsz,
Ha szeretsz valakit, mondd meg neki,
Ne félj kifejezni önmagad.
Nyújtsd ki a kezed, és mondd meg a másiknak
hogy mit jelent számodra.
Mert mire eldöntöd, hogy melyik a megfelelő
időpont, már túl késő lehet.
Ragadd meg a napot, soha ne sajnálkozz.
És ami a legfontosabb: maradj közel barátaidhoz,
és családodhoz
Mert ők segítettek abban, hogy azzá légy,
ami ma vagy."
Zsozsó |
|
| Timi (vendég) |
2004.09.19 16:44 | | 2038. |
|
| |
Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához a közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy ez szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében.
Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján. A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.
A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, így nem láthatta a falat sem.
- Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak. |
|
| Eszter |
2004.09.19 15:30 | | 2037. |
|
| |
"A vidám örömökre lett madár dalol-e rács megett?" |
|
| Eszter |
2004.09.19 15:30 | | 2036. |
|
| |
"A vidám örömökre lett madár dalol-e rács megett?" |
|
| Fohangya |
2004.07.17 12:18 | | 1491. |
|
| |
Sziasztok! Ismét egy talán örökigazsággal szeretném a társaságot "felvillanyozni"...
"Soha semmi nem olyan, amilyennek mi szeretnénk. Az emberek csak ritkán olyanok, amilyeneknek mi gondoljuk őket..." |
|
| Fohangya |
2004.07.06 12:57 | | 1377. |
|
| |
Egy újabb "tanmesével" boldogítanálak titeket!
Egy filozófia professzor az elöadását úgy kezdte, hogy
fogott egy
konzerv-üveget és feltöltötte kb. 5 cm átméröjü kövekkel.
Rákérdezett, hogy
ugye tele van az üveg.
Igen - volt a válasz.
Ezután elövett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és elkezdte
beleszórni a
kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek
közötti üres
helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van.
A professzor ezután elövett egy dobozt homokkal és azt
kezdte betölteni az
üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést
kitöltött. "És most" - mondta
a prof, "vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a
fontos dolgok - a
családod, a partnered, az egészséged, a gyerekeid - ha
minden mást
elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok
azok a dolgok,
amik még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A
homok, az összes
többi. Az apróságok.
Ha a homokot töltöd be elöször, nem marad hely a
kavicsoknak és a köveknek.
Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idödet és
energiádat az apróságokra
fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán
fontosak számodra.
Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetöek a
boldogságod
érdekében. Játssz a gyerekeiddel. Szakíts idöt orvosi
ellenörzésre. Vidd el
a párodat táncolni. Mindig lesz idöd dolgozni, takarítani,
vendégeket hívni,
rendet rakni. Elöször a kövekre figyelj - azokra, amik
igazán számítanak.
Állítsd be a prioritásokat. A többi csak homok."
Késöbb azonban...
Az egyik hallgató fogta az üveget, amelyröl a prof és a
többiek
megállapították, hogy tele van, és beleöntött egy üveg
sört. Természetesen a
sör kitöltötte a homokszemcsék közti hézagokat, így az üveg
tényleg tele
lett.
Tanulság: Nem számít, mennyire van tele az életed, mindig
van benne hely egy
sörnek!:) |
|
| catchkoo |
2004.06.30 08:00 | | 1225. |
|
| |
Ehhez igazán idekívánkozik egy idézet az egyik legrégebbi irodalmi műből:
Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok,
és nem a ti útaitok az én útaim,
így szól az Úr!
Mert a mint magasabbak az egek a földnél,
akképen magasabbak az én útaim útaitoknál,
és gondolataim gondolataitoknál! |
|
| Che-Yu (vendég) |
2004.06.29 21:38 | | 1218. |
|
| |
Sziasztok, íme a másik:
Egy terhes anya két gyermeket hord a méhében.
Az egyik egy "kis hívő", a másik egy "kis szkeptikus".
A szkeptikus azt kérdezi:
-Te hiszel a születés utáni életben?
-Hát persze. - mondja a kis hívő. -Az itteni életünk arra való, hogy
felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra,
ami ott kint vár bennünket!
-Hülyeség! - mondja a kis szkeptikus. - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a
kinti, külső élet?
-Pillanatnyilag még nem tudom, - mondja a kis hívő - de biztos sokkal
világosabb, mint itt bent! Talán, lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és
a lábunkkal fogunk menni!
-Nonszensz, lehetetlen! - mondja a kis szkeptikus. - Megyünk a
lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet,
hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a
táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már
így is túl rövid!
-Hát persze, hogy működni fog, csak minden egykicsit másként fog
kinézni. - mondja a kis hívő.
-Soha sem fog működni! - véli a kis szkeptikus. - Még soha senki nem
tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet
nem más mint egy nagy sötét tortúra!
-Még, ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet, -
mondja a kis hívő - de azt tudom, hogy találkozni fogunk az
édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk!
-Anya?! Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis szkeptikus.
-Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem
létezhetnénk! - válaszolja a kis hívő.
-Mire a kis szkeptikus: Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is
ilyen!
-A kis hívő elgondolkozik egy pillanatra. - Néha, amikor nagyon
csendben vagyunk, hallhatod ahogy énekel, vagy érezheted amikor
megsimogatja világunkat! - mondja aztán halkan - Mindenesetre én
hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik! |
|
| Che-Yu (vendég) |
2004.06.29 11:47 | | 1210. |
|
| |
Volt egyszer egy fiú, akinek rossz jelleme volt. Az apja adott neki egy zsákot tele szögekkel és azt mondta neki, hogy minden alkalommal, ha valakivel szemben elveszíti a türelmét, verjen bele egy szöget a házuk kerítésébe.
Az első nap 37 szöget vert a kerítésbe a fiú. A következő hetekben megtanult magán uralkodni, és a bevert szögek száma egyre kevesebb lett.Úgy találta, hogy egy szöget beverni sokkal fáradságosabb, mint uralkodni magán. Végre elérkezett az a nap is, amikor egyszer sem veszítette el a türelmét. Amikor a zsákból elfogytak a szögek, a fiú odament az apjához és elmondta neki.
Az apja ekkor azt a feladatot adta neki, hogy ezután mindig húzzon ki egy szöget a kerítésből, ha sikerült magán uralkodnia.
Végül a fiú azzal is eldicsekedhetett az apjának, hogy az összes szöget kihúzta a kerítésből.
Az apa ekkor odavitte a kerítéshez a fiát: "Fiam, jól viselkedtél, de nézd meg, mi-lyen most a kerítés: tele van lyukakkal. Ez a kerítés már soha sem lesz olyan, mint korábban. Hogyha valakivel veszekszel és valami gonoszat, rosszat mondasz neki, akkor ugyanilyen sebet ejtesz rajta, mint ezek a lyukak itt. Ha beleszúrsz egy kést az emberbe, utána kihúzhatod, de a seb ott marad. Bocsánatot kérhetsz tőle, megbánhatod, amit tettél, de ha már megbántottad - megsebesítetted. Jól jegyezd meg: egy kimondott szó éppen olyan fájó sebet ejt, mint egy éles tőr."
Van még egy, amit szerettem volna beírni, de az itt nincs meg, csak bent, éjszaka beírom azt is. |
|
| Fohangya |
2004.06.17 13:45 | | 945. |
|
| |
Bár ez inkább tanmese mint irodalmi idézet... de talán legalább annyira elgondolkodtató.
Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált! Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb.
|
|
| Fohangya |
2004.06.12 07:12 | | 877. |
|
| |
Sziasztok!
Kicsit meg kellene mozgatni ezt a fórumot is...
"Bármire is vágyunk, bármit is kapjunk az életben, mindenért fizetni kell, és bár jó sóvárogni egy kitűzött cél után, az elérését nem adják olcsón - a pontos ellenérték munkában, önmegtagadásban, idegességben és csüggedésben mérhető."
...nos erről mi a véleményetek? |
|
| Fohangya |
2004.06.03 08:09 | | 718. |
|
| |
Sziasztok!
Ugyan nem nagyon irodalmi,de van igazságtartalma... érdemes elgondolkodni rajta egy kicsit!
A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kisemberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változásra. A lehetetlen nem tény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. |
|
|
|
|
SZOMORÚ HÍR!!!
