Bátor Ikaroszaink nagy fába vágják a fejszéjüket, a Nap mézédes anyagából szeretnének ízelítőt szerezni, és ehhez a Naphoz nagyon közel kell kerülni (napernyőt természetesen visznek magukkal a hajó hosszú nyakának végére tűzve). Indulásakor, egy szép májusi napon az expedíciót nagy tömeg búcsúztatja. Az épületek beleremegnek, a környék galambjai is felröppennek, amikor a bikaerős Atlas rakéta borostyánszínű lángot lövellve, nagy robajjal az égbe emeli a PL-1 jelű anyahajót és utasait a 45 millió km-re levő Vénusz irányába. Kinn az űrben nyugalmas tenger fogadja őket, a napszél egyenletesen fújdogál, a sötét égbolton fényesen ragyognak a csillagok a távolban. Ám a Naphoz jutáshoz még Atlas sem elég, női segítségre is szükség lesz: űrhajónk Vénusszal randevúzik, nem is egyszer, hanem pontosan hétszer. Vénusz mindegyik találkozásnál más-más arcát mutatja, marasztalná a hajót, minden találkozásnál fékezi egy kicsit. A hajó ettől egyre gyorsabban száguld, mígnem túlszárnyalva minden eddigi emberi rekordot 200 km/s sebességet ér el (Bp-Szeged 1 mp).

A Vénusz-találkozások nem veszélytelenek: keskeny a kapu, amin precízen kell átrepülni. Minden randevúnál a legénység más-más tagja vállalja a kockázatot. A hős navigátorok sorban: M, ?, M, A, T, E, K.

Ki a kérdőjel, és kik vannak a hajón ? (10 p)
Sorrend nem számít.
Mi lehet igaz, és mi képtelenség a történetben? (pont nélkül)