Ketten, egy szelíd lelkületű, kis termetű, szinte átlátszó mitugrász, és egy dülledt szemű, zöldesszürke színű rémalak túlélőtúrára indult a Gödöllő melletti erdőségbe. Komolyan vették a dolgot, ezért senkinek nem szóltak tervükről. Kétnapi hideg élelmet vittek magukkal, arra számítva, hogy annyi idő alatt ki is találnak rengetegből. De már négy napja túráztak, és még mindig nem találtak ki. Az ötödik napon már megették a térképeiket, és adóazonosító igazolványaikat is. A hatodik napon taplógombával és fakéreggel verték el éhségüket, gyöngyharmattal a szomjukat. A hetedik nap késő délutánján, amikor a kis mitugrász kínjában az "Egyszer megjavulok én, jó leszek majd" refrénnel rendelkező Jimmy-örökzöldet kezdte énekelni, a dülledt szemű rémalak nem bírta tovább, agyonütötte társát, majd komótosan tüzet rakott, és párizsiasan elkészítve őt, az utolsó falatig, úgyszólván szőröstül-bőröstül mind megette vacsorára, kivéve azt a jó adag töpörtyűt, amit a hátralevő nehéz napokra tekintettel készített belőle.
Másnap reggel - a tűzrakóhely nyomait aprólékosan eltüntetve - útnak indult, és okosan beosztva a töpörtyűt (ami érthető okokból kissé sótlanra sikerült, és hiányzott az a kis tejecske is, ami oly szép színt ad a pörcnek), további négy nap múlva kijutott az erdőből. A történtekről nem beszélt senkinek, és a közelmúltban beszerzett egy Börzsöny-térképet.

Ki volt az az elvetemült, dülledt szemű gyilkos rémalak ?