Portisch Lajos vagyok, az 1978-ban olimpiai bajnok sakkcsapat éltáblása. Mindig szerettem volna, ha nőm is megtanul rendesen sakkozni, de sajnos ez nem sikerült, éppen csak a lépéseket ismeri. Múlt vasárnap látogatóba jött hozzánk két barátom, Ribli Zoltán és Sax Gyula, akikkel - ahogy mindig - játszottam egy-egy partit. Sajnos ez alkalommal mindketten legyőztek, és amikor feleségem a frissítőket behozta, gúnyos pillantásokat eresztett meg felém, sőt mintha az ördög bújt volna bele, kijelentette, hogy hajlandó játszani egy-egy partit barátaimmal, nem is kér semmilyen előnyt, egy partit világossal, egyet sötéttel játszik ellenük, és fogadást ajánlott nekik, hogy jobb eredményt ér el, mint én. Barátaim először hüledeztek, de aztán ráálltak, és le is játszották a két játszmát. Végül annak ellenére, hogy olimpiai bajnok társaim legjobb tudásuk szerint játszottak, nőm megnyerte a fogadást, jobb eredményt ért el, mint én.

Vajon hogyan csinálta?