1./ Ő a rossz ember. Egy régi angol krónika azt írja róla, hogy fogakkal jött a világra. Kicsi és izmos volt, mint a patkány. A színésznek egy primitív gazembert kell játszania, aki az első monológban már előre bejelenti, a közönségnek, vagy inkább magának, hogy az életelixíre a bűn, egy körmönfontat, akinek a rosszasága már az esztelenség határán jár, egy embert, aki furfangjával együtt is naiv, félig gyerek és félig ördög.

2./ X alakítása külön tanulmányt érdemelne. Szerinte Y nem holmi nyápic, akaratgyönge jelenség. Legény ő a talpán, férfi a javából. Talán cselekedni is tudna, s tragédiája éppen az, hogy a körülmények összejátszása folytán nem cselekedhet. Ingerlékeny, érdes, harsogó. Nem színleli az őrültséget; hanem - ha nem egészen őrült - közel van hozzá.

Kinek mely műveire emlékeztetnek a fenti kritikák?