Baráti társaság sörözget. Egyiküknek az az ötlete támad, hogy ne mindig a fociról dumáljanak, mindenki meséljen egy külföldi útjáról, ami különösen emlékezetes maradt.
Ödön következett, akiről köztudott volt, hogy szeret nagyokat mondani. Hozzá is kezdett a meséhez.
Biztos emlékeztek rá, hogy jó pár évvel ezelőtt volt egy teljes napfogyatkozás, ami nálunk nem volt látható. Egy utazási iroda társasutat hirdetett egy távoli helyre, pontosan már nem is emlékszem a nevére, hogy megcsodálhassuk a ritka természeti jelenséget. Ráadásul pont húsvét közeledett, így úgy döntöttünk az asszonnyal, hogy az ünnepet összekötjük a ritka látványossággal. Hát azt el sem lehet mesélni, hogy micsoda élmény volt mind a látvány mind az egzotikus táj.
István, aki felnőtt korára is okosabb lett Ödönnél, nem bírta tovább szó nélkül, és közbeszólt.
- Ödönke! Nem lehet, hogy ezt te álmodtad?
- Miből gondolod Pistike, hogy nem mondok igazat?
- Semmi, semmi, csak valami eszembe jutott. De folytasd csak tovább, érdeklődve hallgatjuk.
És Ödön folytatta tovább a mesedélutánt.

Mi juthatott eszébe Istvánnak?
10 pont