A tenger partján, félhomályban őszi éjszakán, ég alatt fénylik a tenger. Szekér a tengeren? Nem ... Hajó a ködben.
Meg akarlak tartani, mert túlságosan akarlak. Maradhatsz és szerethetsz, hazugság nélkül. Megköszönöm, hogy vagy, és most már nem játszom tovább. Nem mehetek hozzád mert engem szeretsz. Mindent másképpen szeretnék. Rázd meg szívedet, szakíts, feledj! Mi köt ide? ... ha ... a kendő, a rózsa, nem adom vissza. Holnap talán elküldöm. Most pedig elnémulunk, elválunk. Tovább ... Tovább a hajóval. Szívedet isten segítse! Uram, segíts bennünket! Miért is tettem? Mi lesz holnap? Holnap is így? Zuhanás a semmibe, minden csak volt. Hazamegyek a falumba egyedül. Rettegek az élettől, sírva gondolok rá. Jönnek jobb napok, még fájóbb könnyek, örök vágy. Lesz más lakodalom? Nem jön senki? Egyszer volt csak? Eldönti a sors.

A történet néhány apró részlete még a félhomályba merül. Add meg indoklással, mivel tudnád továbbárnyalni a történetet! (darabonként 2 pont, összesen 10 pont)