Hideg van. Behúzom a kezemet a kabát ujjába. Fagyoskodom. Sátramban nem lehet több mínusz tizenöt foknál. Mnemonik, Moszkvics-slusszkulcs, plusz Zsuk-slusszkulcs, nem lehet a Márta másé, mert a Márta már Tamásé - csak nehogy elveszítsem a beszédképességemet! Krémet veszek elő, bekenem cserepesedő ajkaimat. Inkább lennék most a trópusokon, ott jég csak a koktélokban van. Gdansk is jó lenne, ne légy nagyravágyó! - intem magam szerénységre. Tlingitekkel gyéren lakott területen vagyok, csak remélni tudom, hogy rám talál végre valaki.

... ekkor megszólalt a sátramban valami, ami alakját tekintve négyzet alapú hasáb.

Mi volt az, ami megszólalt?