Nézek egy selyemhernyót borivás közben,
És a gondolatom feledésbe merül,
Viszont ha a zászló lobog közben,
Egy kicsi lepke lángba kerül.

A szemet követi a semmi, majd a leány,
Innen két lépés csak egy levél,
De még előbb jön a nő és az anya,
Majd zúgva-dongva röpül egy méh.

Hogy van az, hogy a kettő az egy,
de kettőből egy, az már nem egy?
Hidd el, ez nem is oly nehéz,
Egyszerű, akár az egyszeregy.

Versem most lezárja egy vég,
Ezt nem tudtad, vajon mi lesz,
Mert nem láttad még az elején,
De talán végre most már igen.

Miről juthatott eszembe a fenti zöngemény? 8-)