Azt álmodtam, hogy be vagyok zárva.
De nem teljesen. A létezésem helye mintha meghatározhatatlan lenne: érthetetlen, de a börtönömön kívül is létezem. Valamiképpen mindenhol ott vagyok, csak sokkal-sokkal kevésbé, mint itt bent. Mondhatni: határozatlan a helyem.

Szabadulni szeretnék a hozzám hasonló öt másik börtönlakótól, erőnek erejével taszigálom őket kifelé a börtönömből – ők is taszigálnak engem, sőt, egymást is taszigálják. De kegyetlenül erős a börtön őrsége: a mi szétfeszítő erőnknél sokkal nagyobb erővel összefog, bezárva tart bennünket.

Pedig jó lenne kiszabadulni, hiszen vonz bennünket hat apró-picike, velünk egyesülni vágyó, minket kívánó lény: összekuszálódva, szerelmes felhő formájában táncolnak, kavarognak körülöttünk. És mi is ugyanúgy vonzzuk őket, mint ők bennünket.

De lehetetlen az erőlködésünk, a boldog egyesülésre nincs esélyünk. Amellett mellénk van zárva hat (néha hét, sőt: elvétve nyolc) olyan börtönlakó is, akik nem is akarnak kiszabadulni, mert nincs hozzá erejük. Seszínűek, bénák.

A szabadságról álmodom: eltűnődöm, hogy ha sikerülne legalább egy icipicit eltávolodnunk egymástól, az őrség hatalma bizonyosan megszűnne, nem tudnának visszaráncigálni bennünket a korábbi helyünkre. Beteljesülhetne az álombeli álom: a béklyóba záró erő egy bizonyos – talán nem is nagyon távoli – határon túl elenyészne.

1. Ki vagyok?
2. Hová vagyok bezárva?
3. Milyen erő az, amelyik a kiszabadulásomra irányul?
4. Kik alkotják a körülöttünk kavargó vonzó (szerelmes) felhőt?
5. Milyen erő a bezárva tartó béklyó ereje?
6. Kik a seszínű, béna lakótársaim?

Az első 4 helyes válasz 2-2 pont, az utolsó kettő 1-1 pont.