Festőnk emberi tetteit a közönség elismeri, magáénak érzi, de ez nem így van művészi tetteivel. Művészete forrongó, örökösen változó, szakadatlanul kísérleti jellegű volt. Zseniális könnyedséggel talált új kifejezési formákra, és minden más művésznél gyakrabban szolgált új meglepetésekkel.
Húszas éveiben az volt a meggyőződése, hogy a művészet a szenvedésből és nyomorból fakad, s képein a nyomorultak alakján keresztül ezt az emberi megtisztító szenvedést akarta kifejezni. Ekkor kezdődött egy nagy fordulat művészi kifejezésében, megindult a természettel való radikális szakítás útján, nem úgy festette le a dolgokat, ahogy látjuk, ahogy szemünk diktálja, felborította a megszokott felfogást a távlatról, a távolabbi részek rövidüléséről, arról, hogy a test egyszerre csak egy nézetből ábrázolható, hogy a képen érzékeltetni kell a testek gravitációs törvényét... stb. Minden idegszálával arra törekedett, hogy megoldja a sík két dimenziójának és az ábrázolt tárgy három dimenziójának ellentétét, a sík felületet és a teret összeegyeztesse. Ez jellemezte a következő évtizedét.
Negyvenévesen aztán, a nagy világégést követően, megváltozott a világ. A pusztulás, a szellemi és testi nyomor után fellélegző emberiség harmóniára vágyott. Ekkori műveit mindez nagymértékben meghatározta, megváltoztatta. Vannak művek, melyekben az egyensúly és a rend az uralkodó, másokban a szemlélődés tiszta öröme, sokszor azonban fékezhetetlen indulatok törnek fel.
A szenvedély űzi a kiválasztott képének két futó óriás asszonyát is, ezeket a rabságból kiszabadult, feltartóztathatatlan, erőtől duzzadó lényeket. Indulatok és szenvedélyek, titkos hatalmak torzítják saját képükre a formákat.
Hosszú élete végén is kutatta a különböző módszereket, sokat fel is tudott használni közülük a művészetében, mégsem gondolta erről a folyamatról, hogy valamiféle fejlődésnek lehetne tekinteni, vagy lépéseknek valamilyen festői eszme felé. Vallotta, hogy minden, amit alkotott, az csakis a jelennek szólt és remélte, hogy mindig is a jelenben fog maradni, hogy keresni az eszközöket a festészetben semmi, találni, az már valami.
Művei ma is érvényesek, múlhatatlanok. Óriási jelentőségét pedig megértettük.

Ki a festő, és mi a kép címe?