A kapott feladat világos volt, de túl nehéz is egyben. Emberünk inkább elfutott előle, jobbnak remélte, ha a tenger felé veszi inkább az irányt. A kikötőben gyorsan tudott bérelni egy vitorláshajót, és rövidesen útra is kelt. A matrózok gyanakodva nézték, rosszat sejtettek a fura alak láttán. Furcsa volt persze a hirtelen jött vihar is, dagadtak a vitorlák a vihar szelétől, a hajó szokatlanul gyorsan repült a vízen. Az öreg bárka recsegett-ropogott, végül átcsaptak rajta a hatalmas hullámok, a hajó forogni kezdett, nagy reccsenéssel kettétört az árboc, hajódeszkák repdestek mindenfelé. A hajósok eszüket vesztve dobáltak be a tengerbe minden mozdítható tárgyat, teljes volt a zűrzavar. Emberünk a nagy pánikban erejét vesztve támolygott az imbolygó hajón, végül lezuhant egy lépcsőn a hajófenékbe, ájultan csapódott a padlón ide-oda.
A kormányos talált rá, dühödten rázni kezdte, és ordított: Te hoztad ránk ez a veszedelmet! Ki vagy valójában?
Hiába mondogatta kábultan, hogy nem tehet semmiről, senki bajáért nem lehet felelős. Könyörögve kérte a hajósokat, hagyják őt ott nyugodtan tovább feküdni, ne bántsák őt, de a lincshangulat már úrrá lett a legénységen. A kormányos ordítva utasította őket, hogy dobják be a tengerbe. Négyen fel is kapták és átdobták a korláton, bele a tajtékos vízbe. Ámulva látták ekkor, hogy a tenger hirtelen lecsendesül, az égbolt kiderül, még a szivárvány is megjelent. Sírva-ríva hálálkodtak, térden csúszva imádkoztak.
Emberünk mindeközben érezte, hogy elnyelik a hullámok, szeme sarkából még látta....

Mi történt aztán? És honnan tudod?