Az előjelek rosszat sejtettek: a borús hajnal megint megpuszilá gyilkosát, és a virágoskert reggelre a romjaiba zuhant - hiába, a jégeső ilyet okoz. Maradt az üvegház, mint utolsó reményünk. Az írisz továbbra sem akart persze virágozni, kis szerencse, hogy a gyönyörű bimbók láttán tátva maradt a barátnőm ajaka.

Bosnyák téren aztán az a darabka pástétomos kenyér lelkileg rendbe tett, és a megnyújtott lépéshossz úgyszólván perceken belül hazarepített.

Megnyugodva vettem elő a matekszakköri feladataimat: két ember nekilátott felásni a virágoskertet. (Na, még ez is! - gondoltam baljósan). Ha külön-külön 6 óra alatt végeznek, mennyit tudnak egy óra alatt felásni?

Azt hittem, ezt egyszerűen megoldom majd, de a cudar nyirokgyulladásom megint előjött. Pedig tudom jól: vár a virágoskert, és ezzel a matekfeladattal is végeznem kellene. Ha jós lennék, tudnám, mit tegyek. De nem vagyok.

Segíts nekem! Fejezd be a mondatot röviden: Ez a magyar ...! (Persze azt is részletesen mondd meg, miért így fejezted be.)