Egy szép napon a kis hegyi falucskában a pap összehívja a falu férfijait.
- Megtudtam, hogy a falubeli asszonyok nem mind hűségesek férjükhöz - kezdte beszédét.
A férfiak egyetértőleg bólogattak, hiszen saját feleségükön kívül a falu minden asszonyáról pontosan tudták (tapasztalatból), hogy hűséges-e avagy sem.
- Én nem akarok ítélkezni, így most magatokra is hagylak - folytatta beszédét a pap -, ám elvárom tőletek, hogy aki megtudja a feleségéről, hogy megcsalja, az azonnal űzze el a faluból.
Ismét helyeslő bólogatás volt a válasz, majd a férfiak megbeszélték, hogy naponta összegyűlnek, hogy aki rájött, hogy a felesége hűtlen, bejelenthesse az asszony elűzését. Az első gyűlést rögvest meg is tartották, de senki sem szólt, hogy el akarná küldeni a feleségét.
A következő 10 napon a gyűlések hasonlóképpen eseménytelenül teltek.
A 11. napi - viharos - gyűlést követően a férfiak bejelentették papjuknak, hogy immár a faluban egyetlen hűtlen feleség sincs.

Hány feleségnek kellett világgá mennie?

Fogadjuk el a következő - egyébként magától értetődő - dolgokat igaznak:
A pap igazat mond.
A férfiak mindannyian tökéletes logikával gondolkodnak.