Jogi tanulmányaimat félbehagyva vágtam neki a világnak. Olyan nagy mértékben vonzott az utazás maga, hogy fél életemen át zarándokoltam. Nagyon számítottam a hittársaim segítségére, támogatására és ebben nem is csalatkoztam, a közös nyelv volt a legfontosabb kapocs az utam során, otthon éreztem magam mindenhol. Szállást, élelmet kaptam, tudós emberek tanítványa lehettem, közben magam is bölcs és tudós emberré váltam, tanácsaimat kérték, tanításaimat fogadták el. Nem volt megállás, ha célba értem, máris új célt választottam, és folytattam utamat.
Több mint 120 ezer kilométert tettem meg gyalog, lóháton, teveháton, csónakban, hajókon. Legtöbbször egyedül haladtam, de sokszor csatlakoztam másokhoz, vagy mások csatlakoztak hozzám. Uralkodók vendége voltam, néha azok követeként indultam tovább, máskor remeteként kerestem a csendet, de rabként is sínylődtem börtönök mélyén. Barátokra leltem általában, de sokszor voltam nagy veszedelemben, kockáztattam életemet, egészségemet.
Perzsia mongol uralkodójának, Mogadishu szultánjának, a krími Arany Horda tatár kánjának, Szamarkand kánjának, Delhi szultánjának, Szumátra uralkodójának, az ománi kormányzónak és még sok hatalmasságnak élveztem barátságos vendégszeretetét. Szerencsésen alakult az életem, még a fekete halál sem ért utol.
Megjártam Afrika északi részét, annak keleti és nyugati oldalát, a Közel-Keletet, Anatóliát, Közép-Ázsiát, eljutottam Indiába, Kínába, Szumátrára, kiruccantam Granadába is. Utolsó utamon bevetettem magam a Szahara homoksivatagába, egészen Bamakóig jutottam.
A honvágy végül megállított az utamon, visszatértem szülővárosomba, és élményeim papírra vetésével töltöttem utolsó éveimet.
Ha kérdezték, ki vagyok, azt mondtam: felfedező vagyok, és sosem hallott országokra és kultúrákra bukkantam. A megismerés vágya ragadott magával. Szép életem volt.

Kiről van szó? Könyvének mi a címe?