Múlik az idő, közeleg az ősz. Az idősödő zongoristanő hajába is ősz szálak keverednek. A zongora végigkísérte életét, bár ifjú tanárnő korában volt egy hegedűs afférja is, de ez a szerelem csak közjáték maradt. Előkelő származásúnak vallja magát, de ezt nem mindenkivel sikerült elfogadtatnia, pedig járatos a pszichoanalitikában is.
Társnőire gondol, és miközben elbűvölve nézi a sivatagi virágokat, úgy érzi, mintha azok tüzes lángnyelvek lennének. Mintha tornádó ragadná el, régi félelmei jutnak eszébe, álomképek sorozata: tűzhányó, amitől mindig rettegett, a láva, gáz és láng, ami bármikor kitörhet, és mintha újra hallaná az éjszakai vonat kerekeinek monoton kattogását a távoli országban. Merengéséből harangszó riasztja fel. Felpattan, és pedánsan rendet tesz a rendelőben, mindent a helyére. Erre emlékezned kell - sóhajtja.

Hogy hívják a zongoristanőt? Mit tudunk a hét társnőről?
Azonosíts hét társnőt, a nevek: Anita, Anna, Gréta, Karen, Mária, Paula, Stefánia.