Az újságírói páholy előtti helyeket a vendég csapat kapuja felé elfoglaló család gyermekkorú tagjai még azon veszekedtek, hogy a gőzölgő hecken, a stadion ülésein milyen arányban osztozzanak, amikor Philip Hollander erős lövésének a szele megborotválta a siófoki kapufát. Pedig nem ők kezdték a mérkőzést. A következő vészterhes szituáció Kemenes Szabolcs kapuja előtt alakult ki. Baráth Botond próbált meg kilépni a bal szélen, de hosszan szöktette magát, az elcsípett labdát egyből középre tette a siófoki középpályás, aminek az ívét Aleksandar Ignjatovic nagyon elnézte, így Heltai és Josip Elez egyszerre érkezhettek a labdára az ötösön. A játékszer alig néhány centiméterrel kerülte el a bal fölső sarkot, így senki nem csodálkozott azon, hogy a kapus nem irodalmi nyelvezetben kommunikált a védőivel. Valószínűleg esőtáncot is eljárt, mert hirtelen zápor kerekedett. Így nem láttam a hazai kapu felé eső részen ülő hölgyek nercszőrös kapucnijainak felcsapódásától, hogy George Ikenne-King Patrick direkt beadásából, vagy ennek a beadási kísérletének egy siófoki védőn megpattanó labdájából oxizta be Souleymane Youla a sarokba a vendégek vezető gólját - másodpercekkel a félidő lejárta előtt...

A szövegben lévő nevek közül ki az az öt magyar, akik ki tudták volna szedni Youla gólját?