Két történetet mesélek, amely akkoriban a bulvársajtó témája lehetett volna, ha már létezett volna. Egyik témánk zenei, a másik irodalmi.

1. Fiatal német zeneszerzőnek sikerült kapcsolatot teremteni magyar hegedűművész barátja segítségével az akkor már nagyon neves magyar zeneszerzővel. A híres mester nagyon tehetségesnek tartotta a fiatal zenészt, és jó kapcsolatba is kerültek. Egy idő után egy homokszem került a kapcsolatukba: a nagy mester talán legnagyszabásúbb zongoraművét adta elő, de közben fiatal művészünk elaludt. Ezt kritikának vélte a mester, és ezzel kapcsolatuk is elhidegült.

2. Főszereplőnk egy magyar költő. Legszebb szerelmes verseit az eszményi nőhöz írta. Valószínű mivel viszonzást nem kapott, sokáig meg sem nősült. Csak idős korában szánta rá magát a házasságra, és egy nála jóval fiatalabb nőt vett feleségül. A házasság nem tartott sokáig, miután értesült felesége előéletéről, útjaik elváltak, és visszatért verseivel az eszményi nőhöz. A történet pikantériája, hogy a két hölgy jól ismerte egymást, és állítólag jó viszonyban is voltak egymással.

Mindkét történethez 3-3 szereplőt várunk, 5-5 pontért.