Kedves kollégánk, Tóth az ádvent tiszteletére rendezett tantestületi

Ünnepi vacsorának rendkívül megörült. Kifejtette, örülne, hogyha

A tisztelt tantestület lenne olyan rugalmas és figyelmes, hogy nem

Hagyná most sem egyedül légyottra menni a mindnyájunk által szeretett

Évát. Tóth kérdezte, hív-e valaki taxit, elkíséri-e valaki addig,

Ahol a találka lesz. - Oh, hisz maga izgul, Évike! Ki a kedvese, akihez siet?

- Ádám, aki a Magyar Bölcsészképző nappali tagozatos hallgatója. (majd kis idővel később, a légyott helyszínén ...)

Éva pipa lett. - Ez csőd! Azzal váltunk el tegnap is Ádámtól, hogy pontos lesz.

Tegnap, tegnapelőtt is majdnem 10 percet vártam rá és tessék, megint késik -

mondta, majd szomorúan, sírástól elcsukló hangon így folytatta:

De hogyan folytatta Éva a történetet, és miért éppen úgy?