Egy magát 76 évesnek mondó olvasó --"Most jutottam abban a korban mikor a muzsa közvetlenül érint legyen szíves, ezt megítélni egy versből nemsok, reménylem nem fárasztom agyon"--bevezető szöveggel, kockás füzetlapon az alábbi versikét küldte az Európa Kiadó szerkesztőségébe:

Növendék erdöben terem a növényzet
Himrigó trillázik nöstényrigó végett...
De hiá bajába dalol tarkabarkát,
Imádottja nélkül himbálhatja farkát. ex!

Én is igy csinálok, csinálom biz aztat?
A hölgy irányában a siker nem biztat,
Hej! pedig szép vón a sarjadó növényzet,
Mikor pajkos páros szerelmi érzület? ex!

Nos hát hogyha így van, és ha mégugyabb van,
Még ha legúgyabb is, belenyugszom abban,
Hölgyben van felölem kedvezőtlen nézet,
Forduljon el töle a férfi önérzet! ex!

ifj. K.B.
Bp. XIII Róbert Károly körút 82-84

* * *
A sziporkázó, sutaságukban is tökéletes verssorok a hozzáértő füleknek hamar elárulták, hogy igazi irodalmi huncutsággal állnak szemben. A szerkesztőségben számba vették, ki lehetett a szerzője, és a szóba jövők számára bosszúképpen különféle viszontugratásokat eszeltek ki. Valakinek pl. megküldték X kortárs magyar költő versének nemrég megjelent francia fordítását, mint egy francia verset, kérve, fordítsa le egy antológia számára. Majd mikor a fordítása beérkezett, szembesítették X eredeti versével, csak mint egy másik magyar fordítással, mondván, hogy azt sajnos sokkal jobbnak tartják. Az ilyen és hasonló tréfák leleplezése után azonban rendre kiderült, hogy az idézett verset mégis valaki más írta. Egy esztendő elteltével tudódott csak ki az igazság, mikor az egyik telefonbeszélgetés végén valaki hanyagul megkérdezte a szerkesztőt:

- Dolgozik-e még az Európának az ifj. K.B.?

(a) Ki a vers szerzője? (5 pont)
(b) Mi volt az írói álnév? (5 pont)
(c) Mi a vers címe? (2 pont)