Már jó pár éve kedves vendégeim voltak, több országból is jöttek. A közel-keletről idejekorán levelet küldtek az alkalomra, de volt személyes közel-keleti vendégem is, meg amerikai is. Jöttek azonkívül Rómából, máshonnan Itáliából, továbbá Nagy-Britanniából is. Vendégeim valamilyen szabály szerint követték egymást. A történetíró korán érkezett. Friss állampolgárságáról és háborúról mesélt, amíg a többiekre vártunk. Végre kezdtek a többiek is befutni: előbb a hódító király, majd a festő kopogtatott, ez utóbbi a harangokhoz is értett. Őt az idős egyházfi követte, stílszerűen pontosan a déli harangszó megszólalásakor lépett be. Utána jött a nap díszvendége, aki tán látnoki képességekkel bírhatott, mert pontosan megmondta, mikor érkezik a következő vendég. A jeles író tartotta is magát ehhez: menetrendszerűen érkezett, távozásának idejét pedig már önmaga is pontosan megjósolta.

Megvallom, aggódtam, hogy ilyen vegyes társaság mit is tud kezdeni egymással. Gondoltam, játszhatnánk, ám az activityt nem ismerték. Egyik vendégem kiszámolós játékot szeretett volna, többen inkább barkochbázni. Kellemes meglepetésemre aztán hirtelen találtak közös témát, és élénk beszélgetésbe elegyedtek. Zárójelben megjegyzem, hogy egyesek szerint történetírónk nem pontosan ugyanarra, csak valami nagyon hasonlóra gondolt, mint a többiek, ám ez cseppet sem zavarta az okos eszmecserét.

Mi volt a beszélgetés témája ? (4p) Kik voltak a vendégeim ? (1-1 p). Összesen 10 p.