Egy magyarországi községből, de az is lehet, hogy egy városból jöttem fel éppen Budapestre, hogy repülőgéppel indulhassak utamra.

Utazásom első kiszemelt célpontja egy fürdőváros volt Németország délnyugati részén. Utazás közben egy világháborús szövetségesi rendszerről szóló cikket olvastam, de mikor a súlyos sebesülést okozó lövedékek témája következett volna, abbahagytam, és inkább zenét hallgattam a megérkezésemig.
Kezdtem a Neoton Família két dalával, amiből az egyik eszembe juttatta az USA külbirtokai közül az egyiknek a fővárosát, a másik pedig egy régi játékomat. Meghallgattam egy Camila Cabello számot a Familia című albumáról. Utána következett még egy Shakira szám is, ami egy gól nélküli döntetlennel zárult focimeccs emlékét idézte fel bennem.
A fürdővárosban, az ott eltöltött idő alatt nem sok mindent csináltam, általában csak pihentem. Volt viszont egy este, amikor felkaptam magamra a híres olasz divatház egyik leányvállalatának termékét, egy csinos ruhát, homlokomra fésült hajamat megigazítottam, és elmentem az éppen arrafelé koncertező brit együttes koncertjét meghallgatni. Furcsa módon koncert közben, ugyan csak elvétve, de egy kelet-ázsiai ütőhangszer hangját is hallottam.

Ezután a következő célpontom Afrika volt, ahol legjobban a világörökség részét képező tanzániai természetvédelmi területen található vulkáni kráter érdekelt. Ottlétem alatt a magammal vitt durumbúzából készült tésztaféle ételt fogyasztottam, mely étel egyébként északnyugat-afrikai néptől származik. Afrikában csak nagyon kevés ideig időztem, mert a világ egy másik része sokkal jobban vonzott.

Újra repülőre ültem hát, és elutaztam egy távolabbi, csendes-óceáni szigetre, amely mások szerint is a világ legszebb szigete. A szigeten részt vettem egy terepjárós túrán, melyhez tartozott egy erdei séta is, ahol más növények mellett láthattam azt a trópusi erdei fát is virágozni, amely nevének jelentése virágok virága. Olyan sokáig maradtam végül a szigeten, hogy a végén már szinte kezdetem megunni a sok pihenést, így örültem, hogy elérkezett a továbbrepülés ideje.

Utolsó előtti célpontom Új-Zéland volt. S ha már a világnak ezen a pontján jártam, megnéztem és ki is próbáltam az oda emigrált híres osztrák építész/művész egy kisebb, különleges építményét is élőben, amit eddig csak képeken láttam. A világnak ezen a részén volt szerencsém kipróbálni a három kerékkel rendelkező közlekedési eszközt is.

Végezetül átugrottam még egy kis időre az USA-ba is, meglátogatni egy régi ismerősömet abban a Washington állambeli városban, amit az ottaniak gyakran csak W2-ként emlegetnek írásban.

Több hónapos utazásom végén fájó szívvel mondtam búcsút Amerikának. Hazaérkezésem után, hogy ez a kalandom véget ért, bánatűzésképpen egyesével nekiestem az apró csokoládémnak. Eszembe is jutott rögtön szegény Gombóc Artúr és Picúr is a különleges sapkájával.

A fenti beszámoló szövegét tanulmányozva azonosítsatok be minél több olyan dolgot, amiről szó volt benne.
A beazonosítás során fel fog tűnni, hogy a megtalálandó rejtett dolgokban lesz valami közös.

Add meg a beazonosítás eredményét darabonként 0,5 pontért.
10 ponttól pipa, maximum 15 pont.