A dél-angliai Basingstoke városában Valentin-napi bált tartanak. A városból és a környékéről 36 hajadon érkezik, mindegyiküket fiútestvére kíséri. Minden pár sorszámot kap a hopmestertől, a testvérek ugyanazt a számot. A lányok körben leülnek az 1-36 sorszámú székre, a fiúk középen álldogálva várják az est bevezetőjét jelentő sorsolást, amely eldönti, ki kinek lesz a lovagja a mai estén. A szabály az, hogy a hopmester felmutat egy kalapból csukott szemmel kihúzott X számot, és a fiúk ahhoz a lányhoz járulhatnak, akivel a lány sorszáma és fiú saját sorszámának szorzata 37-tel osztva pontosan X maradékot ad. Figyelni kell arra, hogy senki se kapja saját testvérét, ez a hopmester eszére és ügyességére van bízva. Hopmesterünk nagy hókuszpókusz közepette a kalapba dob vagy másfél tucat számot: ma ezek közül kerül ki az X szám.

Anne nővérével, Cassandrával, és két fiútestvérével érkezett a szomszédos Steventon faluból, és nagyon izgatott, mert a közhit szerint ez a bál sorsfordító lehet. Ez Anne első bálja, és nagyon, de nagyon szeretné, ha a sors Tomot rendelné mellé, és azt is tudja, hogy az érzés kölcsönös.

A két nővér egymás mellett ül, Anne sorszáma eggyel nagyobb, mint Cassandráé.
- Tom elárulta, hogy a sorszáma pontosan az én sorszámom háromszorosa, ez szerencsés jel, drukkolj nekem - súgja oda Anne Cassandrának. Cassandra nem először van itt, jól ismeri a szabályokat, kicsit töpreng, és elkomorul.
- Ó, te szegény, ez lehetetlen, nem kapjátok egymást.
- Nem hiszem, én annyira akarom -- ellenkezik Anne, aki nem akar hinni nővérének.
- Oly szívesen cserélnék veled számot, de az én számom sem jobb, én sem kaphatom Tomot - mondja lemondóan Cassandra, aki már jegyben jár, de jegyese távol lévén minden figyelmét húgának szentelheti.

Gongütés. A hopmester felmutatja az X számot. Jól dolgozott, minden lány kap lovagot, és senki sem a saját testvérét. És Cassandra jóslata igaz lesz, ez már az örök Cassandra-sors. Szegény Tom se boldog, neki a 11-es sorszamú Mary jut. Anne csalódása még nagyobb, amikor látja, hogy Tom helyett a nem éppen kedvelt John W. közelít hozzá. John örülne, de Anne lehűti a lelkesedését.

A nővérek szomorúan mennek haza a bálról. Útközben Cassandra elmagyarázza húgának, honnan tudta, hogy egyikük sem kaphatja Tomot lovagnak. Nem varázslatos Cassandra-megérzés, hanem józan, egyszerű logika.

- Az általánosan elfogadott közhittel ellentétben nem kell okvetlenül férjhez menni - jegyzi fel Anne naplójába. És a két nővér egyike se megy férjhez sohasem.

Mondani sem kell, hogy a történet kitalált.

Hányas volt Cassandra, Anne és Tom sorszáma, és mi volt az aznapi X szám?

Hogyan találta ki Cassandra, hogy sem Anne, sem ő nem kaphatja Tomot lovagnak? Cassandra a saját számát és a húgáét tudta, komputere nem volt, a többit a történetből a megoldónak kell kitalálnia. Indokolás (más miért nem lehet) nélküli találgatást nem tudunk értékelni.