Mindenki tévedhet. Még egy zseni is, de sajnos nem mindenki látja be.
Van egy ismerősöm, aki több mindenhez ért, ám ha izgatott, gyakran téved. Legutóbb pl. ezt mondta:
- Nem egy, száz halat lehetne velem fogatni...

És itt abbahagyta, mert elnevettem magam. Várt, míg elcsendesedem, majd folytatta.

- Oké, megint tévedtem, mert madarat kellett volna mondanom. Ha viszont te az alapján ítélsz meg, hogy hányszor tévedek, rosszindulatú vagy.

Szólni akartam, de csendre intett, és ismét folytatta.

- Látod? Rögtön rájöttem, hogy tévedtem, és kijavítottam. Ha már a megítélésnél tartunk, kérdeznék valamit. Szerinted pl. lényeges az, hogy milyenek a  képességei egy embernek, mondjuk... a fára mászáshoz?

Csak lestem, hogy ugyan hogy jön ez most ide, de nem szóltam, mert tovább beszélt.

- Ezt azért kérdezem, mert ha neked ez is fontos, régen rossz nekem. Az a helyzet ugyanis, hogy leestem a cseresznyefáról hatéves koromban, és elvesztettem az eszméletemet. Szegény édesanyám abban a hitben volt, hogy meghaltam, rosszul lett, és őt is a mentők vitték el.
Azóta meg sem próbálok fára mászni. És hány ember van, aki néhány dologban kiválót alkot, másokhoz pedig analfabéta? Sok! Viszont, ha őket is a hiányosságuk alapján ítélik meg az emberek, akkor mindegyikük úgy élheti le az egész életét, hogy azt hiszi magáról, hülye!

A szemem könnybe lábadt, és csak néztem magam elé, mert nem tudtam, mit mondjak? Igaza van! Mindig kinevettük, amikor rossz szót használt - hiába javította ki rögtön -, de ő csendesen tűrte. Így aztán ő volt az, akin mindig következmény nélkül nevethetett a társaság. Én pedig most jöttem rá, hogy talán ő a legokosabb közöttünk.

Egyszer csak megszólalt:
- Ne lógasd már a lábad! Ja, nem is, hanem az orrod! Nevess, mert attól kitisztul a füled! Jaj, ez sem jó, mert a szád!

És nevetni kezdett, majd vele nevettem én is.

Egy vitatott eredetű idézet szavait - névelőkkel együtt 28 darabot - rejtettük el a szövegben a sorrendet megtartva.

Kérjük az idézetet.