A város főutcáján, az üzletsoron, évtizedek óta dolgozott egymás mellett egy keszeg kalapos és egy jól megtermett hentes. Ahogy történni szokott mindennap, ma reggel is korán kinyitott mindkettő, egymásra biccentettek, és várták a vevőiket. Hamarosan a kalaposhoz is megérkezett az első vásárló, és hosszas válogatás után kiválasztott egy szép 3000 forintos kalapot. Ötezressel szeretett volna fizetni, de ehhez még túl korán volt, csak egy árva ezres volt a pénztárban. A kalapos megkérte a vevőt, hogy menjen át a szomszéd henteshez, és váltsa fel a pénzét, hiszen ott már szokásosan nagy forgalom volt, biztosan van kisebb címlete is. A vevő hamarosan jött is 5 darab ezressel, a kalapos visszaadott 2000 forintot, majd a kalapot is becsomagolta. A vevő elégedetten távozott, ő meg bekönyvelte a pénztárkönyvbe, hogy immár 4000 forintja van. Délután váratlanul feldúltan berontott hozzá a hentes, hatalmas kezeivel lobogtatta az ötezrest és kártérítést követelt. Az történt ugyanis, hogy a bankban tudatták vele: a pénz hamis! Ő a kalapos vevőjének jóhiszeműen felváltotta a pénzt, a kalapos miatt kár érte, a pultot csapdosva ordított a jóember. A kalapos gyorsan felmérte, hogy jobb, ha fizet. Elvette a hamis pénzt és kivett a pénztárból 5 darab ezrest (időközben szerencsére eladott még két kalapot). A hentes a pénzt számolgatva, szitkozódva távozott. A kalapos napja el volt rontva. Nem elég, hogy a reggeli kalap is odavan, még pénzt adott a vevőnek is, most meg a hentesnek is. Egészen megfájdult a feje nagy bánatában.

Mekkora anyagi veszteség érte a kalapost? (Természetesen indokolni kell az összeget. A kalapok árába beépített árréssel most ne bonyolítsuk el a helyzetet.)