Egy zeneszerzőnk nevét kell kitalálni. Erdélyi szász családban született, szülei Erdélybe bevándorolt német zenészek voltak. Nemzetközi tekintélyű, európai színvonalú, elsőrangú és egyetlen képviselője volt a Kárpát-medence zeneéletének. Királyi udvarok, pápák tudós zenészei tanították, és ő is királyok, királynék zenészeként kereste kenyerét. Sztárokat megilletően magas volt a keresete is. Hangszerének virtuóza volt, talán ő volt a legjobb, az udvari zenészek között a legtöbbre értékeltek közé tartozott. Ő volt az etalon. Bejárta szinte egész Európát, igazi zenei kozmopolita műveltségre tett szert.
Két könyvet is összeállított műveinek kottáiból, illetve egy sor ismert szerzemény átirataiból.
Műveinek nagy része elveszett, bár nem igaz az a legenda, hogy halálos ágyán elégette azokat, a ma ismertek a könyveiből maradtak meg az utókornak. Alkotásai olyan magyar udvari zenekultúráról tanúskodnak, amely nem vesztette el a kapcsolatot a korabeli nemzetközi zenei élettel, sőt inkább a zenei, zenészi kapcsolatai révén követni is tudta a zenei gyakorlat fejlődését. Magas szintű zenei tudásról és játéktechnikai igényességéről tanúskodó művei az aktuális irányzatokhoz, a korabeli nemzetközi zene legjavához kapcsolódnak. Ezekben magyar vagy magyaros zenei elemeknek ugyanúgy nincs nyomuk, mint német, erdélyi szász avagy román vonásoknak.
Személyes varázsát ma nehéz pontosan elképzelni, hiszen impozáns művei és a kortársi dicséretek szuperlatívuszai ellenére kevés erre vonatkozó tény maradt ránk.
Miként hatott hallgatóira? Miért halmozták el dicséretekkel? Csak sejteni lehet ezekre a választ. Tény, hogy nehéz többszólamú műveket könnyedén megszólaltatott, ma is feladja a leckét az előadóművészeknek, ha játsszák ezeket. Valószínű, hogy fölényes játéktechnikai biztonsága mellett az improvizációs készség és a virtuozitás, meg talán a művész személyisége foghatta meg leginkább hallgatóságát.

Kiről van szó?
Melyik hangszer virtuóza volt?
Mi látható első könyvének címoldalán?