Jótékonyságáról híres. A negyvenes években már lelkes támogatója volt az irodalomnak. Pesti szalonja találkozóhelye volt művészeknek, tudósoknak.
A szabadságharc során, amikor Hentzi Pestet bombáztatta, alig, hogy rettegve sikerült kimenekülniük a lakásukból, telitalálatot kapott a ház. Vidéki birtokukra menekült gyermekeivel, nem is sejtve, hogy hamarosan nemzetünk nagy drámájának végjelenetei épp ott és az ő kastélyában fognak lefolyni.
Naplójában olvashatjuk is az előzményeket és a drámai eseményt is.
A kastély hamarosan menekülők átmenő szállása lett, akik mindnyájan azon tanakodtak, hogy merre vegyék útjukat másnap, az osztrákok, az oroszok és a mócok előnyomulása miatt.
Mindenkin próbált segíteni, mindenkihez volt jó szava.
A hírek is nála cserélődtek, nem lesz itt szó kegyelemről, golyó, akasztófa vár mindenkire, ez hallatszott egyre gyakrabban. Hamarosan az aradi vértanúk halálát jelentheti levélben urának: "tizenhárom elveszett".
Megsokasodtak a házkutatások, besúgások, zaklatások, fenyegetések. De nem rettent meg, adakozásra szólított fel, ruhával, pénzzel segítette ebből az elhagyott foglyokat. Példamutatóan elöljárt az adakozásban, és szervezte az adományok célbaérését. Nemcsak az aradi várbörtön lakóit, de más távoli börtönök honvéd foglyait is rendszeresen segítette. Híre, hírneve egyre nőtt, hálás levelek tömegét kapta mindenfelől.
Áldásos tevékenysége a főváros legnépszerűbb asszonyává tette. A kiegyezés után is támogatta a pesti árvíz károsultjait, a szegényeket, a vakokat.
Amint az ország levegőhöz jutott, nőegyleteket alapított, melyeknek a fő tevékenysége az adakozás, jótékonyság volt. Több könnyet szárított fel a szerencsétlenek arcáról, mint ahány percet számlált élete. Egész életét, éjjeleit és nappalait a jótékonyságnak szentelte.

Kiről van szó? Hol található kastélya? Milyen történelmi esemény közvetlen tanúja volt?