Belgiumban születtem, szegény, de népes családban. Jó nevelést kaptam, iskolánkban apácák is tanítottak.
Nem jártunk ugyan egy iskolába, hiszen már felnőttként ismertem meg legjobb barátomat, Arthurt, de az írásunk hasonló volt, ő is azt az abc-t ismerte.
30 éves voltam, mikor kitört az I. világháború. Menekülnöm kellett, Angliában telepedtem le. Jó volt, hogy legalább itt újra találkozhattam barátommal. Sokat voltunk együtt. Később ő megnősült és – sajnos messze – Dél-Amerikába költözött, de igen gyakran meglátogatott és segített nekem mindenben, amiben csak tudott.
Családom is sokat betegeskedett ezidőtájt, édesanyám megrokkant, unokaöcsém is súlyos idegbetegségben szenvedett – bár ez nem biztos, lehet, hogy rosszul emlékszem?
Sokat utaztam, főleg Európában, ezekre az utakra barátom is többször elkísért.
Voltam a Közel-Keleten is, de Arthur oda sajnos nem jöhetett velem.
Egyszer még Amerikába is elhajóztam, de annyira szenvedtem a tengeribetegségtől, hogy végül partra sem tudtam szállni, fordultam is vissza.
Az egyetlen nőről – ki nagyon mély hatást tett rám – sajnos kiderült, hogy rossz úton jár, pedig igen előkelő származású volt.
Belefáradva a városi életbe egyszer elhatároztam, hogy vidékre költözöm és igazi gazdálkodó leszek. Persze a végén ebből sem lett semmi.
Életemet, személyiségemet több-kevesebb sikerrel többen is próbálták leutánozni, alakítani, pl. Albert, Alfred, Ian, Peter és Tony, de legjobban ez talán Davidnak sikerült.

Életemben sokszor találkoztam a halállal, mégis hosszú kort értem meg, már közel 90 éves voltam, mikor szívbetegségem felerősödött, de talán még egy évet biztosan élhetek. Azt hiszem, képmutatás nélkül beismerhetem: remek ember vagyok.

Kinek az önéletrajzát olvashattuk, és ki a barát? (Indoklással) 3 pont a keresett személyért, 2 pont a barátért, 1-1 (maximum 5) pont az alátámasztásért. Összesen 10 pont.