Gyakran álmodom régi utazásaim helyszíneivel.

Újra sétálok ilyenkor Medenine, a gyarmatosítás előtti nagy kereskedelmi központ furcsa házai közt, Matmata berbereinél vendégeskedem egy barlanglakásban, vagy csodálom Guilin mesébe illő karszt-csúcsait. Matmata visszatérő álmom, biztos megvan ennek is az oka, de örülök neki, és nem bánom. Néha északon, Finse dermesztően hideg tájain járok, erős szélben-fagyban, sötétben. A maga nemében nagyon különleges élmény ez is. Ezután szinte jólesik az arizonai homokdűnék forrósága, csendje, csak a lábam nyoma zavarja meg a homokdombok hullámait.

Másfajta, felzaklató álmaim is vannak. Hawaii-on keringek a Kauai sziget dzsungelében, gyakran üldöznek valakik, vagy vadul száguldok lefelé sítalpon a kaliforniai Mammoth hegység sípályáin, néha pedig egyensúlyozva átvonszolom magam az Arches nemzeti park döbbenetes sziklakapuinak tetején.

A leggyakoribb helyszín a Yale egyetem, ahol valamilyen ok miatt állandóan felkészületlenül megyek el vizsgázni, kiver a veríték izgatottságomtól.

Úgy vágyom már egy nyugodt magyar helyszínre!

Ki lehet álmaim okozója? (Természetesen most is, mint mindig, megfelelő indoklást is várunk!)