Szemfüles felügyelőt egy férfi bejelentése nyomán betörési kísérlethez hívták ki.
A férfi a következőképpen mondta el az esetet:
Tegnap a szokásosnál korábban jöttem haza a szolgálatból. Éppen asztalhoz ültem, és vacsorázni kezdtem, amikor a szomszéd szobában valami leesett. Átszaladtam megnézni, mi történt, és láttam, amint egy férfi éppen kiugrik az ablakon, a padlón pedig ott hevert cserepekre törve a feleségem kedvenc vázája. A férfi után eredtem, de amint kiléptem a szabadba, a szemüvegem bepárásodott. Tudja, mostanában hidegek az esték. Megbotlottam a gereblyében, elestem, és szem elől tévesztettem a betörőt. Nagyon kérem, vállalja el az ügyet, hiszen az illető bizonyára az egész lakást ki akarta fosztani. Ráadásul a feleségemnek – aki ma jön vissza a szüleitől – is meg kell magyaráznom, hogy hogyan tört össze a váza.

Nem értem – mondta a felügyelő –, hogyan félhet annyira a feleségétől, hogy hamis nyomra akar vezetni egy nyomozót egy képzeletbeli betörőről költött mesével, ahelyett, hogy a feleségének megmondaná az igazat.

Miért nem volt hajlandó Szemfüles felügyelő nyomozni ebben az ügyben?