Egy EMBER nevét kell kitalálni legfőképpen, akinek a nevét csupa nagybetűvel kellene írni, a rejtvény kedvéért most nevezzük Tombernek.
Budapesten egy alig 250 méter hosszú utca őrzi a nevét. Lényegtelennek tűnik talán, de az utca egyik bérpalotájában laktak nagynénémék, akikhez gyakran jártam a hetvenes években. Tomber nevét így ismertem meg először, de valójában semmit sem tudtam személyéről, csak azt a pár szavas szöveget, melyet a sarki emléktáblán, egy kopott pléhlemezen olvashattam.
Jóval később, a szokásos villamosom vonalán utazgatva, sokáig fel sem tűnt, hogy észrevétlenül egy szobrot helyeztek az érintett, ligetes utcaszakaszra. Egyszer aztán le is szálltam a járműről, csakis azért, hogy megnézzem a titokzatosan különleges emlékművet és döbbenten olvastam Tomber nevét rajta. Mellettem az egyik nézelődő azt mondta, hogy eddig ez a szobor az amerikai nagykövetség udvarán volt, kívülről szinte láthatatlanul.
A nyolcvanas években is még bátorság kellett ahhoz, hogy valaki Tomber-szobrot készítsen. Szobrászaink egyike, nevezzük őt Zapatero-nak, azonban már foglalkozott ezzel a gondolattal, hiszen nagy mesterének is, akit nevezzünk most Klopfen-nek, emléket akart állítani a szoborral. Sőt, egyszer nyilatkozta is, hogy elsősorban Klopfen volt a gondolataiban, mert Tomber valóságáról igen kevés ismerettel bírt. A szobor, talán emiatt is, Tombert jóval idősebbnek, foglyok fapapucsában, darócköpenyében mutatja. Tombert nem ilyen ruhában ismerték az emberek, ugyanis mindig kirívóan elegáns volt, fiatal és életerős.
Zapatero egy gleccserből hozta azt a hatalmas sziklalapot, mely központi eleme lett az emlékműnek. A sziklalap oldalába egy latin mondatot vésett be és egy Tomberre emlékező régebbi emlékmű kontúrját. (Ezt a régebbi szobrot Klopfen készítette.) Szóval amikor az amerikaiak kérésére elkészült az emlékmű, a követség zárt udvarába került, de tervezték annak "koszorúzhatóságát" lehetővé tenni a köz számára is. Azonban nemzetközi diplomáciai összjáték eredményeként váratlanul, mégiscsak a mostani helyére került. Kádár János ugyanis három tűz közt vergődött, egyrészt magyarázkodni kellett a szovjeteknek, akik hallani sem akartak a szoborról, másodrészt ha savanykás mosollyal is, de illett elfogadnia a szobrot az amerikaiaktól, akik időközben felajánlották azt a magyar népnek és nem mellékesen, a Tomber szülőhazájába éppen utazni készülő Kádár, még onnan is, kínos kérdésektől tartott. A szobrot szinte titokban helyezték el a közterületen, a Népszabadság tízsoros hírt adott ki az eseményről. Az emlékmű mára, mindezek ellenére, zarándoklatok célpontja lett.
A Tomber utca sarkán ma dombormű emlékezik meg Tomberről. Ezen eredetileg halálozási év is szerepelt (igaz, kérdőjellel), de ezt Tomber egyik munkatársának határozott tiltakozása miatt eltüntették. Ugyanis a munkatárs szerint Tomber még él. Valahol, egy ismeretlen helyen sínylődik.

Hasonló huzavona jellemezte a Klopfen-féle alkotást is, melyet a háborút követően közadakozásból akartak elkészíttetni. Hiába volt a sok erőfeszítés, az összegyűjtött pénz az infláció miatt elenyészett. Végül főpolgármesteri segítséggel négy év múlva elkészült a szobor. Klopfen sem ismerte Tombert, sohasem találkozott vele, a szobor talpazatára készített bronz plakettre csak Tomber egyik védencének hevenyészett szénrajza alapján készítette el a reliefképmást. A szobor maga allegorikus, a főalak egy állattal viaskodik, mely Tomber véget nem érő harcát szimbolizálja.
Kitűzték a szobor leleplezésének dátumát, de a már felállított szobrot - titokban - a szoboravatás előtt közvetlenül lerombolták, elszállították. Amikor Klopfen értesült a szobor elleni merényletről, a műnek már csak a hűlt helyét találta. Az avatásra várakozóknak nyilas provokációról hazudtak, csak évtizedek múlva derült ki, hogy az ÁVH mintájú rablás a szovjetek nyomatékos kívánságára történt.
A talpazat a relieffel soha nem került elő, a szobor maga több metamorfózison is átesve külön életet élt. Hevenyészett helyreállítgatás (hegesztgetés) után jelenlegi helyére, egy alföldi nagyváros gyára elé került, megfosztva eredeti üzenetétől, a gyár küzdelmét szimbolizálta immár, azt, amelyet az üzem, a köz érdekében fejt ki. Sőt, idővel a szobor a gyár emblémája lett.
Két kicsinyített verzió is készült, az egyik szintén Budapesten látható a hetvenes évektől, a másikat korábban egy idelátogató elnök kapta meg a magyar állam ajándékaként.
A szobor eredeti helyén, ahol a negyvenes évek végén lerombolták, ma már egy döntő részben közakadozásból elkészített, gyönyörűen újraalkotott emlékmű-másolat áll.

a. Kit rejt Tomber, Zapatero, Klopfen neve? (3 pont)
b. Hol állnak a szobrok? (Klopfen emlékműve, a másolat szobra, a kicsinyített verzió és Zapatero emlékműve) (4 pont)
c. A másolat újraalkotói közül is nevezz meg legalább egy művészt! (1 pont)
d. Saját szavaiddal mondj egy mondatnyi ismertetőt Tomber érdemeiről! (2 pont)