|
Régen, míg nem volt gyufa, az embereknek nagyon sok idejükbe került a tűzgyújtás. Két száraz fadarabot dörzsöltek gyorsan egymáshoz, míg az meg nem gyulladt. Később kovakővel csiholtak tűzet. Majd egy francia tudós rájött arra, hogy ha vékony pálcikákat ken be valamilyen vegyszerrel, majd ezeket kénsavba mártja, meggyulladnak. Ez a felfedezés igen nagy jelentőségű volt, de azért nem volt tökéletes, mert mindig kellett kéznél lennie kénsavnak, ha tűzet akartak gyújtani.
Mennyivel kényelmesebb, jobb mindennél a foszforos gyufa, amit egy magyar ember talált föl: Irinyi János.
Irinyi 1836-ban Bécsben tanult, a műegyetemen. Nagyon szerette a kémiát. Egy napon a tanár azt akarta megmutatni tanítványainak, hogy egy bizonyos keverék meggyullad, ha mozsárban dörzsöli. A kísérlet nem sikerült. Irinyi ekkor azt gondolta, hogyha foszfort is tennének a keverékhez, biztosan meggyulladna.
Mikor hazament az előadás után azonnal nekilátott, hogy készítsen egy olyan foszforos keveréket. Ezzel vékonyan bekente pálcikák végeit, aztán eltette száradni. Később kipróbálta a gyufát, ami dörzsölés hatására meggyulladt.
Másnap elmondta tanárának és egyik barátjának. A gyufa híre gyorsan elterjedt. Egy bécsi gyáros engedélyt kért Irinyitől a gyufa gyártásához. Irinyi megengedte. A gyáros ebből jól meggazdagodott.
Az egész világon elterjedt a gyufa, de csak kevesen tudják, hogy magyar embernek köszönhetik. Nem szabad elfelejtenünk Irinyi János nevét. Legyünk arra büszkék, hogy milyen hasznos dologgal ajándékozta meg az embereket!
| |
Mindenki tudja, hogy milyen a gyufa és, hogy mire használják. Ez az egyik legelterjedtebb tűzgyújtó eszköz a világon. Vannak, akik nem is gondolnák, hogy mennyire megkönnyíti az emberek életét.
