|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Friss fórum:
|
|
|
|
A hét kérdése:
Jelentkezz be a heti kérdéshez!
|
|
|
|
Legolvasottabbak:
|
|
|
ma született
Hirdetés
| delfinem |
2013.04.11 09:22 | | 671062. |
| |
MA VAN A KÖLTÉSZET NAPJA***
JÓZSEF ATTILA SZÜLETÉSNAPJÁN*** |
|
| grisenyka |
2013.04.06 01:38 | | 670352. |
| |
101 éve született Örkény István
(1912. április 5. – 1979. június 24.)
VÁLTOZATOK ¤
A fűre lépni tilos
tilos a fűre lépni
lépni tilos lépni
lépni lépni lépni
lépni tilos tilos
tilos tilos tilos.
Tilos.
|
|
| grisenyka |
2013.04.05 05:50 | | 670142. |
|
| |
130 éve született Juhász Gyula
(Szeged, 1883. április 4. – Szeged, 1937. április 6.)
Juhász Gyula : Anna örök
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön, Amen.
|
|
| hata |
grisenyka (669662) |2013.04.03 19:30 | | 669702. |
| |
A hazai hivatalosságok nem vesznek tudomást az egyik legnagyobb magyar író születésnapjáról.
Hát itt tartunk.
Persze lehet, hogy nem is magyar. Fekete György (ki ő?) szerint legalábbis nem. |
|
| grisenyka |
2013.04.03 17:14 | | 669662. |
|
| |
Konrád György tegnap volt 80 éves. A látogató és az Elutazás és hazatérés című regényét olvastam. Mindkettő nagy élmény volt. Többek között a német államfő is felköszöntötte...
http://atv.hu/videotar/20130403_konrad_gyorgy_80_eves
|
|
| delfinem |
2013.04.02 10:15 | | 669392. |
|
| |
Maria Sibylla Merian (Frankfurt, 1647. április 2. – Amszterdam, 1717. január 13.) német természetkutató, tudományos illusztrátor. Részletes ábrákat készített az általa tanulmányozott növényekről és rovarokról. A lepkék fejlődésének megfigyelésével és dokumentálásával lényegesen hozzájárult az entomológia tudományához.
 |
|
| titok111 |
2013.03.21 14:26 | | 665482. |
| |
328 éve született Johann Sebastian Bach, német zeneszerző. És rádásul ott, ahol később épült a Wartburg gyár (Eisenach).
Johann Sebastian Bach (Eisenach, 1685. március 21. – Lipcse, 1750. július 28.) barokk zeneszerző, orgonista, hegedűművész, a zenetörténet egyik legnagyobb egyénisége, a protestáns egyházi zene kiemelkedő képviselője.
A 17. század elejéig visszavezethető Bach dinasztia legjelentősebb alakja volt. Eisenachban született, itt tanult meg zenélni, kezdetben apjától, majd árvaságra jutva bátyjától, Johann Christophtól. 1700-ban, a lüneburgi tanulmányai alatt ismerkedett meg behatóan az orgonával, amelynek csakhamar virtuóz ismerője lett. Előbb a weimari zenekarban játszott, majd az arnstadti templom orgonistája lett. 1707-ben Mühlhausenben vállalt orgonista állást, itt vette el feleségül másod-unokatestvérét, Maria Barbara Bachot.
A következő évben ismét a weimari udvarba került, ezúttal orgonista és kamaramuzsikusi minőségben. 1717-ben elhagyta Weimart és a kötheni herceg szolgálatába állt. Itt írta kamara- és versenyműveinek jelentős részét. Felesége halála után rövidesen ismét megnősült: Anna Magdalena Wilkent vette el. 1723-ban, a zenerajongó kötheni herceg halála után Bach megpályázta és elnyerte a lipcsei Tamás-templom kántori állását. Életének utolsó negyed századában az iskolai és templomi tevékenysége mellett rengeteget komponált és elvállalta a Collegium Musicum igazgatását is. Mindennapjait azonban az anyagi gondok és az iskola vezetésével való gyakori konfliktusok egyaránt megnehezítették. Rohamosan gyengülő látása miatt halála előtt szemműtétet végeztek el rajta, amely nem sikerült és megvakult.
Hatása felmérhetetlen az európai zenekultúrára. Művei mély intellektuális tartalmuk és tanító jellegük miatt zeneszerzők nemzedékeire hatottak. Bach művészetében a barokk hangszeres polifónia fejlődésének csúcspontjára érkezett. E stílus legfontosabb műfaja, a fúga általa nyerte el a legtökéletesebb és legkoncentráltabb kifejezőerejét. Munkássága jórészét a vallásos tárgyú kompozíciók alkotják, amelyek alapja a protestáns korál. Művészete a barokk kor zenei törekvéseinek hatalmas összefoglalása.
Johann Sebastian Bach 1685. március 21-én született Eisenachban, Johann Ambrosius Bach városi zenész és Elisabeth Bach (szül. Lämmerhirt) nyolcadik gyermekeként. A helyi Szent György-templomban keresztelték meg. Bach gyermekéveiről keveset tudni. A zenével először négy évesen került kapcsolatba apjának és másod-unokatestvérének (nagyapja testvére fiának, Johann Ambrosianus unokatestvérének), Johann Christoph Bachnak köszönhetően, aki megismertette a gyermeket a templom orgonájával. Valószínűleg ekkor gyökerezett meg benne az orgonajáték szeretete.
A gyermeket hét-nyolcéves korában az 1692-1693. tanévre beíratták az eisenachi „latin iskolába”. Itt tanult meg olvasni, írni, itt ismerte meg a kátét, a zsoltárokat valamint a Bibliát úgy német, mint latin nyelven. A régi német hagyomány szerint, kiemelkedő szerepet kapott a zene, amelynek vezetése a kántor, Andreas Christian Dedekind kezében összpontosult. A diákok kórusa vasár- és ünnepnapokon a főtemplomban énekelt, ezenkívül különlegesebb alkalmakkor (például esküvőkön) is fellépett, sőt a környékbeli falvakat is bejárta. A korabeli feljegyzések szerint a gyermek Bachnak átható erejű, csengő szopránhangja volt és szinte bizonyos, hogy buzgón részt vett az akkoriban divatos utcai éneklésekben. A fiú korán, mindössze kilencévesen veszítette el édesanyját 1694 május 3-án.
A sokgyermekes család háztartása nem maradhatott sokáig asszony nélkül, így az özvegy apa még abban az évben, novemberben újranősült: elvette az arnstadti polgármester leányát Barbara Margaretha Bartholomäit (szül. Keul), egy unokatestvérének, Johann Günther Bachnak fiatal özvegyét. De három hónap múlva, 1695. február 24-én az édesapa, Ambrosius Bach is hirtelen meghalt. Apja után nem maradt számottevő vagyon, hiszen életében is csak nagy áldozatok árán tudta népes családját fenntartani. Mostohanyja valószínűleg visszaköltözött rokonaihoz Arnstadtba Maria Saloméval, Bach nővérével együtt. Az akkor még élő három fiúgyermek közül Sebastian volt a legfiatalabb: három évvel idősebb bátyja, Johann Jacob (a későbbi oboista), még iskolás volt; a legidősebbik, tizennégy évvel idősebb bátyja, Johann Christoph azonban már öt éve szerényfizetésű orgonista volt a közeli Ohrdrufban. Az akkori idők szokása szerint az idősebb testvér magához vette elárvult öccseit.
Tanulóévei Ohrdrufban
Johann Christoph Bach, Johann Sebastian bátyja
Ohrdrufban tanulmányait a líceumban folytatta. Itt osztálytársai voltak unokaöccse Johann Ernst Bach valamint Georg Erdmann, akivel életre szóló barátságot kötött. Az ohrdrufi líceum egyike volt azon iskoláknak, amelyeknek tantervét még Bach ottjárta előtt a híres pedagógus, Comenius reformja nyomán, modern szellemben megújították és a tanítás alapelvének a szemléltető oktatást tették meg. Az iskolai munka eredményességét és a diákság szociális összetételének haladó voltát bizonyítja az a kortársi szólásmondás, hogy „Emst herceg parasztjai jobb nevelésűek, mint másutt a nemesek”. A gyermek Sebastian ebben az iskolában jól megalapozott, humanista szellemű általános műveltséget szerzett.
Az Ohrdrufban eltöltött öt év alatt döntött úgy az ifjú Bach, hogy orgonistai pályát választja. Valószínűleg bátyja - Johann Pachelbel tanítványa - maga tanította tehetségesnek mutatkozó öccsét az orgonajátékra. Bátyjától tanult zeneszerzést is. Innen ered az a történet, miszerint Bach éjjelente titokban másolt számára tiltott kottákat (amelyeket valószínűleg bátyja úgy vásárolt), és ennek köszönhető, hogy öregkorában látása erősen megromlott.
Nem tudni pontosan miért hagyta el Ohrdrufot. Egyes feltételezések szerint bátyjának halála miatt távozott, ez azonban tévedés, hiszen Johann Christoph 1721-ig a kisvárosban élt. Pénzügyi problémák léte szintén valószínűtlen, hiszen bátyja jól keresett, ő pedig énekeivel meg tudta keresni a létfenntartáshoz szükséges összeget. A legvalószínűbb azonban, hogy barátját követte, Georg Erdmannt, aki 1700. januárában Lüneburgba költözött. Bach ekkor tizenötéves volt és a kor szokása szerint ideje volt, hogy magáról gondoskodjék, a saját lábára álljon. Bátyja is, a későbbi oboista, Johann Jacob, aki néhány évvel azelőtt, atyjuk halála utátn, vele együtt került az idősebb testvér házába, már négy évvel előbb, 1696-ban, mint tanuló, állást vállalt apja utóda mellett Eisenachban.
Az ifjú Bach az 1697-1698. tanév óta Ohrdrufban működő fiatal tanár-kántortól, Elias Herdtól, aki diákkorában maga is hat éven keresztül ösztöndíjas énekes volt, értesült Lüneburgról. Bach tőle tudta meg, hogy a zenekedvelő lüneburgi gimnáziumban nagyra becsülik a kiváló muzikális adottságú, jóhangú türingiai diákénekeseket. Herdának tudomása volt néhány ösztöndíjas hely megüresedéséről és ő ajánlotta a két tehetséges, vállalkozó szellemű fiút a lüneburgi gimnáziumba. Ez magyarázza, hogy érkezésük után a két fiút azonnal felvették a jól javadalmazott ösztöndíjas énekes-diákok csapatába.
Lüneburgi tanulmányok
Johann Adam Reincken
A családi hagyomány szerint gyalog tette meg az út javarészét Lüneburgba. Odaérve, Bach és barátja, Erdmann egyenesen a Mihály-gimnáziumnak vette útját, amely a templom mellett épült régi bencés kolostorban kapott otthont. Herda ajánlása hatékonynak bizonyul: a két fiút mindjárt érkezésük napján, 1700. április 3-án felvették az ösztöndíjas kórusba, mégpedig nem is a 26 tagból álló nagyobb kórusba (chorus symphoniacus), hanem mindjárt a fele létszámú elit-együttesbe, az úgynevezett Mettenchorba, ahol fizetésük (havi 18 groschen) alig maradt el a prefektus vagy az adjunktus fizetése mögött. Az akkori árak mellett ez a szerény jövedelem épp elég volt egy-egy diák létfenntartására. A rendkívüli alkalmak muzsikája (utcai karének, esküvők, temetések stb.) zenéje ezenfelül számottevő külön jövedelmet biztosított a jóhangú diákoknak.
Az ösztöndíjas gimnazistáknak a zeneóráikon és a zenei szolgálaton kívül az iskola általános-tagozatát is látogatniuk kellett. Mivel az iskolai kimutatások nem maradtak fenn, nem ismertek az ifjú Bach eredményei, sőt azt sem tudni melyik osztályt látogatta, tehetségének tükrében azonban valószínű, hogy Bach mindjárt a felsőbb osztályok valamelyikébe került.
A gimnáziumi kórus teljesítményére serkentő hatással volt a másik rokonintézettel, a János-gimnáziummal (Johanneum) folytatott rivalizálás. Bach zenei fejlődése szempontjából nagy jelentőségű az a kérdés, hogy mi volt az együttes zenei műsora. Nem ismertek ugyan a templomi előadások műsorrendjei, de fennmaradt mind a két vetélkedő intézet zeneműtárának a katalógusa. A Mihály-gimnázium kottatárának jegyzéke azt bizonyítja, hogy ez korának egyik leggazdagabb zenei gyűjteménye lehetett. A 16. és 17. század német mestereinek nyomtatott zeneművei szinte teljes sorozatban szerepeltek benne. Az ifjú Bach bizonyára itt vetette meg páratlan zeneirodalmi tájékozottságának alapjait. Míg Eisenachban és Ohrdrufban elsősorban a 16. századi ún. „motettikus stílust” ismerte meg, addig Lüneburgban lehetősége nyílt tanulmányozni Claudio Monteverdi, Heinrich Schütz és Andreas Hammerschmidt munkásságát is. A könyvtár anyagának egyetlen hiányossága az volt, hogy kevés olasz és francia zeneművet tartalmazott.
A város híresebb muzsikusai közül Bach nyilván elsősorban a főtemplomok orgonistáival kereste a kapcsolatot. A Nikolaikirche híres orgonájánál 1682 óta a Schütz egyik tanítványa, Johann Löwe működött, aki, mint komponista, az akkori modern stílus híve volt. Ennél is fontosabb volt Bachnak a Johanneskirche orgonistájával, Georg Böhmmel való megismerkedése. Az ifjú Bach bizonyosan valamiféle tanítványi vagy baráti viszonyba került vele, hiszen első orgonaművei világosan mutatják Böhm művészetének hatását.
Alighanem Böhm biztatta fel a fiatal Bachot arra, hogy 1701 nyarán, a nyári szünidőben, Hamburgba utazzék az idős Johann Adam Reincken meghallgatására, akinek virtuozitása aztán nagy hatással lett művészetére. Kérdéses azonban, hogy Reincken orgonajátékán kívül voltak-e az ifjú Bachnak számottevő zenei élményei Hamburgban. Valószínűleg megismerkedett a hamburgi operával is, ahol olasz nyelvű műveket is lehetett hallani. Ugyancsak nagy hatással volt rá a kétnapi járásra fekvő Celle hercegi zenekara is, amelynek tagjai kivétel nélkül franciák voltak, így Bachnak lehetősége nyílt megismerni a francia énekes- és kamarazenét (Jean-Baptiste Lully, François Couperin, Louis Marchand, stb.).
A korabeli szokások szerint úgy lett volna rendjén, ha Bach 1702-ben tanulmányai befejezése után beiratkozik egyetemre, majd végül kántorként elhelyezkedik valamelyik város templomában. Bach azonban nem ezt az utat választotta, hanem még tanulmányai befejezése előtt váratlanul elhagyta Lüneburgot 1703 áprilisában állást vállalt a weimari herceg öccsének udvari zenekarában mint hegedűs, öt hónapra rá pedig, 1703 augusztusában orgonistának szegődött Arnstadtba. E döntésének okai pontosan nem ismertek.
A többi az iwiwen :-)
|
|
| grisenyka |
padat (665132) |2013.03.20 16:09 | | 665142. |
|
| |
De jó, hogy mondod: lemaradt a vége: miután Nárcisz belefulladt a saját képmásába, Echo elepedt bánatában, és ezért nincs teste, csak hangja
|
|
| padat |
grisenyka (665122) |2013.03.20 14:55 | | 665132. |
| |
Jaj, de korlátolt tudok lennie. Ekho történetét még soha nem hallottam. De ilyenkor annyira örülök, mikor megvilágosodik valami, például most a tihanyi Ekho. |
|
| grisenyka |
titok111 (665072) |2013.03.20 14:40 | | 665122. |
|
| |
Nekem legkedvesebb műve az Átváltozások, azon belül is a Pygmalion. Egy művész beleszeret a szobrába, ami élő nővé válik a szeretettől.
A másik kedvenc a Nárcisz és Ekho. Ekho egy cserfes, pletykás nő volt, aki kifecsegte Héra titkait. Az istennő bosszút állt, és arra kárhoztatta, hogy csak ismételheti, amit hallott valakitől
Ekho szerelmes volt Nárciszba. A fiatalember azonban csak magát szerette, és tudomást se vett a nimfától. Egyszer belenézett a patakba, és egy csodálatos férfit látott. Annyira beleszeretett, hogy egyesülni akart vele, ezért beleesett a patakba - így halt meg Ekho szerelme
Szegény
|
|
| titok111 |
2013.03.20 12:44 | | 665072. |
|
| |
2056 éve született Publius Ovidius Naso római költő.
Erre mondják a németek: na so!
Lovagrendű, jómódú családból származott, értelmes, könnyen tanuló fiú volt. Apja kívánságára fiatalon Rómába utazott, hogy bátyjával együtt közügyi vagy pénzügyi pályára lépjen, ezért az ehhez szükséges szónokiskolai tanulmányokkal foglalkozott fiatal éveiben. Hamar kitűnt azonban, hogy igazi tehetsége és hajlama csak a költészethez van. Családja tiltotta volna az irodalmat a rendkívül könnyen verselő fiúnak, ő azonban egy költőtársával Szicíliában, Athénben és Kis-Ázsia görög városaiba utazott tanulni, kisebb törvényszéki hivatalokat is vállalt, de a magasabb hivatali pozíciók küszöbén, fiatalon hátat fordított annak az életútnak, amelyre „testben gyengének, lélekben alkalmatlannak” tudta magát: költő akart lenni, semmi egyéb.
Ezután Rómába visszatérve gondtalan életet élt a köztársaság végének zűrzavarai után császársággá átalakuló Augustus-kori Rómában, bejáratos volt a római társadalom legfelsőbb rétegeinek irodalombarát központjaiba, köztük Messala Corvinus körébe, amelynek legjelentősebb alakja Tibullus volt. Tibullust azonban nem fogadta be a császári udvar, mert felháborító kijelentése („büszkébb vagyok szeretőm szépségére, mint arra, hogy római polgár (Civis Romanus) vagyok” ) nagyon felborzolta a kedélyeket. Baráti társaságába számos költő tartozott, kiváltképp Propertius állt közel hozzá. Propertius azonban (Tibullushoz hasonlóan) fiatalon meghalt. Különösen sok időt töltött hölgytársaságban, innen merítette ihletét a szerelmi történetekre, amelyek nagy sikert aratnak. Az első két versgyűjteménye, a „Szerelmek” (Amores) és a „Hősnők” (Heroides). Roppant szépen ábrázolta a női lélek rejtelmeit – és ez a magas, császári körök fülébe is eljutott. Augustus császár politikai-erkölcsi elképzeléseinek hangot adó Maecenas-körön kívül maradt, de az udvar befogadta, annak két vezéralakját, Horatiust és Vergiliust, példaképként, távolról tisztelte. A császár lánya kifejezetten kedvelte Ovidiust. Augustusnak furcsa volt ez a hirtelen divatossá lett elégikus ifjúság. Ő ugyanis művészetkedvelő uralkodó, akit az előző nemzedék – Vergilius, Horatius és a prózában szereplő Livius ragadott és formált meg.
„Tenger s föld, s mindent takaró égboltnak előtte
mind e világ kerekén egyarcú volt az egész nagy
természet: chaos, így hívták: csak nyers kusza halmaz;
csak tunya súly: egymásra sodort, s még össze nem illő'
magvai nem jól összetapadt elemek tömegének.
Nem ragyogott föl még, a világra világlani, Titan;
nem nőtt szüntelenül, szarvát újítani, Phoebe;
nem függött a körül-lebegő levegőben a föld sem,
egyensúlyban tartva magát; nem tárta ki karját
part-peremek köribé nagymesszire Amphitrite;
s mert hol a föld, ugyanott volt lég is, tengeri ár is,
nem volt állani föld, nem volt jó úszni a hullám,
légbe sugár nem gyúlt; tartós alakot mi sem őrzött:
ellene állt ez amannak, mert egy testben örökkön
háboruságot a fagy hővel, nedvessel a száraz
és a keménnyel a lágy vívott, a nehézzel a könnyű.”
CAESAR ISTENNÉ VÁLIK
Mint jövevény jött ő mégis szent templomainkba;
népe között isten Caesar; kit, bárha a harcban
s békében nagy volt, nem is annyira büszke csatái
s itthoni dolgai és a dicsőség gyors lobogása
tették csillaggá, gyönyörűvé, üstökös újjá,
mint magzatja; mivel nincs Caesar tettei közt más
akkora tett, mint az, hogy az apja e férfiunak lett:
hisz sose több a britannokat is leigázni, papyrus-
termő Nílusnak hétágú áradatába
győztes gályával beevezni, s a bősz numidákat
és a cinyphi Jubát s Mithridates büszke nevével
duzzadozó Pontust a quiritek alá leigázni,
s tartani sok diadalmenetet s érdemleni többet,
mint sarjasztani íly férfit, kinek adva uralmat
nagy kegyet adtatok, égilakók, ti, az emberi fajnak!
Hát hogy földi halandótól ne legyen születése,
apját istenné kellett fölemelni; de látta
Aeneas arany anyja, közelgeni látta a gyászos
véget a főpaphoz, s hogy gyilkos tőr emelődik,
s minden szembejövő istenhez szólt haloványan:
"Nézzétek, hogy a cselt énellenem ott milyen álnok
módon készitik, és mint törnek rá, aki nékem
dardán Iulus utódai közt már egymaga él csak.
Én egyedül legyek így jogos és örök aggodalomban?
Nemrég Tydides sebzett calydoni gerellyel,
s Trója a nem jól védett vár omlott le - gyalázat!
Majd a fiam láttam, hosszan míly messze bolyongott
hányódott a habon, holtak birodalma fogadta,
háboruzott Turnusszal, vagy - jobb, hogyha bevalljuk -
inkább Junóval? De ugyan minek is sorolom föl
nemzetségem sok sérelmét? Aggodalom fog
vissza: a vétkes kardokat, ím, énrám köszörűlik.
Gátoljátok meg gaztettük; a vestai lángot,
papjának megölésével kezetek ki ne oltsa."
Így az egész égnek, de haszontalanul, Venus így sírt,
mind meg is indulnak, de azért nem tudja csapatjuk,
annak a három Nővérnek megtörni szabályát;
ám a közelgő gyászt jelzik nem tompa jelekkel:
mert odafönt, feketült felhők közt, sok hadifegyver
reccsen, trombita bőg, bősz kürtszó jelzi az égből,
hogy gaztett készül; szomorú orcája a napnak
aggódó földnek gyéren küldött le világot;
fáklyák is gyakran gyúltak ki a csillagos égen,
gyakran a felhőkből vércseppek hulltak a földre;
mélykék Lucifer is rozsdával szennyezi képét,
és a magas holdnak szekerét vér szennyezi szintén;
sokhelyt felsivitott bús hangja a styxi kuviknak,
szobrok ivorjából könny hullott, szent ligetekben
énekhang s baljós szózat fenyegetve morajlott.
Hull, de nem engesztelhet az áldozat, ám a belekből
lázadozás látszik, s a belek közt fejre találnak,
és a forum közepén, s hol a házak, a templomok állnak,
mondják, éji kutyák visitoztak, s hallgatag árnyak
lengtek fel meg alá, földrengés rázta a várost.
Csakhogy a csúfos cselt s a jövendő végzetet immár
isteni jós-intés nem győzte le: mennek a szentély
mélybe, kivont tőrrel, mert jobb hely az aljas ölésre
úgy vélik, nem akad, mint éppen a Curia, nékik.
Két kézzel veri szép kebelét szomorú Cytherea,
és el akarja az Aeneadát fellegbe takarni,
mint Atrida elől egykor kiragadta Parist is,
s Aeneas Diomedesnek kardját kikerülte.
Szólt most apja: "Magadban akarsz harcolni, leányom,
szemben a végzettel? Lehetetlen. Lépj be a három
Nővérnek házába akár: ott írva találod
nagy bronz s vas táblák lapján sorsát a világnak,
és az örök, tábláit nem ronthatja le villám,
nem félnek dörgést, sem mást, állnak szakadatlan;
nemzetségednek sorsát örök ércbe bevésve
fölleled ott: magam olvastam, lelkembe is írtam,
s elmondom, te se légy a jövőről értesületlen.
Ő, akiért küzdesz, Cytherea, korát befejezte,
éve letelt, épp annyi, amennyi a földön övé volt.
Istenként föl az égbe kerül, templomban imádják,
s ezt te teszed, s fia, az, ki nevét is majdan örökli,
s hordja a terhét majd, s később, mikor apja ölőin
bosszút áll, minket segitőiül élvez a harcban.
Néki, a győztesnek, Mutinában a vár, a körülvett,
kéri az irgalmát, Pharsalia érzi hatalmát,
Emathiában a vértől ázik utána Philippi,
és a sicul vizeken lehanyatlik a Nagy neve majdan,
és az egyiptomi nő, ki a római hadvezetőnek
asszonya, majd elesik, bármennyire bízik a nászban,
s kész Capitoliumunk fenyegetni canopi igával.
Barbár tájakról, s két tenger partjain élő
sok népről minek is szóljak? Mit a laknivaló föld
őriz, mind az övé lészen, s szolgálja a tenger!
Majd békét ad a földnek, s már polgári jogokra
fordíthatja figyelmét s jó törvényeket alkot,
példával nemesít erkölcsöt, a messze jövőre
gondol előre, a majdszülető unokák idejére,
szent feleségétől született sarjára ezért hát
minden gondjait és a nevét is örökbe ruházza,
és nem előbb, semmint a Pylos-beli vént is eléri
éveivel, nem előbb tér majd csillagnak az égbe.
Addig e lelket tedd, kiragadva leszúrt teteméből,
csillagkévévé: Capitoliumomra tekintsen
Iulius és a forumra örökkön az ég magasából."
Ezt csak alig mondotta, mikor közepén a tanácsnak
már ott állt a kegyes Venus, úgy, hogy más ki se látta,
és Caesar lelkét, mielőtt az a légbe oszolna,
vette magához, hogy társul vigye égi tüzekhez;
míg viszi, látja, kigyúl, és érezi, éget: azonnal
messze bocsátja öléből: száll magasabbra a holdnál,
üstöke lángot vet, tág térben húzza magával,
csillagként sugaraz, s látván fia tetteit, ez mind
- vallja - nagyobb, mint mit maga tett, s így veszteni örvend.
Ez megtiltja, hogy apjánál magasabbra becsüljék,
csakhogy a Hír a szabad, mely nem függ semmi parancstól,
őt magasabbra emelve, ez egyben mond neki ellent:
így kicsinyebb Agamemnonnál Atreus, a dicsőnél,
Aegeus Theseusnál, Peleust megelőzi Achilles;
s végezetül, hogy még illőbb példákra utaljak,
Saturnus kicsinyebb Jupiternél, mert Jupiternek
hódol az égbeli vár s a világ hármas birodalma,
Augustusnak a föld; mindketten apák, fejedelmek.
Istenek, Aeneast kísérők, kiknek a kard s láng
meghódolt, s ti is Itthoniak, s te Quirinus, a város
apja, s e mindig győztesnek nemzője Gradivus,
s Vesta, ki Caesarnak házában lelsz kegyes otthont,
s Caesar Vestájával együtt Phoebus ki amott laksz,
és Jupiter, tarpeiai vár tetejében uralgó,
s más isten, kit a költőnek szólítani jámbor:
későn jőjjön a nap, csak már, mikor én nem is élek,
melyen az isteni Augustus tovahagyja a földet,
égbe kerül, s onnan hallgatja meg esdekelésünk!
Íme, a művem kész, mit sem Jupiter dühödése
sem tűz, vas, se falánk nagy idő soha nem töröl el már.
Jöjjön a nap, mely csak testem tudhatja jogául,
hogy befejezze bizonytalan éveimet, mikor óhajt:
jobb részemmel amúgyis föl, föl a csillagos égre
érek, örök léthez, s a nevem soha el nem enyészhet.
S merre a római nagy hatalom szétterjed a földön,
olvas a nép és zeng: híremmel minden időkben,
hogyha a költőknek nem téved jóslata: élek.
|
|
| BRUNIKA |
2013.03.19 12:35 | | 664712. |
| |
Bruce Willis
foglalkozás:
színész
kor:
58 év
születési idő:
1955. március 19.
születési név:
Walter Bruce Willis
születési hely:
Baumholder, Németország
csillagjegy:
Halak |
|
| padat |
2013.03.13 13:10 | | 662182. |
|
| |
Ma született bárány. |
|
| titok111 |
2013.03.13 10:14 | | 662112. |
|
| |
Ma született a főnököm.
És mint tudjuk: mióta elvágták, odalent a köldököm... |
|
| titok111 |
2013.03.12 10:18 | | 661752. |
|
| |
Nagy Szent Gergely ünnepe.
1409 éve
604. 03. 12.
Magyarország csatlakozott a NATO-hoz.
14 éve
1999. 03. 12.
Megszületett és 1894-ben ugyanezen a napon meghalt Paulay Ede színész, rendező, műfordító, szakíró.
177 éve
1836. 03. 12.
Megjelent a rabszolgaság ellenes regény, a "Tamás bátya kunyhója". Hamarosan bestseller lett.
161 éve
1852. 03. 12.
A Tisza áradása súlyos károkat okozott Szegeden.
134 éve
1879. 03. 12.
Budapesten megszületett Polányi Mihály kémikus, orvos, filozófus, thermodinamikai kutató.
122 éve
1891. 03. 12.
Eladták az első üveg Coca-Cola üdítőitalt.
119 éve
1894. 03. 12.
5,2 millió dollárt adományozott New Yorknak az első közkönyvtár megépítésére a jótékonysági akcióiról híres Andrew Carnegie.
112 éve
1901. 03. 12.
Megszületett Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsek.
103 éve
1910. 03. 12.
Megszületett Kiss Manyi színésznő.
102 éve
1911. 03. 12.
Dr. Lee DeForest bemutatta a hangosfilmet.
90 éve
1923. 03. 12.
Elkezdődött a "Sómenetelés", Ghandi, indiai szabadságharcos és követői menetelése a tengerhez.
83 éve
1930. 03. 12.
Megszületett Moldova György író.
79 éve
1934. 03. 12.
Balatonfüreden megszületett Horváth Zoltán kardvívó.
76 éve
1937. 03. 12.
Budapesten meghalt Hubay Jenő hegedűművész, zeneszerző, pedagógus, akadémikus, a magyar hegedűiskola megalapozója.
76 éve
1937. 03. 12.
Adolf Hitler bejelentette az osztrák Anschlusst, azaz Ausztria "csatlakozott" a Német Birodalomhoz.
75 éve
1938. 03. 12.
Megszületett Liza Minnelli amerikai színésznő (Kabaré).
67 éve
1946. 03. 12.
Kivégezték Szálasi Ferencet.
67 éve
1946. 03. 12.
Megszületett Fenyő Miklós rock and roll énekes, zenekarvezető, gitáros, a Hungária együttes alapítója.
66 éve
1947. 03. 12.
Budapesten 85 éves korában meghalt Kállai Gyula, aki 1965-től 1967-ig a minisztertanács elnöke volt.
17 éve
1996. 03. 12.
Meghalt Sir Yehudi Menuhin hegedűművész.
14 éve
1999. 03. 12.
Meghalt Robert Ludlum amerikai regényíró (Scarlette-i örökség, Filmei: Fantom-trilógia, Osterman hétvége).
12 éve
2001. 03. 12.
Meggyilkolták Zoran Djindjic (Ðinđić, Зоран Ђинђић szerb miniszterelnököt.
10 éve
2003. 03. 12.
Megszületett André La Notre francia műkertész, a versailles-i kastély parkjának tervezője.
400 éve
1613. 03. 12.
Megszületett Hunfalvy Pál nyelvész, etnográfus.
203 éve
1810. 03. 12.
Meghalt Schöpf-Merei Ágoston orvos, gyermekgyógyász.
155 éve
1858. 03. 12.
Megszületett Kemál Atatürk, katonatiszt, politikus, Törökország első köztársasági elnöke.
132 éve
1881. 03. 12.
Megszületett Jack Kerouac az amerikai beat-nemzedék tagja, író. Legismertebb műve az Úton.
91 éve
1922. 03. 12.
Megszületett Edward Albee amerikai drámaíró, a modern amerikai dráma képviselője (Nem félünk a farkastól).
85 éve
1928. 03. 12.
Meghalt Asa Griggs Candler, aki a Coca-Cola fejlesztője, és a Cola-Cola Company alapítója volt.
84 éve
1929. 03. 12.
Házasságot kötött Paul McCartney és Linda Eastman.
44 éve
1969. 03. 12.
Meghalt Vaszy Viktor zeneszerző, karmester.
34 éve
1979. 03. 12.
Meghalt Gerő Ernő kommunista politikus, a Magyar Dolgozók Pártjának első titkára.
33 éve
1980. 03. 12.
Meghalt Ráday Imre színész, színházi rendező, főiskolai tanár, rádiós műsorvezető.
30 éve
1983. 03. 12.
Meghalt Eugene Ormándy magyar származású amerikai karmester.
28 éve
1985. 03. 12.
Meghalt Kállai Gyula kommunista politikus, a Minisztertanács elnöke.
17 éve
1996. 03. 12.
Meghalt Gyulai István atléta, sportújságíró, sportdiplomata.
7 éve
2006. 03. 12.
Meghalt André Salmon francia költő, író, kritikus.
44 éve
1969. 03. 12.
|
|
| delfinem |
2013.03.11 08:02 | | 661502. |
|
| |
Douglas Noel Adams (Cambridge, 1952. március 11. – Santa Barbara, 2001. május 11.) angol író.
Legismertebb műve a Galaxis útikalauz stopposoknak, mely 1978-ban indult útjára, mint a BBC rádiós komédiája, mely később egy öt könyvből álló „trilógiává” nőtte ki magát, mely több mint 15 millió példányban fogyott az író életében, ezt követte egy televíziós sorozat, rengeteg színpadi mű, képregények, egy számítógépes játék, és 2005-ben egy játékfilm ugyanezen a címen. Adams hozzájárulását a brit rádiózáshoz az angol Radio Academy azzal jutalmazta, hogy beválasztotta hírességeinek csarnokába.
 |
|
| gabusfrici |
2010.10.10 11:05 | | 402292. |
| |
1813. okt. 10.:
Megszületett Giuseppe Verdi olasz zeneszerző, korának legtöbbet játszott operaszerzője.
|
|
| delfinem |
2010.10.09 05:36 | | 401392. |
|
| |
JOHN LENNON 70 ÉVES LENNE****
 |
|
| riffentyu |
2010.05.26 08:53 | | 327472. |
| |
Ma született, csakhogy 1907-ben:
 |
|
| riffentyu |
2010.03.17 14:01 | | 289102. |
|
| |
59 évvel ezelőtt született Kurt Russell. Isten éltesse! (The Thing!!, Tango és Cash, Elvis, A katona stb.)
 |
|
| ~Lola~ |
2010.02.08 16:47 | | 272052. |
| |
1828 (182 éve történt)
Megszületett Jules Gabriel Verne francia író, többek között az Utazás a Föld középpontjába, a Kétévi vakáció, a Nyolcvan nap alatt a Föld körül és a Sándor Mátyás írója.
|
|
| ~Lola~ |
2010.02.07 11:26 | | 270882. |
|
| |
1954 (56 éve történt)
Megszületett Dieter Bohlen német popénekes, zongorista, szintetizátoros, a Modern Talking együttes tagja. |
|
| ~Lola~ |
2010.02.07 11:19 | | 270842. |
|
| |
1834 (176 éve történt)
Megszületett Dimitrij Ivanovics Mengyelejev orosz kémikus, az elemek periódusos rendszerének megalkotója.
***
1960 (50 éve történt)
Megszületett James Spader színész (Szex, hazugság, videó, Csillagkapu, A leskelődő).
*****
1962 (48 éve történt)
Megszületett David Bryan rockzenész, billentyűs a Bon Jovi együttesből.
Részletes leírás
*************
1966 (44 éve történt)
Megszületett Chris Rock színész (New Jack City, Kóla, puska, sültkrumpli).
Részletes leírás |
|
| ~Lola~ |
2010.02.07 09:44 | | 270812. |
|
| |
1812 (198 éve történt)
Megszületett Charles Dickens angol író (Copperfield Dávid). |
|
| gabusfrici |
2010.01.10 16:30 | | 259762. |
|
| |
1881. január 10.
Megszületett Medgyessy Ferenc szobrász. |
|
| BRUNIKA |
2009.09.03 12:47 | | 169029. |
|
| |
Anne Jackson (83 éves) ... született: 1926. szeptember 3 |
|
|
|
|
